A sziget készletei meghaladják több ipari nagyhatalomét, mégis kimarad a globális kitermelésből. 

„Grönlandot a biztonság miatt akarom, nem a ritkaföldfémek miatt. Olyan sok ritkaföldfémünk van, hogy nem is tudjuk, mit csináljunk velük” – mondta Davosban Donald Trump annak kapcsán, hogy mindenki óriási megkönnyebbülésére bejelentette: nem kíván a katonai erő lehetőségével élni a sziget megszerzése során. Megjegyzését azonban többen erős fenntartásokkal kezelik, mivel egyre inkább úgy tűnik, hogy a globális ritkaföldfémversenyben Grönland olyan potenciális erőforrásbázis, amely alapjaiban formálhatja át a kritikus anyagokra épülő iparágak jövőjét.  

A ritkaföldfémek kulcsfontosságúak az elektromos autók, a szélturbinák, a félvezetők és a modern fegyverrendszerek gyártásában. A globális készletek és termelés terén azonban óriási az egyenlőtlenség. A Visual Capitalist infografikáján azonnal látszik is, miért.  

Világszinten a regisztrált készletek meghaladják a 90 millió tonnát, míg az éves termelés kb. 390 ezer tonna. Grönland 1,5 millió tonnával a világ nyolcadik legnagyobb ritkaföldfémkészletét birtokolja, de nincs aktív termelése. Az Egyesült Államoknak több van (1,9 millió tonna) és jelentős a termelése is (45 ezer), Kínának azonban nemcsak a legnagyobb tartalékai vannak, hanem a világ termelésének több mint felét is adja, ami szinte totális kontrollt biztosít számára a piacon.  

A fenti táblázatban feltűnő, hogy több, jelentős készletet magáénak tudó ország (például Brazília vagy India) szinte alig termel ritkaföldfémeket. Ennek a jelenségnek gazdasági, környezetvédelmi és politikai okai vannak. A ritkaföldfémek kitermelése rendkívül költséges, a bányászatuk nagy mennyiségű hulladékkal és mérgező melléktermékkel jár, ami súlyos társadalmi vitákat generál – Grönlandon is. Ráadásul a sziget infrastruktúrája jelenleg képtelen lenne támogatni a nagyszabású kitermelést – egyszerűen nincs megfelelő út-, kikötő- vagy feldolgozóhálózat. Ez a kettős dinamika – nagy készletek, nulla termelés – teszi a grönlandi helyzetet ennyire paradox talánnyá. 

A világ a tiszta energia, a robotika és a védelmi ipar egyre növekvő igénye miatt versenyt fut az utánpótlás diverzifikálásáért. Kína dominanciája stratégiai sebezhetőséget okoz, ezért a nyugati hatalmak – különösen az Egyesült Államok – egyre agresszívebben keresik az alternatív forrásokat. Ebből a szempontból Grönland egyike lehet azon helyeknek, amelyek meggyengíthetik Peking piaci fölényét. Ugyanakkor a sziget bányászati kapacitásainak és feldolgozóképességének kiépítése hatalmas befektetést és hosszú évtizedeket igényelhet, a már említett környezetvédelmi és társadalmi vitákban ugyanakkor nincs konszenzus. 

*** 

Fotó: Dreamstime