A horgonyzó kínai rombolók és orosz fregattok látványa elvben a BRICS globális súlyát hivatott hirdetni, a Will for Peace 2026 hadgyakorlat ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja be. Az egység helyett bizonyos szempontból épp a törésvonalak mélyültek el, a geopolitikai játszma valódi tétje ugyanis nem a tengeren dőlt el, hanem a háttérben, a diplomácia szintjén, ahol India egyértelmű nemet mondott a részvételre. 

Amikor a hiányzók listája fontosabb 

A hadgyakorlat legérdekesebb pontja nem az, hogy kik képviselik magukat azon, hanem hogy kik nem: India, a BRICS egyik alapító tagja tüntetőleg távol maradt, ahogy Brazília is csak a partvonalról figyel. 

Pedig a Will for Peace az első olyan kísérlet, ahol a gazdasági szövetséget nyíltan egy alternatív, fegyveres védelmi rendszerré igyekeztek tenni. 

Ám itt rajzolódik ki az új globális törésvonal. Az egyik a BRICS-en belül létrejött kemény mag (Kína, Oroszország, Irán), amely a kereskedelmi útvonalak és a kék gazdaság, vagyis a tengeri kereskedelmi útvonalak és az óceáni erőforrások védelmére hivatkozva egy önálló, a nyugati kontrolltól mentes biztonsági rendszert épít, vállalva ezzel a geopolitikai konfrontációt is. Velük szemben áll a pragmatikus szuverenista páros (India, Brazília), számukra ugyanis a BRICS kizárólag a közös gazdasági haszon eszköze, ezért határozottan elutasítják a Nyugattal való nyílt szembenállást. 

India esetében ez azért alakult így, mert mérlegre tette az amerikai piacot és az 50 százalékos büntetővámok kockázatát, majd úgy döntött, a blokkszolidaritás nem ér annyit, hogy kockáztassa a gazdasági stabilitását. Ezzel pedig kijelölte az utat a globális dél többi országa számára is. 

 

Kísérlet egy párhuzamos biztonsági rendre 

A helyszínválasztás nem véletlen: a Jóreménység foka jelenti a világkereskedelem B tervét. Ha a Szuezi-csatorna vagy a Vörös-tenger a konfliktusok miatt járhatatlanná válik, a világkereskedelem Dél-Afrika irányában kerül. 

Kína, Oroszország és Irán a hadgyakorlattal azt demonstrálja, hogy képesek önerőből, az amerikai haditengerészet védőernyője nélkül is biztosítani ezeket a stratégiai útvonalakat. Ez az úgynevezett kétosztatú tengerek koncepciója: 

egy nyugati zóna, ahol a NATO és a G7 garantálják a szállítást, 

egy keleti, ahol a kínai és orosz flotta védi a kereskedelmi hajókat, saját biztosítási és fizetési rendszerrel. 

A Will for Peace ennek a logisztikai függetlenedésnek a próbája. A cél annak bizonyítása, hogy a Nyugat hiába fenyeget tengeri, létezik egy működőképes, katonailag védett alternatív útvonal. 

Ez nem provokáció, hanem létkérdés 

A legérdekesebb csavart azonban a házigazda, Dél-Afrika viszi a történetbe. Miközben a nyugati elemzők és a belső ellenzék latorállamokkal való katonai közösködésről beszél, a kormány narratívája szerint ezek a gyakorlatok létfontosságúak. 

Bantu Holomisa dél-afrikai védelmi miniszterhelyettes érvelése szerint nem szabad a pánikgombot nyomogatni csak azért, mert az USA-nak problémája van bizonyos országokkal.  

Ezek az országok nekünk nem az ellenségeink – tette hozzá. 

A gyakorlat célja kizárólag a tengeri kereskedelem biztonságának garantálása. Bár ezt sokan kétségbe vonják, hiszen az időzítése egybeesik azzal, hogy az amerikai haditengerészet a Karib-térségben orosz zászló alatt közlekedő olajszállítókat foglalt le a szankciókra hivatkozva. A dél-afrikai kormány azonban cáfolta, hogy a Will for Peace egy erre adott válaszlépés lenne:  

a hangsúlyt a BRICS-országokkal való együttműködésre kell helyeznünk, és arra, hogy garantáljuk az Indiai- és az Atlanti-óceán biztonságát. 

Szerintük nem katonai készültségről van szó, hanem a kereskedelmi hajózás védelméről a kalózok, terrorizmus és illegális halászat ellen. 

Hiába a diplomáciai finomhangolás, a hadgyakorlat bizalmi válságot okozott. Washington és több európai partner szemében a gyakorlat nem logisztikai tréning, hanem az orosz és kínai geopolitikai ambíciók támogatása. A nyugati szövetségesek számára ez a lépés a semlegesség feladását jelenti. 

Fragmentáció a köbön 

A hadgyakorlat megmutatta, hogy a globalizáció minősége alakul át. A világkereskedelem infrastruktúrája és biztonsági garanciái kezdenek kettéválni. A jövőben a tőke és az áru nemcsak a vámok, hanem a szállítmányt védő flotta hovatartozása mentén is áramlik. 

Mindezzel együtt a BRICS nem helyettesíti a NATO-t, helyette egy sokkal bonyolultabb, érdekvezérelt hálózattá alakult, ahol a blokkosodási ambíciók és a gazdasági érdekek most ütköztek meg először ilyen nyíltan.  

Fotó: Dreamstime 

Kapcsolódó: