A január 12-i bejelentés a védelmi és biztonsági egyezmények mellett három fontos kikötővel kapcsolatos beruházásokat is érintett: 

Berbera Szomália északi részén, Szomáliföld szakadár tartomány területén található Szomáliföldet most karácsonykor Izrael elismerte független országként, rajta kívül nincs más ország, aki explicite elismerné. Itt egy 442 millió dolláros befektetést érint a döntés, ami egy dubaji céghez, a DP Worldhöz kötődik. Ez a projekt Szomáliföld államisági törekvésének egyik gazdasági gerincét jelenti, illetve jelentette. 

Bosaso kikötője szintén Szomália egyik de facto független tartományában, Puntföld területén található. Innen az Emírségek elkezdte kivonni a haderejét, több más EAE-hadibázis mellett. Itt az említett DP World egyik leányvállalata 30 éves koncessziót szerzett, a város pedig az elmúlt években a regionális logisztika és biztonsági együttműködés egyik fontos csomópontja lett. 

Kismayo Szomália déli részének fontos kikötője, Jubaföld autonóm régióban, ahol a kikötői fejlesztések nagyban javíthatták volna a tengeri infrastruktúrát. 

Forrás: Researchgate  (https://www.researchgate.net/profile/Muhumed-Muhumed/publication/344739312/figure/fig1/AS:948252857860096@1603092507526/Figure-A1-The-Map-of-Somaliland-and-Somalia.png)  

A jelenlegi konfliktus megértéséhez vissza kell utaznunk az időben, egészen a 90-es évek elejéig. 

Szomália, Szomáliföld? Mi a különbség?

Szomáliföld 1991-ben, Szomália összeomlásának káoszában vált ki az országból: a Siad Barre-diktatúra bukása után a központi kormányzat megszűnt működni, majd a polgárháború és a fegyveres milíciák uralma után az északnyugati térség helyi politikai és törzsi vezetői a függetlenség mellett döntöttek. A lépésnek volt egy történeti-jogi hivatkozása is: a terület 1960-ig Brit Szomáliföld néven külön gyarmat volt, majd 1960 nyarán – rövid önállóság után – egyesült az olasz gyarmati örökségű Szomáliával, így a szomáliföldi vezetés később azt állította, hogy valójában csupán egy korábbi államiságot „állít vissza”. Szomáliföld az 1990-es években saját intézményeket épített ki (kormány, parlament, biztonsági erők, választások), és azóta is nagyrészt önállóan működik, a nemzetközi közösség döntő többsége azonban hivatalosan továbbra is Szomália részének tekinti: ezért szokás úgy fogalmazni, hogy Szomáliföld „de facto független”, de „de jure” (jogilag) nem elismert állam. 

Ami miatt újra kiéleződött a konfliktus: újabb állam ismerte el Szomáliföldet 

Az ügyben a legutóbbi fejlemény tavaly év végén történt.  

December 26-án ugyanis Izrael egy óriási karácsonyi ajándékot adott Szomáliföldnek: első ENSZ-tagállamként elismerte a függetlenségét. 

Nem sokkal később, január 6-án az izraeli külügyminiszter Szomáliföldre látogatott, ami természetesen kiélezte a feszültségeket. 

Mindennek a hátterében az állt, hogy  

a Vörös-tenger térsége ismét kiemelt stratégiai jelentőségű lett: a jemeni húszik rakétatámadásai, az iráni proxyhálózatok mozgolódása és a nemzetközi hajózás elleni fenyegetések miatt egyre nagyobb szükség van megbízható partnerekre a térségben. 

Szomáliföld pedig a földrajzi elhelyezkedése miatt – szemben Jemen partjaival az Ádeni-öböl déli oldalán – ideális megfigyelési és logisztikai pont, nem beszélve a Bab al-Mandab szoros környékét érintő kalózkodásról, ami a nemzetközi kereskedelmet veszélyezteti. A másik ok, hogy Szomália központi kormánya épp most fordult szembe az Egyesült Arab Emírségekkel, felmondva a kikötői és védelmi együttműködést, ami megbontotta az eddigi status quót, és megnyitotta az utat a térségi államalakulatokkal – például Szomálifölddel – való különalkuk előtt. Izrael számára ez egy újabb lépés az afrikai szövetségi háló bővítésében, Szomáliföldnek pedig egy régóta várt diplomáciai áttörés.  

A szerződések felmondásának kiváltó oka: a Zubaidi-ügy 

Nagyon fontos elsőként tisztázni, hogy  

egyelőre csak a szerződéses kapcsolatok szakadtak meg a két ország között, illetve a Szomália és az Emírségek között kontraktusokat érvénytelenítették, a diplomáciai kapcsolatok továbbra is fennállnak. 

A szakítás kiváltó oka egy olyan incidens lehetett, amely Mogadishu szemében a szuverenitás nyílt megsértése volt. A szomáliai hatóságok vizsgálatot indítottak azt követően, hogy felmerült a gyanú,  

az Egyesült Arab Emírségek Szomáliföld területét felhasználva segítette a dél-jemeni szeparatista vezető, Zubaidi kimenekítését. 

Amennyiben ez valóban így történt, az a szomáliai állam számára nem csupán diplomáciai kellemetlenséget, hanem a hatalom megkerülését jelentette volna. 

Szomália számára nem az volt az elsődleges kérdés, hogy egy külső partner mit tesz, hanem az, hogy ezt kinek a felhatalmazásával és milyen joghatóság alatt. A szomáliai állam megkerülése erős legitimációs válságot idézett elő.  

Ez az incidens azonban önmagában aligha magyarázza ezt a drasztikus lépést, a háttérben egy hosszabb ideje érlelődő strukturális feszültség húzódik meg. Az Egyesült Arab Emírségek ugyanis évtizedek óta következetesen építi gazdasági, katonai és politikai befolyását a Vörös-tenger és Afrika szarva térségében, mégpedig part menti infrastruktúrák, kikötők, logisztikai csomópontok és az ezekhez kapcsolódó biztonsági együttműködések révén. 

Az egyik törésvonal itt, a kormány és a regionális entitások viszonyában alakult ki. 

Szomáliföld, Puntland és Jubaland (ahol ez a három kikötőváros elhelyezkedik) egyértelművé tette, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek Szomália döntését, és készek folytatni az együttműködést az Emírségekkel. 

Puntland külön is hangsúlyozta Bosaso kikötőjének jelentőségét és az ahhoz kötődő emírségi gazdasági érdekeltségeket. 

A konfliktus másik, mélyebb rétege a biztonsági függések kérdése.  Az ISIS és az al-Shabaab terrorszervezetek kifejezetten megerősödtek, ami az amerikai csapást is indokolta. Az Emírségek az elmúlt években szomáliai katonák kiképzésében, finanszírozásában és logisztikai támogatásában is szerepet vállalt, és ez a főváros térségében több ezer fős állományt érint. Szomália így egy klasszikus dilemmával szembesül:  

miközben politikailag és szimbolikusan szüksége van a szuverenitás demonstrálására, egy túl gyors és teljes szakítás komoly biztonsági vákuumot hozhat létre egy olyan országban, amely továbbra is jelentős iszlamista fegyveres fenyegetéssel küzd. 

Mi várható? 

A bejelentés után a legfontosabb kérdés nem is feltétlenül az, hogy mit mondott a szomáliai kormány, hanem hogy ebből mit képes megvalósítani, mivel az állam mozgástere továbbra is erősen korlátozott. 

Szomáliföld esetében ez a probléma sokkal jelentősebb:  

mivel egyáltalán nem ismeri el a központi kormány joghatóságát, így Berbera kikötőjének az üzemeltetése a korábbi megállapodások szerint folytatódik. 

Az érintett gazdasági szereplők világossá tették, hogy a politikai vitákat a kormányokra bízzák, miközben a mindennapi működés zavartalan fenntartásában érdekeltek.  

Hasonló a helyzet Puntlandban és Jubalandban, ahol – ahogy arra utaltunk is – a regionális vezetés nyíltan jelezte: nem kívánja megszakítani az Egyesült Arab Emírségekkel fennálló biztonsági és fejlesztési együttműködéseket. 

Mindez azt hozhatja, hogy bár papíron a kormány felmondja a megállapodásokat és jogi értelemben a szuverenitást demonstrálja, a régiók operatív szinten tovább működtetik a kikötőket, a bázisokat és a projekteket. A külső szereplők pedig – saját önálló döntéseik alapján – 

eldönthetik, hogy mikor és kit tekintenek legitim partnernek: a nemzetközileg elismert központi államot vagy a tényleges kontrollt gyakorló regionális hatóságokat. 

Kapcsolódó: