A terrorelhárításban sokáig tartotta magát az a nézet, hogy mire az érdeklődésből konkrét terrorcselekmény lesz, az egy hosszas folyamat. A német Baden-württembergi Államvédelmi és Terrorelhárítási Központ (SAT BW) év elején publikált, 37 büntetőeljárást feldolgozó elemzése azonban felülírta ezt az elképzelést. Az internet ugyanis felgyorsította a folyamatot, ráadásul a titkosítás miatt szinte átláthatatlan lett a kutatók számára. A Terrorgram-jelenség során a gyerekekből gyakran hónapok alatt potenciális tömeggyilkosok válnak. 

A láthatatlan hadsereg 

Ha elképzelünk egy terroristát, általában egy harcedzett, ideológiailag képzett felnőtt férfi képe jelenik meg előttünk, ám az említett tanulmányból egész más derül ki:  

a digitális terrorizmus az átlagosnak tűnő, de belülről kevésbé stabil kamaszfiúkhoz köthető.  

A SAT BW által vizsgált esetek elkövetői kivétel nélkül férfiak, pontosabban fiúk, hiszen ami igazán riasztó, az az életkoruk. Az átlagéletkoruk mindössze 16,4 év, sőt az esetek több mint 20 százalékában a gyanúsított 14 év alatti volt. Ez pedig egy csapdahelyzet, hiszen a büntethetőségi korhatár alatt lévő elkövetőkkel szemben a klasszikus igazságszolgáltatásnak korlátozottak az eszközei. A digitális tér manipulátorai pedig épp ezt használják ki. 

A radikalizáció mögött szinte minden esetben súlyos, kezeletlen mentális és sok esetben családi problémák találhatók. A terrorhálózatok épp ezeket a sebezhetőségeket, a magányt, a pszichés labilitást és a beilleszkedési zavarokat fordítják a társadalom ellen, bajtársiasságot és küldetést kínálva a kirekesztetteknek. A jelentésből kiderül, hogy egy fiatal radikalizációja nem csupán a rossz társaságba keveredésének köszönhető, nagyon nagy a felelőssége a szülőknek és a tágabb környezetnek.  

A liberális modell csődje 

A nyugati gyermekvédelmi modell évtizedekig arra az alaptézisre épített, hogy a radikalizáció és a deviancia elleni leghatékonyabb az érzékenyített pedagógus, a figyelmes szülő és a civil jelzőrendszer összessége. A SAT BW elemzése azonban adatokkal bizonyítja, hogy ezek a hagyományos védelmi vonalak a digitális hadviselés korában egyszerűen összeomlottak. Bár a radikalizálódó fiatalok 79 százaléka küldött a környezete számára egyértelmű jeleket, legyen az a fegyverek iránti megszállott rajongás, az online viselkedés hirtelen megváltozása vagy szélsőséges szimbólumok használata, a család és az iskola csupán az esetek mindössze 17 százalékában kért külső segítséget. 

Ez a civil modell totális csődjét jelzi a terrorizmus ezen új formájával szemben.

A szülők gyakran nemcsak érzelmileg elérhetetlenek, de egyszerűen nem értik, nem látják át azt a virtuális közösséget, ahol a gyermekük élete zajlik, a tanárok pedig sokszor eszköztelenek vagy nem ismerik fel a fenyegetés valódi súlyát.  

Ahol a civil módszerek kudarcot vallottak, ott kizárólag a kemény állami beavatkozás hozott eredményt. A potenciális merényletek, iskolai lövöldözések és robbantások megakadályozása 70 százalékban a titkosszolgálatok és a rendőrség digitális felderítésének volt köszönhető, azaz a digitális biztonságot nem lehet kiszervezni a társadalomra vagy a civil szervezetekre. Az ebben a térben zajló radikalizáció ellen csak a proaktív, titkosszolgálati eszközökkel operáló erős állam képes hatékonyan fellépni, amely nem vár a bejelentésre, hanem maga megy a fenyegetés után a Telegram titkosított csatornáira is. 

A TikToktól a Terrorgramig 

Hogyan válik egy átlagos kamasz a saját szobájában, a szülei tudta nélkül egy terrorhálózat részévé?  

A válasz a kifinomult digitális toborzórendszer, amely az algoritmusokat használja fel arra, hogy a gyanútlan érdeklődőket behálózza. A folyamat jellemzően a legnépszerűbb, ártatlannak tűnő felületeken, a TikTokon vagy az Instagramon kezdődik, ahol a fiatalok figyelmét vizuális propagandával keltik fel. A radikalizáció kezdőpontja lehet egy egyszerű, algoritmus által feldobott videó a Wehrmacht-katonákról vagy egy olyan rasszista mém, amelyre rákattintva a felhasználó egyre mélyebbre kerül az ajánlórendszer spiráljában. 

A toborzás következő lépcsőfoka a bizalomépítés és a kiválasztás, amely már nem a nyilvánosság előtt zajlik. A kezdeti érdeklődés után a kapcsolatteremtés a fiatalok elsődleges közösségi tereibe, a Discordra vagy az online videójátékok chatfelületeire terelődik. Ezeken a platformokon a toborzók nem terroristaként, hanem bajtársként vagy játékostársként jelennek meg, akik látszólag megértik a tinédzser magányát, frusztrációit vagy iskolai sérelmeit. Ez már a pszichológiai kondicionálás, ahol a valahová tartozás élményével láncolják magukhoz az áldozatot, egyúttal tesztelik a lojalitását és az erőszakra való nyitottságát. 

A végállomás pedig a Telegram titkosított világa, ahol a kemény radikalizáció és a konkrét műveleti tervezés zajlik. Ez már a Terrorgram vagy a 764 csoportok belső köre, ahová csak meghívóval lehet bekerülni, és ahol a propaganda már nem szerkesztett videókat, hanem valós erőszakot, fegyverkészítési útmutatókat és iskolai támadások terveit jelenti. A rendszer ördögi zsenialitása abban rejlik, hogy a terrorizmust játékosítja:  

a fiatalok rangokat, elismerést és státuszt szerezhetnek a csoporton belül azzal, ha minél extrémebb tetteket hajtanak végre, így a folyamat egyfajta groteszk karrierépítéssé válik a virtuális térben. 

A magányos farkas mítoszának vége 

A biztonsági elemzések éveken át azt a képet sulykolták, hogy a merénylők elszigetelt, zavart egyének, akik hirtelen felindulásból cselekednek. A SAT BW jelentése elsősorban ezzel a tévhittel számol le, a vizsgált esetek mögött ugyanis nem magányos őrültek, hanem egy rendkívül szervezett már említett nemzetközi digitális ökoszisztéma áll, egy olyan decentralizált, határokon átívelő közösség, amely a politikai extrémizmust a szexuális kizsákmányolással és a kiskorúak manipulálásával ötvözi.  

A fenyegetés természete globális, a toborzás nyelve univerzális, a célpontok pedig bárhol lehetnek.  

Mivel a platformok önszabályozására várni nem érdemes, az államnak saját, proaktív hírszerzési kapacitást kell működtetnie a kibertérben, mert a veszély nem áll meg az országok közti határnál. 

A kemény állami beavatkozás pedig életeket menthet, amit a liberális kritika gyakran elhallgat. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy a titkosszolgálati leleplezés egy új kezdetet jelenthet ezeknek a fiataloknak, mivel a korai, határozott hatósági közbeavatkozás után az érintettek 68 százaléka sikeresen visszavezethető a társadalomba.  

Fotó: mesterséges intelligencia (Gemini) által készített kép 

Kapcsolódó: