Brüsszel iparpolitikai fordulatra készül az EU-ban, amivel önmagában semmi gond nincs, az új törvénytervezet azonban kukázza az eddigi narratívát: az unió egyszerre akar nyitott piac és technológiai erőd lenni úgy, hogy közben az éveken át átkozott kínai modellt másolja le.
Az ipargyorsító törvénynek szánt és hamarosan bemutatandó Industrial Accelerator Act (IAA) uniós jogszabály tervezete körül egyre nagyobb vita kezd kibontakozni. A dokumentum ugyanis olyan eszközöket emelne be az uniós szabályozásba, amelyeket az EU hosszú éveken át a kínai államkapitalizmus leginkább elítélt elemeiként nevezett meg: a külföldi beruházások feltételeként kötelezően létrehozott vegyesvállalatokat, tulajdonosi-részesedési plafonokat, technológiamegosztási elvárásokat és a helyi beszállítók minimális arányát az ellátási láncban.
Amint arról a Politico is részletesen beszámolt, a kínai modell egy az egyben átvétele jókora megütközést keltett az európai törvényhozók körében. Ezzel ugyanis Brüsszel a saját eddigi narratíváját és jogi nézeteit tette semmissé és utólagosan értelmetlenné. A kínai megoldás egyik alappillére a nyugati kritikák szerint mindig is az volt, hogy a piacra jutás áraként a know-how feladását jelölte meg – vagyis európai vállalat jó darabig csak úgy léphetett Kínába, ha a technológiáját megosztotta a befogadó országgal, sőt: vegyesvállalatokat kellett alapítania kínai cégekkel. Ameddig az európai ipari fölény globálisan érvényesült, ez nem okozott nagy problémát a gyártóknak – a gond akkor kezdődött, amikor a kínaiak a megszerzett tudás alapján a saját vállalataikkal elkezdték lekörözni, majd messze lehagyni európai versenytársaikat. (Ezt a trükköt az autóiparban használták leginkább, a jelenlegi kínai piaci tarolás jól beazonosítható előzményeként.)
Az Európai Bizottság mostanáig minden lehetséges fórumon újra és újra azzal vádolta Kínát, hogy a gyakorlata versenytorzító hatású, nem foglalkozik a szellemi tulajdon védelmével,
illetve hosszú távon a gazdasági mellett politikai függőséget hoz létre. A technológiaátadás elleni harc egyik csúcspontja 2018-ban volt, amikor az EU a Világkereskedelmi Szervezetnél (WTO) támadta meg Pekinget és „azokat a rendszerszintű gyakorlatokat, amelyek arra kényszerítik az európai vállalatokat, hogy lemondjanak érzékeny technológiájukról és know-how-jukról a Kínával való üzleti tevékenység előfeltételeként”. Az Európai Bizottság akkor még törvénytelennek nevezte ezt a gyakorlatot, ezért így érvelt a közleményében: „Nem tűrhetjük el, hogy az uniós vállalatoknak értékes technológiáról kelljen lemondaniuk a kínai befektetéseikért. Ez egyértelműen ellentétes azokkal a szabályokkal, amelyek mellett Kína a WTO-hoz való csatlakozásakor elkötelezte magát. Széles körű és rendszerszintű jogi támadást indítunk ezen illegális gyakorlat ellen.”.
Eltelt azóta hét év, az IAA tervezete pedig meglepő módon pontosan ugyanazt az eszköztárat tartalmazza, amely ellen egykor minden fórumon küzdött. A jelenlegi elképzelés szerint a „feltörekvő, kulcsfontosságú stratégiai ágazatokba” történő, 100 millió euró feletti külföldi befektetések kötelező hatósági átvilágítást vonnának maguk után. A külföldi invesztorok számára azt is megtiltanák, hogy 49 százaléknál nagyobb részesedésük legyen bármely, ugyanezen iparágakban működő uniós vállalatban. A közös vállalkozások mellett a kínai cégeknek meg kellene osztaniuk a know-how-jukat, valamint kötelezettséget kellene vállalniuk arra, hogy a közös vállalkozás által generált bevétel legalább 1 százalékát kutatás-fejlesztésre fordítják az EU-n belül. És végül az egyik legfontosabb: a gyártási termékek 50 százalékát a blokkból kellene beszerezniük.
Mindezek az előírások Pekingben évtizedeken át az iparpolitika alapkövei voltak. A különbség „csupán” annyi, hogy ott mindez egy gyorsan növekvő, piaci méretében is mágnesként működő gazdaságban valósult meg, míg az EU egy alacsony növekedési pályán lévő fragmentált belső piacon próbálja ugyanazt a logikát alkalmazni.
Moralizálás és gyakorlat
A brüsszeli önellentmondás itt igazolja magát leginkább: az EU úgy másolja le a kínai gyakorlatot, hogy közben nem hajlandó elismerni: a modell bizonyos körülmények között a legracionálisabb iparpolitikai megoldás. Míg azonban éveken keresztül morális és jogi aggályokat fogalmazott meg Pekinggel szemben, most annak gyakorlatát változtatás nélkül ültetné át az EU-s ipari rendszerbe. Stratégiai szempontból azonban szakadéknyi különbség van a kínai és az európai (tervezett) megoldás körülményeiben. Kína iparpolitikája azért működött, mert a piacra jutás önmagában is hatalmas érték volt a külföldiek számára. A Volkswagen vagy a GM szemszögéből még a technológia részleges átadása is elfogadható árnak tűnt a kínai fogyasztók eléréséért. Az EU ma egyáltalán nem ilyen vonzó célpont. Az újabb túlszabályozást egy olyan környezetben akarják bevezetni, amely eleve strukturális növekedési problémákkal küzd.
Ráadásul az Európai Bizottság protekcionista törekvései sem működnek. A nagy port kavart, a Kínából érkező elektromos autókra kivetett (akár 35 százalékot is elérő) vámok egyáltalán nem zárták ki a kínai vállalatokat az EU-s piacról, sőt: a gyártók eladásai a tarifák ellenére csak decemberben 127 százalékkal nőttek, ami azt jelenti, hogy a kínai export továbbra is növekszik, de míg az EU változatlanul nyitva tartja a piacát, a befektetések elé olyan bürokratikus és jogi akadályrendszert készül állítani, amely az elméleti beruházások mögött álló vállalatokat jelentősen elbizonytalaníthatja. Vagyis amíg az Európai Bizottság úgy tesz, mintha a mostani iparpolitikai fordulat mindig is a terv része lett volna (és nem éppen az abban foglaltak ellen küzdött volna éveken keresztül), nem vesz tudomást a gyakorlatba ültetés legfőbb akadályáról, vagyis a Kína és az EU piaca közötti óriási különbségről. Ha a kínaiak tudatában vannak az export továbbra is határtalan lehetőségeinek, és úgy látják, hogy az új EU-s törvény (amennyiben a tagállamok is rábólintanak) csupán akadályokat gördít a számukra megfelelő beruházások működtetése elé – habozás nélkül az export növelésénél maradnak, majd lefújják az utóbbival kapcsolatos terveiket.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MI
