Lesz annak valami diszkrét bája, amikor az antiglobalista Nigel Farage tockosokat oszt ki a davosi globalista elitnek. Nem beszélve Trumpról, aki közli majd velük, hogy személyesen cserél le mindent és mindenkit. Is. 

A Világgazdasági Fórum (WEF) 2026-os kockázati jelentése a globális káoszt ecseteli száz oldalon keresztül. A kulcsszó a „konfrontáció”, amelyet gyakorlatilag minden szegmensre rá lehet húzni, a geopolitikai átrendeződéstől a kereskedelem és a pénzügyi rendszer válságán keresztül a mesterséges intelligenciáig. Mindenki konfrontálódik mindenkivel, mindezt olyan ügyesen, hogy valódi blokkosodás sem kell hozzá. Trump újbóli színre lépésével mindaz, amit a davosi elit a saját hatalmáról és erejéről eddig hitt, ment a kukába a hamis problémamegoldási kísérletekkel együtt. Az amerikai elnök maga lett a probléma, legalábbis a davosi felső ezer szemében, mert személyében nemcsak új seriff érkezett a városba, de magával hozott egy igen kellemetlen csomagot (America First felirattal), amiben ott lapult a posztliberális, multilaterális világrend kivégzésére alkalmas valamennyi gyilokeszköz – és nem fél azokat használni.  

A davosiak sem szívbajosak: miután kikutatták, hogy 2026-ban az elsődleges veszélyforrás már nem a klasszikus háború, hanem a gazdasági fegyverkezés, vagyis amikor a vámok, exportkorlátozások és befektetési technikák válnak a nemzetközi politika nyomásgyakorló eszközeivé, meghívták előadást tartani azt az embert, aki egy személyben testesíti meg mindazt, amitől a legjobban rettegnek. Félre a klasszikus diplomáciával: ma már arról van szó, hogy a légicsapások helyett miként lehet gazdasági szankciókkal, kereskedelmi tilalmakkal és technológiai korlátozásokkal egymásnak esni. A Világgazdasági Fórum ezzel a beismeréssel biccentett arra a tényre, hogy a jelenlegi, általa oly kuckósan belakott világrend éppen atomjaira hullik. És hogy kellően cinikus legyen a helyzet, a vészcsengő nyomogatásához az idei fórumnak „a párbeszéd szelleme” mottót adták – hogy jobban csússzon.  

Trumpot már tavaly is meghívták, a frissen beiktatott elnök azonban csak online volt hajlandó bejelentkezni, ám már akkor is villámgyorsan tisztázta az erőviszonyokat. „Nagyon egyszerű az üzenetem a világ minden vállalkozása számára: gyertek, és gyártsatok Amerikában, mi pedig a legalacsonyabb adókat fogjuk biztosítani a bolygón. Ha viszont nem Amerikában csináljátok a termékeiteket, amihez jogotok van, akkor egyszerűen vámot kell fizetnetek” – mosolygott vérfagyasztóan, majd be is tartotta, amit ígért. Az idén már neccesebb a helyzet, Venezuelával és a grönlandi annexiós viharával az elnök sokkal magasabbra emelte a tétet: a kereskedelmi háborúktól röpke egy év alatt a nagyhatalmak befolyási övezeteinek újrakalibrálásáig jutottunk, járulékos veszteségként a davosiak szabályalapú világrendjének felrobbantásával.  

Cuki cinizmus 

Trump és az argentin elnök, Javier Milei mellé (ezek ketten önmagukban is szétkapják majd a házat) még egy igazi nehézsúlyú stand upost is meghívtak a házigazdák. Nem más teszi tiszteletét az akolmelegben, mint Nagy-Britannia kormányfői posztjának kiemelt várományosa, Nigel Farage. Igaz, nem előadóként vagy beszélgetőtársként, de így is rendkívül vicces lesz, ahogy az antiglobalizmus apostola éppen Davosban sétál majd fel-alá, jóindulatú tockosokat osztva ki bárkinek, aki szembejön vele, ohne Trump és csatolt részei. A hírek szerint a brit erős ember politikusokkal és üzletemberekkel kíván találkozni a konferencia apropóján, vagyis a Reform UK párt nevében igyekszik szalonképessé és cukivá tenni magát. Ha létezik cinikus pragmatizmus, ez minden bizonnyal az. Egyszerre kihasználni és kifigurázni a hely szellemét, rávilágítva, hogy Davos ereje már csak a nemzetközi láthatóságban és a kapcsolatépítés szempontjaiban létezik. A Világgazdasági Fórum a globális megoldások brainstormingjából szimpla reflektorfénnyé vált. 

És tényleg: van-e még értelme Davosnak? Amikor maga a szervezet is elismeri, hogy az eddigi, együttműködésre épülő nyugati világrend az utolsókat rúgja, az idei fórum mottója a párbeszédről inkább tűnik marketingszagú rekviemnek, semmint válasznak. Az már az ottaniak számára is világos, hogy a WEF listája a kockázatokról sokkal életszagúbb (és riasztóbb), mint a mindig ugyanazt ismételgető unalmas panelbeszélgetései. Éppen a párbeszéd kapcsán erőltetett szólamok a legerősebb cáfolatai annak, hogy a davosiak valaha is képesek lesznek még szinkronba hozni az elméletet a gyakorlattal.  

Hogy mi lesz a frázisok nélküli megoldás és merre kanyarodik a világ, azt majd Trump elmondja nekik január 21-én, hogy aztán lecserélje azt az elitet, amelyik eltartott kisujjal a pezsgőspoharat tartva még mindig bután mosolyog a saját világrendjének bukásán.  

***  

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm álláspontjával.  

Kapcsolódó:

 
Fotó: MTI/EPA/Keystone/Michael Buholzer