Mivel Maia Sandu az EU-csatlakozás pártján áll, ennek megfelelően a szavai identitáspolitikai „vallomásként” vagy a vágyai kinyilatkoztatásaként is értelmezhető lehetne. Nagyon valószínű azonban, hogy ennél komolyabb magyarázatról van szó: a kis ország ugyanis a háborús Ukrajna és az Európai Unió között helyezkedik el, emellett nem tagja a NATO-nak, így fokozottan kitett a külső veszélyeknek. 

EU-tagság a cél egy kisebb csellel? 

Egy Moldova–Románia-egyesülés esetén az egyik legfontosabb jogi és geopolitikai kérdés az lenne, hogy az újonnan létrejövő terület milyen viszonyba kerülne az Európai Unióval. Az uniós jog alaplogikája szerint a tagság az államhoz kötődik, és a közösségi jog a tagállamok területén alkalmazandó. Mivel Románia már az EU tagja, egy olyan egyesülés, amelynek során Moldova jogilag és alkotmányosan az ország részévé válna, elvileg azt eredményezné, hogy az uniós jog területi hatálya automatikusan kiterjedne az új országrészre.  

Ebben az értelmezésben nem egy új tagállam felvételéről lenne szó, hanem egy meglévő tagállam területének növekedéséről, ami alapvetően eltér az EU hagyományos bővítési eljárásaitól. 

Erre szerencsére van történelmi precedens. A német újraegyesítés során a volt Kelet-Németország az NSZK részévé vált, ezzel a közösségi jog hatályos lett az új tartományokban. Az akkori Európai Közösség nem indított külön csatlakozási folyamatot, ugyanakkor számos átmeneti intézkedést alkalmazott az intézményi, gazdasági és jogharmonizációs különbségek kezelésére.  

Talán kevesebben tudják, de nem az Egyesült Királyság volt az első, aki az EU-ból népszavazás útján kilépett: hanem Grönland. Mivel Grönland jogilag Dániához tartozik, vagy az EU-hoz nem, így elméletileg lehetséges ilyen “részbeni” EU-tagság is. Hasonló példa erre a francia tengeren túli területek kérdése is, ahol egyes területek az unió tagjai, míg mások nem. Természetesen mivel Románia és Moldova egyesülése esetén a fenti példáknál jóval szorosabb szárazföldi kötődést tudna magáénak, így egy ezekhez hasonló rezsim kivitelezése sokkal nehezebben is lenne megvalósítható. 

Románia és Moldova esetében azonban nemcsak ezek a precedensek, hanem az 1978-as bécsi egyezmény a szerződésekben való államutódlásról 15. cikke is jogi érvként szolgálhat arra, hogy miért terjed ki a nemzetközi szerződések (EU, NATO) területi hatálya az újonnan beolvadt állam területére is. Míg Románia nem, Moldova tagja ennek az egyezménynek, ám amennyiben a felek komolyan gondolkodnak az egyesülésben, akkor ebben a közeljövőben változás lehet. 

Az oroszok a spájzban lesznek? 

A moldovai eset sajátossága azonban Transznisztria (más néven: Dnyeszter Menti Köztársaság), egy kis szakadárország a Dnyeszter folyó mentén kérdése, ami miatt a helyzet alapvetően különbözik a német példától.  

Egy olyan területről van szó, amelyet a moldovai állam nem ellenőriz teljeskörűen, miközben orosz katonák is állomásoznak ott. 

Az EU gyakorlata szerint ilyen helyzetekben a tagság területi fennállása és az uniós jog tényleges alkalmazása elválhat egymástól. Például Ciprus esetében az egész sziget az Európai Unió része lett, miközben az EU jogot nem alkalmazzák azokon a területeken, amelyek nem állnak a ciprusi kormány ellenőrzése alatt. Itt nagy valószínűséggel hasonló megoldás jöhetne szóba, vagyis Transznisztria jogilag EU-terület lenne, az uniós jog azonban alkalmazása átmeneti jelleggel korlátozott maradna. 

