A McKinsey január 20-án publikált átfogó tanulmánya szerint a kontinens beruházási és K+F-ráfordításai jelentősen elmaradnak az Egyesült Államokétól és Kínáétól, ám a fordulat kulcsa nem az általános átalakításban, hanem a kiemelkedő cégek célzott megerősítésében rejlik, illetve rejlene. 

A kiemelkedő vállalatok szerepe 

Nem a levegőbe beszélnek, a McKinsey Global Institute kutatása ugyanis megdöbbentő adatot tár fel:  

Németországban 2011 és 2019 között mindössze 13 kiemelt vállalat adta a termelékenységnövekedés 65 százalékát, míg az Egyesült Államokban 44 cég volt felelős hasonló arányért.  

Mindez alátámasztja, hogy nemzeti szinten néhány ambiciózus, merész lépéseket megvalósító vállalat képes jelentős hatást gyakorolni a gazdasági teljesítményre. A tanulmány szerint néhány száz kiemelkedő cég képes lenne érdemben befolyásolni Európa növekedési pályáját – akár a már meglévő, innovatív, gyors növekedésű vállalatok ösztönzésével, akár új szereplők felemelésével, vagy a lemaradók reorganizálásával. 

Öt stratégiai irány a felzárkózáshoz 

Az elemzés öt stratégiai irányt vázol fel ahhoz, hogy egy cég kiemelkedő vállalattá válhasson.  

– A legtermelékenyebb üzleti modellek és technológiák ösztönzése – a holland ASML félvezetőgyártó berendezéseket készítő cég 2,5 milliárd eurós állami és magánberuházással bővíti a jelenlétét az eindhoveni mikrochipklaszterben.  

– Portfólióátrendezés a legproduktívabb és legnagyobb növekedési potenciállal kecsegtető üzletágak felé – ezt mutatja a SAP és a Siemens döntése, hiszen mindkét cég az MI- és digitális technológiák irányába mozdul el. 

– Innovációs vezetésen keresztüli értékteremtés, ahogy a dán Novo Nordisk teszi a GLP–1 gyógyszerszegmensben, 2024-ben több mint 8,2 milliárd dollárt költve K+F-re. 

– Méretgazdaságosság és hálózati hatások kiépítése – erre példa az Airbus, a Leonardo és a Thales űrdivízióinak tervezett egyesítése egyetlen, 6,5 milliárd eurós árbevételű európai űripari vállalattá. 

– Működési hatékonyság növelése, amelyben a mesterséges intelligencia alapvető szerepet játszik – a Santander bank 2024-ben 200 millió eurót takarított meg az MI használatával. 

Konkrét EU-s példák  

A fentieken túl érdemes kiemelni, hogy az egyik merész döntést a Schwarz Csoport hozta meg (ennek a márkája többek közt a Lidl és a Kaufland), Európa legnagyobb kiskereskedője, amely 11 milliárd eurót fektet be – ez a cég történetének legnagyobb beruházása – egy 100 ezer grafikus processzort felvonultató, teljesen önálló mesterségesintelligencia-gigaközpontba a kelet-németországi Lübbenau városában 2027-ig. Emellett európai közművállalatok szél- és gázerőművi telephelyeket alakítanak át óriási, gyorsan bővíthető MI-adatközpontokká, zöldenergiával működtetve azokat. Ám nem csak az innováció mennyisége és minősége, annak a tempója is alapvető fontosságú:  

míg a kínai autógyártók 2 éven belül piacra dobnak új modelleket, európai versenytársaiknak 3-4 évre van szükségük ugyanehhez  

– ez az innovációs gyorsaság pedig közvetlen fenyegetést jelent az európai ipar számára. 

Évente 1200 milliárd euró hiányzik 

Ha az európai vállalatok elérnék amerikai társaik K+F- és beruházási szintjét, a kontinens gazdasági növekedése megduplázódhatna. Ehhez azonban a McKinsey elemzése szerint  

az elkövetkező öt évben évi mintegy 1200 milliárd euró többletberuházásra lenne szükség  

– ez a becsült összeg ráadásul jelentősen nőtt a 2024-es Draghi-jelentés által említett 800 milliárdhoz képest, elsősorban a megnövekedett védelmi kiadások miatt. A tanulmány fő üzenete tehát az, hogy legalább 10-20, milliárdos nagyságrendű magánberuházásra, nem pedig szisztematikus, átfogó reformra van szükség a stratégiai iparágakban. Ennek elmaradása esetén Európa továbbra is stagnál, a termelékenysége gyenge marad, így a gazdasági növekedése tartósan évi mindössze egy százalék körül lesz. 

Pozitív jelek és tőkeáramlás 

Ugyanakkor biztatók a múlt évi trendek: 2025 első kilenc hónapjában mintegy 300 milliárd eurót gyűjtöttek európai private equity alapok, ami a globális tőkebevonások egyharmada. A nagy befektetők komoly lépéseket tesznek, amelyek közül néhányat ki is emelt a McKinsey tanulmánya. Így például a Kohlberg Kravis Roberts & Co. alapkezelő rekordméretű összeget, 20 milliárd dollárt fektetett be Európában 2025 szeptemberéig, a Blackstone a következő évtizedben 500 milliárd, az EQT 250 milliárd dolláros beruházást tervez, az Apollo pedig Németországban fektet be 100 milliárdot. 

Hazai lehetőségek 

A hazai nemzeti bajnokok, illetve az úgynevezett magyar multik koncepciója egybecseng a McKinsey tanulmányával, ám a magyar innovatív vállalati szféra mérete és tőkeereje elmarad a nemzetközitől. Még az EU-hoz velünk együtt csatlakozó országokhoz képest is érezhető a hátrányunk: a cseh innovatív vállalatoknak erősebb a német nyelvterületi beágyazottsága, az észteknek megvannak a történelmi előnyei, míg a lengyelek hatalmas belső piaca jelent előnyt számukra. 

Magyarország azonban viszonylag sikeresen vonzza a globális kockázati- és magántőke-befektetéseket. 

A további növekedéshez azonban célzott beruházási és adókedvezmények kellenének, amelyek megnövelnék az innovatív középvállalatok lehetőségeit. A startupokból kinőtt scaleupokat (Turbine AI, SEON, AIMotive, Parkl) érdemes lenne még jobban támogatni, például a bürokratikus akadályok további csökkentésével és olyan munkaerőpiaci támogatásokkal, amelyek révén ezek a középcégek fel tudják venni a versenyt a jó szakemberekért a multinacionális vállalatokkal.  

Az alacsony K+F-ráfordítás és a pusztán költségelőny-alapú modell kimerülése miatt a termelékenységnövelésre és innovációra való átállás létfontosságú. A beszállítói láncokban való feljebb lépés megvalósítható az autóipar és elektronika területén, ám itt is fel kell venni a tempót Ázsiával szemben. 

Kiemelt kép: Freepik

Kapcsolódó: