Az utolsó szemeszterét kezdte meg Lengyelország, Dánia és Ciprus trió, amelynek keretében idén január 1-jétől Ciprus látja el a féléves elnökségi posztját az Európai Unió Tanácsának. A trió programja nem fektet túl nagy hangsúlyt az uniós bővítésre, csupán a szokásos rébuszokban említi azt meg. Ez egyébként hasonlóképpen történt a a spanyol és a belga elnökség esetében is, hiszen abba a trió-programba is csak azok a kérdések, témák kerültek be, amelyeket mindhárom ország kormányzata elfogadott, és csak a magyar uniós elnökségi programba kerülhettek be a konkrét tervek a térség jövőjét illetően. 

Ezt érdemes tudni a ciprusi tervekről 

A ciprusi elnökségi program következetesen hangsúlyozza a „szigorú és érdemalapú” bővítést, valamint az „alapvető értékek” – jogállamiság, demokrácia, alapjogok, reform stb. – elsődlegességét. Ez formailag szinte teljes mértékben illeszkedik az Európai Bizottság és a Tanács elmúlt években kialakított bővítési diskurzusához, olyannyira, hogy 

megkértük a Chat GPT-t, hogy írjon egy teljesen sablonos bővítési programrészt egy random uniós ország Európai Unió Tanácsa elnökségi részéhez. A válasz szinte egy az egyben a ciprusi elnökségi bővítési programja lett, sőt talán még konkrétabb is annál. 

Chat GPT:

EU-bővítés (sablon szöveg a Tanács soros elnökségi programjába) 

A soros elnökség elkötelezett amellett, hogy a bővítési folyamat hitelességét, kiszámíthatóságát és érdemalapú jellegét erősítse, összhangban az Európai Tanács iránymutatásaival és a Bizottság ajánlásaival. Az elnökség törekedni fog arra, hogy a tagállamok között fennmaradjon a politikai egység a bővítés stratégiai jelentőségének kérdésében, miközben a folyamat a jogállamiság, az alapvető jogok, a demokratikus intézményrendszer, a korrupció elleni fellépés, valamint a közigazgatási és igazságügyi kapacitások megerősítésének következetes feltételrendszerére épül. 

Az elnökség a Nyugat-Balkán európai integrációját a kontinens stabilitása és biztonsága szempontjából kiemelt prioritásként kezeli, és támogatja, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladása mérhető reformeredményekhez igazodjon. A soros elnökség előmozdítja a Tanácsban a releváns országjelentések és csatlakozási ügyek érdemi megvitatását, valamint – amennyiben a feltételek teljesülnek – a tárgyalási fejezetek megnyitásához és lezárásához szükséges döntések előkészítését.

Az elnökség külön figyelmet fordít a bővítés és az EU belső reformjainak összhangjára, beleértve az Unió döntéshozatali kapacitását, a költségvetési és kohéziós kereteket, valamint az ágazati politikák – így a mezőgazdaság, a versenyképesség, az energia és a migráció – alkalmazkodóképességét. A soros elnökség támogatja a fokozatos integrációt és az átmeneti, kézzelfogható előnyöket biztosító megoldásokat (például egyes szakpolitikákhoz, programokhoz és a belső piachoz való fokozatos hozzáférést), amennyiben azok nem helyettesítik a teljes jogú tagság perspektíváját, és nem gyengítik a feltételrendszer érvényesítését. 

Az elnökség elő kívánja mozdítani a bővítési folyamat kommunikációjának erősítését is, különös tekintettel a társadalmi támogatottság növelésére a tagállamokban és a partnerországokban. Ennek keretében az elnökség a civil társadalom, a gazdasági szereplők és az érintett intézmények bevonásával ösztönzi a reformok gyakorlati végrehajtását, valamint támogatja az EU pénzügyi és technikai segítségnyújtási eszközeinek hatékonyabb, célzottabb alkalmazását. 

A soros elnökség a bővítést az Unió geopolitikai felelősségének részeként kezeli, és elősegíti, hogy az EU bővítési politikája hozzájáruljon Európa biztonságához, ellenálló képességéhez és hosszú távú versenyképességéhez. 

Ebből nem mostanára lesz bővítés 

Viszont ezek szerint a nyugat-balkáni térséghez való hozzáállás csak a mostani állapotot konzerválja. 

Mindenféle konkrétum, menetrend, feladat vagy egyéb mechanizmusok nélkül a program ezen része csak üres szavakként értelmezhető. 

Természetesen ez a helyzet részben Ciprus korlátozott politikai súlyával is magyarázható, hiszen kerüli a megosztó kezdeményezéseket, és amolyan a mindössze egy közvetítői szerepet igyekszik képviselni. Vagyis a szigetország inkább fenntartaná a jelenlegi folyamatokat, és nem kíván a kezdeményezések élére állni. 

A szigetország sajátos helyzete 

Ciprus esetén egy speciális helyzetű uniós tagországról van szó, hiszen az  

északi része török megszállás alatt áll, ez a nemzetközileg el nem ismert Észak-ciprusi Török Köztársaság. 

A déli része, a Ciprusi Köztársaság teljes értékű uniós tagállam, amely Magyarországgal együtt csatlakozott, 2004-ben. 

A megosztottság története 

Ciprus megosztottsága a brit gyarmati korszak utáni nemzetépítési kudarcokból és a görög–török etnikai-politikai ellentétekből nőtt ki: az 1960-ban függetlenné vált Ciprus alkotmányos rendszere eleve instabil volt, mivel a görög és török közösségek közötti hatalommegosztás nem bizonyult működőképesnek. Az 1960-as években erőszakos összecsapások törtek ki, majd az Athén által támogatott 1974-es görög puccs – amely az anyaországgal való egyesülést célozta – lett a kiváltó oka Törökország katonai beavatkozásának. A sziget északi harmadát elfoglaló török hadsereg nyomán tömeges lakosságcserére került sor, majd kialakult a máig fennálló megosztottság a nemzetközileg elismert Ciprusi Köztársaság és az csak Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság között, amelyet egy az ENSZ által felügyelt „zöld vonal” választ el. A rendezési kísérletek – a görög és török érdekek, illetve nemzetközi közvetítések mellett – évtizedek óta eredménytelennek bizonyultak. 

Mivel itt előbb-utóbb szükség lehet valamilyen hosszútávú rendezésre, így talán érthetőbb az óvatoskodó, Brüsszel-konformabb álláspont, hiszen a saját helyzetük rendezéséhez elképzelhető, hogy külföldi segítségre is szükségük lehet. 

Már megint inkább Ukrajna? 

Ehhez képest a program megemlíti az ukrán és a moldovai bővítési folyamatot, ami szintén megfelel a brüsszeli fősodor által elvártaknak. 

A dokumentum Ukrajnát kifejezetten prioritásként említi, hangsúlyozva annak folyamatos diplomáciai, pénzügyi, katonai, energetikai és humanitárius támogatását, valamint azt, hogy az ország uniós csatlakozási folyamata a hosszú távú biztonsági garanciák részét képezi. 

Moldovát hasonló logika mentén, a keleti szomszédság stabilitásának kulcsszereplőjeként mutatja be, ahol a reformfolyamatok politikai ösztönzése és az integráció előrehaladása az orosz befolyás ellensúlyozásának eszköze. 

Összességében tehát úgy tűnik, ez a program is jól illeszkedik az eddigi sablonos bővítési programok sorába, ahol nem túlzottan érdeklődnek a Nyugat-Balkán uniós integrációja iránt. Hogy érdemi bővítést mikor lehet ebből a hozzáállásból, azzal kapcsolatban csak pesszimistább forgatókönyvek születnek. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: Mesterséges intelligencia (Chat GPT) által készített kép