Politikai szempontból mindez azt jelenti, hogy az Európai Unió aligha kezelné a beolvadás kérdését pusztán technikai ügyként. Az uniós intézmények és a tagállamok várhatóan átmeneti szabályokat, külön protokollokat és szigorú feltételrendszert kapcsolnának ehhez, különös tekintettel a külső határok biztonságára, valamint az orosz katonai jelenlét jelentette kockázatokra.  

Transznisztriai katonai parádé 2021-ben Forrás: https://dailyhub.news/en/espreso.tv/news/20005393/  

A legfontosabb cél a NATO-tagság 

Egyszerűnek tűnik a képlet: ezzel a „csellel” Moldova bekerülhetne a NATO védőernyője alá, kiterjedne rá az Észak-Atlanti Szerződés 5. cikkének hatálya, mindenféle hosszú procedúra nélkül. 

Jelenleg ugyanis Moldova hiába van kitéve az orosz fenyegetettségnek, ha reális lehetősége lenne rá, akkor sem tudna csatlakozni a NATO-hoz. Ugyanis az alkotmányuk 11. cikke semleges államként aposztrofálja az országot, és kifejezetten megtiltja a külföldi katonai csapatok állomásoztatását a területén. 

Természetesen, ha az államiságuk megváltozik, akkor a mostani alkotmány a hatályát veszti. 

Orosz katonák a NATO-n belül? 

A legnehezebb kérdés itt is Transznisztria. A térségben az orosz katonai jelenlét ugyanis nem komfortos a NATO-tagállamoknak. Ráadásul ez egy fokkal nehezebb helyzet, mint a ciprusi, hiszen ott Törökország is a NATO kötelékébe tartozik.  

Ez esetben több forgatókönyv is elképzelhető: 

Transznisztria területére ideiglenesen nem terjedne ki az Észak-atlanti Szerződés hatálya addig, amíg a szakadár terület önálló státusza fennáll. Ez azonban valószínűleg hosszú időre konzerválná a jelenlegi állapotot, ahogy Ciprus esetén az EU-tagságnál is látható. 

Amennyiben Románia és Moldova megpróbálná elküldeni onnan az oroszokat, az ha még nem is járna eszkalációval, súlyos feszültségeket szítana a térségben. 

Megoldás lehet, hogy a Romániába való beolvadásért cserébe Moldova feladja a Dnyeszter folyón túli területet, ami így az oroszok számára második frontként szolgálhatna az ukránok ellen, egyfajta orosz enklávéként, Kalinyingrádhoz hasonlóan. 

Vannak tehát erős jogi és politikai érvek és ellenérvek egy ilyen lépés mellett. A kérdés csak az, melyik nyom többet a latban, az orosz háborús veszély vagy a belpolitikai válság lehetősége.  

Várhatóan ez az egész történet a politikai gesztusok szintjén marad, mert hiányzik hozzá a társadalmi legitimáció, a biztonsági feltételrendszer és a gazdasági-intézményi teherbíró képesség: Moldovában a közvélemény-kutatások alapján csak a lakosság kisebb része támogatná az egyesülést, emellett Maia Sandu is elismeri, hogy nincs meg a reális politikai felhatalmazás egy referendumhoz, illetve a kormány prioritása továbbra is az önálló uniós csatlakozás. Romániában többen örülnének a csatlakozásnak, ám az alacsonyabb moldovai életszínvonal, a jelentős költségvetési terhek és a már említett transznisztriai kérdés elbizonytalanító tényező. Mindezek mellett Románia számára az integráció súlyos adminisztratív és fiskális kötelezettségekkel járna, amiket uniós támogatások mellett is nehéz lenne kezelni politikailag és gazdaságilag – így a következő években Moldovában az önálló, fokozatos európai integráció marad a domináns stratégiai irányvonal, az egyesülés pedig megmarad feltételes forgatókönyvnek. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: Mestergés intelligencia (ChatGPT) által készített kép