Európa tavaly lényegében átállt az LNG, azaz a cseppfolyósított földgáz használatára, ezzel az energiabiztonság ára egyre inkább kitett a világpiaci árkilengéseknek. Az idei év kulcskérdése már kevésbé az, hogy lesz-e gáz, hanem hogy milyen áron és milyen tempóban lehet feltölteni a tárolókat a nyári időszakban. 

A Kpler adat- és elemzőplatform alapján 2025-ben az EU27 nettó vezetékes gázimportja 140 milliárd köbméterre csökkent, ami 12 százalékos éves visszaesés az egy évvel ezelőttihez képest, miközben a rendszer a kieső keleti volumenekhez alkalmazkodva „átkonfigurálta” a gáztranzakciókat, különösen Közép- és Kelet-Európában.  

Az EU és a tágabb európai régió (Egyesült Királyság, Törökország) a kieső vezetékes gázmennyiségeit tavaly egyre inkább LNG-vel. A Kpler becslése szerint a régióban (EU27 + Egyesült Királyság + Törökország) az LNG-import 2025-ben 127 millió tonnára futott fel, ami 25 százalékos éves növekedés, 2026-ra pedig 145 milliót várnak, ami tavalyhoz képest 20 százalékkal több. Ezzel összhangban az S&P Global Energy CERA azt emeli ki, hogy 2025-ben nagyjából 30 százalékos éves növekedés volt ugyanebben a régióban – a két arány közti eltérés főleg adatlefedettségi, illetve módszertani különbség és kerekítés, de a lényeg ugyanaz:

tavaly ugrásszerűen nőtt az LNG-behozatal, amely nemcsak „helyettesítő” szerepet töltött be, hanem kulcsforrás lett és lesz is a gáztárolók feltöltéséhez is a nyári betárolási szezonban. 

Az USA-dominancia 

A tengeren érkező LNG-szállítmányok gyorsabban átirányíthatók és pótolhatók, mint a vezetékes gáz, amely fix útvonalhoz kötött. Azonban mivel a cseppfolyósított földgáz nagy része az USA-ból jön, így a tágabb európai régióban 2025-ben az Egyesült Államok részesedése a 2024-es 57 százalékról több mint 77-re nőtt, vagyis kontinensünkön az LNG „alapbeszállítójává” vált. Az USA azért lett domináns, mert egyrészt sok az elérhető exportkapacitása, másrészt a globális LNG-piac egyre likvidebb és rugalmasabb, sok szerződéses szállítmány pedig célállomás nélküli, útközben átirányítható. Ez rövid távon növeli az európai rendszer mozgásterét – hiszen könnyebb extra szállítmányt megvenni –, de közben kockázatot is teremt, mert a beszerzés nagyobb része egy beszállítótól függ. 

Viszont 2025-ben nem csak több LNG jött, az árjelzések is máshogy kezdtek működni: kisebb lett a különbség a cseppfolyósított földgáz ázsiai és északnyugat-európai ára között. Ha Ázsia nem fizet látványosan többet, akkor a rugalmasan átirányítható LNG-tankerek még mindig inkább Európában kötnek ki, ami segítette a kontinens ellátását.

Eközben a piac is átállt: nőtt az eltérés az LNG tényleges (kikötőbe érkező) ára és az európai gáz referenciaára, vagyis a holland gáztőzsde között (TTF). Ez azért fontos, mert a gázárak egyre inkább a globális LNG-áramlásokhoz igazodnak, illetve gyorsabban reagálnak a hírekre (időjárás, termeléskiesés, hajózási zavar). Olyan ez, mintha a taxizás ára nemcsak a dugótól függne, hanem attól is, hogy épp hány repülő landolt egyszerre a városban – vagyis az út ugyanaz, de külső tényezők is beleszólnak az árazásba. 

Nyáron kell majd odafigyelni 

Az idén az egyik legfontosabb a tárolók indulószintje. A Kpler úgy számol, az EU27 föld alatti gáztárolói tél végén 36 százalék körül állhatnak majd.  

Ez önmagában nem katasztrófa, de azt jelenti, hogy a következő fűtési szezon előtt több a betárolásra lesz szükség, a beszerzés pedig jobban ki lesz téve a nyári piaci sokkoknak. Ez azért fontos, mert az LNG-re épülő gázpótlásnál a kockázat sokszor nem fizikai hiányként, hanem gyors, nagy volumenű ármozgásként jelentkezik. A rövid lejáratú tőzsdei termékek ugyanis általában elsőként árazzák be a hideghullámot, a termeléskiesést vagy a szállítási zavarokat – és ezek 2026 nyarán hamarabb rárakódhatnak a betárolás összegére. 

Viszont a költségkockázatokat mérsékli a bőségesebb atlanti kínálat és az európai országok gáztakarékossága, ami miatt a Kpler szerint körülbelül 32 euró/MWh-ra mérséklődhet a TTF-átlagár a tavalyi mintegy 40 euró/MWh-ról. 

A „hiányból bőség”, de nem ingyen 

Beszerzési stratégia szempontjából mindez azt jelenti, hogy Európában már nem elég annyit mondani: „veszünk LNG-t, ha kell”, a döntő kérdés az időzítés, a kockázat megosztása és az, hogy a gáz milyen típusú szerződésekkel érkezik. A biztonságot ma egy előre lekötött hosszabb távú mennyiség (stabil alap), mellette pedig a rugalmas, rövidebb távú beszerzés (gyors reagálás) jelenti. Az árkockázatot nem feltétlenül az csökkenti, ha „majd akkor veszünk, amikor olcsóbb”, hanem ha a beszerzők előre rögzítik vagy részben lefedezik az árat határidős ügyletekkel még a betárolási szezon elején. 

Ugyanígy fontos, hogy a szerződések árát hozzákössük egy ismert benchmarkhoz, például a TTF-hez, vagyis indexálva legyenek, és ne a teljes mennyiség támaszkodjon az azonnali, rövid távú vételekre, mert egy alacsony készletszintű nyáron az azonnali spotárak könnyen megugorhatnak Ezért az idén a betárolás nem technikai rutin lesz, hanem stratégiai feladat: egyszerre logisztika, pénzügy és kockázatkezelés. 

Kapcsolódó: