Friedrich Merz német kancellár indiai látogatásán felvetette annak lehetőségét, hogy az Európai Unió és India január végéig írjon alá egy mérföldkőnek számító szabadkereskedelmi megállapodást, amely a protekcionizmus erősödése és az USA–India-tárgyalások patthelyzete miatt átalakíthatja a globális kereskedelmi kapcsolatokat. 

Merz elmondta, hogy ja a tárgyalások lezárulnak, az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke is Indiába utazik, hogy aláírja a megállapodást. 

Az évek óta tárgyalt kereskedelmi megállapodás mindkét fél számára lehetőséget kínál a gazdasági kapcsolatok megerősítésére, valamint a Kínától és Oroszországtól való függőség csökkentésére. India és az EU közötti kétoldalú kereskedelem 2024-ben 120 milliárd eurót tett ki, így az unió a világ legnépesebb országának legnagyobb kereskedelmi partnere lett. 

Sürget a Trump-faktor 

A tárgyalások akkor gyorsultak fel igazán, miután Donald Trump emelte az indiai árukra kivetett vámokat, illetve nyomást gyakorolt Újdelhire, hogy hagyjon fel az orosz olaj vásárlásával. 

Tavaly nem jött létre egy indiai–amerikai kereskedelmi megállapodás, miután megszakadt a kommunikáció a két kormány között. A jelenleg tervezett EU–India-egyezmény az Európai Unió legutóbbi, a dél-amerikai Mercosur csoporttal kötött megállapodását követné, és támogatná Európát, hogy a globális szabályok változása közepette új kereskedelmi hálózatokat épíytsen ki. 

Piyush Goyal indiai kereskedelmi miniszter úgy látja, a megállapodás a végső szakaszához érkezett, német tisztviselők pedig elmondták, hogy a Merz és Modi közötti legutóbbi tárgyalások „nagyon intenzívek” voltak, ami reményt ad az áttörésre. 

Az EU az autók, az orvostechnikai eszközök, a borok, a szeszes italok és a húsok vámjának jelentős csökkentését, valamint szigorúbb szellemi tulajdonjogi szabályokat szorgalmaz, míg India vámmentes hozzáférést szeretne a munkaigényes áruk számára, emellett gyorsabb elismerést az egyre növekvő autó- és elektronikai szektorának. 

Ezek terén könnyebbnek ígérkezik a megegyezés, ám az acél, a szén-dioxid-kibocsátási jogok és a piaci hozzáférés körüli viták esetén kompromisszumokra lesz szükség mindkét fél részéről. Mindenesetre Merz látogatása alattmegállapodásokat írtak alá az ásványi anyagokkal, az egészségüggyel és a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. 

Berlinnek sürgető 

Németország, amely Indiára támaszkodik növekvő piacaként, szintén sürgeti Újdelhit, hogy csökkentse a függőségét az orosz energiától és fegyverektől.  

Ennek ellenére India továbbra is szorosan együttműködik Oroszországgal, ahonnan a katonai felszerelésének nagy része származik, jó a kapcsolatuk a biztonságpolitika terén, illetve Kína mellett az egyik legnagyobb orosz gáz- és olajvásárló. 

Az, hogy Mert első ázsiai útjáa Indiába vezetett, hangsúlyozza az európai vezetők stratégiájának változását, akik korábban Kínára koncentráltak. A német kancellár szerint a világ „a szerencsétlen protekcionizmus időszakát” éli, ami káros hatással van Németországra és Indiára, de nem nevezett meg konkrét országokat. 

Pedig akár az Egyesült Államokra is gondolhatott volna, amely vámokat vetett ki kereskedelmi partnereire, vagy Kínára, amely exportkorlátozásokat vezetett be az autóiparban és más területeken használt ásványi nyersanyagokra, ami tavaly hónapokig tartó ellátásilánc-zavarokat okozott az amerikai–kínai kereskedelmi háború miatt, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva a német autógyártókat. 

Peking emellett korlátozásokat vezetett be az autóipar területén az egyes széles körben használt félvezetőkkel kapcsolatban, miután a holland kormány úgy döntött, hogy átveszi az irányítást a kínai tulajdonú chipgyártó Nexperia felett. 

Magyarország számára sem mellékes 

Hazánk szempontjából az EU–India-megállapodás stratégiai jelentősége az, hogy átalakíthatja az európai termelési és beruházási térképet, hiszen  várhatóan felgyorsítja a kereskedelem és a működő tőke átterelését az iparba, a gyógyszeriparba és az IT-szolgáltatásokba, mivel az európai vállalatok Indiát egyre inkább költséghatékony, politikailag elfogadható és nagy belső piaccal rendelkező alternatívaként veszik számításba, amellyel részlegesen kiválthatját Kínát. Ez csökkentheti a közép-európai, így a magyar összeszerelő és exportplatformszerep vonzerejét, ugyanakkor fokozza a beruházásösztönzési versenyt a régióban.  

Hazánk exportstruktúrája különösen érzékeny erre a változásra: a járműipari, az elektronikai és a vegyipari kivitel erősen Németország- és EU-függő, ezért az indiai piacra irányuló közvetlen EU-export vagy az oda telepített európai termelés részben kiválthatja a nálunk előállított termékeket. Ezzel párhuzamosan az indiai gyógyszeripari és IT-szolgáltatási cégek erősödő európai jelenléte lefelé nyomhatja az árakat, illetve növelheti a versenyt a magasabb hozzáadott értékű szegmensekben is.  

Ugyanakkor a megállapodás lehetőségeket is nyit számunkra: a magyar gazdaság bekapcsolódhat az EU és India között létrehozandó értékláncokba, különösen a járműipari beszállítás, a gyógyszeripari bérgyártás, a klinikai kutatás, valamint az üzleti és mérnöki IT-szolgáltatások terén. Magyarország földrajzi elhelyezkedése, EU-tagsága és ipari infrastruktúrája révén összekötő szerepet tölthet be az indiai vállalatok európai piacra lépésében, ha képesek vagyunk célzott befektetésösztönzési és szabályozási keretet kínálni nekik.  

Az egyezmény legfontosabb üzenete az, hogy a jelenlegi magyar növekedési modellnek alkalmazkodnia kell, hiszen az alacsonyabb költségű munkaerőre és adókedvezményekre épülő működőtőke-vonzás önmagában már nem elegendő az indiai alternatívával szemben. A versenyelőnyt ehelyett a tudásintenzív termelés, az ellátási láncok biztonsága, a gyors engedélyezés, valamint az EU-piac közelsége jelenti. Amennyiben hazánk képes erre a váltásra, az EU–India-megállapodás nyertese lehet, ha nem, akkor a kereskedelem- és beruházásátterelés középtávon leértékelheti az ország gazdasági pozícióját Európán belül.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons