Jórgosz Jerapetrítisz görög külügyminiszter volt az, aki megerősítette országa ezen szándékát. A Földközi-tenger Törökországgal határos részén ugyanis Görögországot jelenleg 6 tengeri mérföldes (kb. 11,1 km-es) parti tengeri sáv illeti meg. Ezt szeretnék most az az 1982-es ENSZ tengerjogi egyezményben (UNCLOS) foglalt maximális távolsághoz, a 12 tengeri mérföldes (kb. 22,2 km-es) sávhoz igazítani. Mivel azonban Törökország nem tagja ennek az egyezménynek, így a saját doktrínájuk, a Kék haza (Mavi Vatan) alapján tekintenek a térségre. 

Nyári cikkünkben előre jeleztük, hogy a júliusban kijelölt görög tengeri parkok nem csupán természetvédelmi funkciókat látnak el, azok a 6-ról 12 tengeri mérföldre történő átállás részei. 

A tengeri parkok természetvédelmi területek lesznek a Kükládok déli részén, és céljuk a tengeri élővilág védelme lesz. Legalábbis elviekben: a törökök szerint ugyanis a görögök ezzel a felségvizek iránti igényeiket igyekeznek kiterjeszteni. Hogy ez mennyire állja meg a helyét, az kérdéses, hiszen a bejelentés csupán egy külügyminiszteri nyilatkozat volt. 

Törökország még az 1995. június 8-ai parlamenti határozatában kijelentette, hogy amennyiben a görögök 6 tengeri mérföldnél távolabbi parti tengeri sávot jelölnének ki maguknak, az háborús okot jelentene a két ország között. 

Amennyiben Görögország 6 tengeri mérföldön túlra meghosszabbítja a parti tengeri sávját olyan módon, ami megtöri a lausanne-i békeszerződés által garantált egyensúlyt, az háborús okként lesz kezelendő” 

– áll a parlamenti határozatban. 

A térképen az látható, hogy ez az extra 6 tengeri mérföld török számítások szerint az Égei-tenger 72 százalékát vonná görög ellenőrzés alá. Ezt a helyzetet a törökök úgy jellemezték, mintha egy „görög tó” képződne az Égei-tengerből nemzetközi jogi szempontból. Ez természetesen nem teljesen igaz, mivel az egyezmény szerint az ún. alapvonalon belüli víz (internal water) – például egy öböl vagy az összes folyó, tó – felett egy államnak teljes mértékű szuverenitása van. Ezen kívül esik az ún. parti tenger, amelynek a sávjában a békés áthaladás joga biztosított a hajók és a tengeralattjárók számára is, az utóbbi esetben a felszínen fellobogózva kell ezt megtenni. 

A lausanne-i békeszerződés 1923-ban 3 tengeri mérföldben határozta meg a görögök és a törökök parti tengeri sávját, amit 1936-ban „toltak ki” a görögök 6 tengeri mérföldre, amit aztán a törökök is megtettek 1964-ben, mindenféle egyeztetés nélkül. 

Az eset pikantériája, hogy két NATO-tag egymásnak feszüléséről van szó, ám a helyzet elmérgesedése esetén nagyobb az esély egy békés rendezésre, már ha olyan erős a NATO, hogy ezt koordináltan levezényelje. A két ország szembenállása már jó ideje meghatározó geopolitikai válság a régióban, és ha a mostani ügy pesszimista forgatókönyvét nézzük, Törökország nagyon komolyan gondolta a casus bellis kijelentését. Ebben az esetben viszont a helyzet nemzetközi, békés, koordinált rendezése elkerülhetetlen lesz, hogy ne törjön ki még egy háború Európán belül. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: Mesterséges intelligencia (Chat GPT) által készített kép