Szerzők: Santo Martin, a Makronóm Intézet szakmai igazgatója és Páczi Zsolt junior elemző

A Pentagon január 23-án kiadta az Egyesült Államok nemzetvédelmi stratégiáját (NDS). A dokumentum erős felütéssel indul: a hidegháború utáni mindenkori amerikai vezetést azzal vádolja, hogy az amerikai érdekek védelme és előmozdítása helyett „megnyitották a határokat, megfeledkeztek a Monroe-doktrína bölcsességéről, feladták a nyugati félteke feletti befolyást és kiszervezték azt az amerikai ipart – beleértve a védelmi ipari bázist” – amin az USA ereje nyugodott. 

A Monroe-doktrína Trump-korroláriuma 

Az NDS a következő módon fogalmazza meg a Donroe-doktrína lényegét: 

„A hadügyminisztérium helyreállítja a hosszú ideje elhanyagolt amerikai katonai fölényt a nyugati féltekén. Ezt hazánk védelmére és a térség kulcsfontosságú területeihez való hozzáférésünk biztosítására fogjuk használni. Emellett megakadályozzuk, hogy ellenfeleink bármilyen fenyegető katonai erőt vagy más képességet telepítsenek ezen a féltekén. Ez a Monroe-doktrína Trump-féle kiegészítése – az amerikai hegemónia józan és hatékony helyreállítása a nyugati féltekén, az amerikaiak érdekeivel összhangban.”

Szakítás a grandiózus világmegváltó tervekkel 

A Trump-adminisztráció szakít a múlttal, amit az is jelez, hogy immár nem a védelmi, hanem a hadügyminisztérium (Department of War, DoW) felelős a nemzetvédelmi stratégiáért. A novemberben kiadott nemzetbiztonsági stratégiával (NSS) összhangban a DoW arra törekszik, hogy a békét az erőn keresztül biztosítsa. Az NDS jelzi, hogy az NSS-ben részletezett módon Donald Trump „rugalmas, gyakorlatias realizmusa” elengedhetetlen az amerikai érdekek szolgálatához. Ilyen formában a Pentagon dokumentuma egyértelműen reflektál a Trump 2.0 biztonságpolitikai iránymutatására. Míg az egyik egy széles politikai-gazdasági és diplomatapolitikai keretstratégia, addig a másik a katonai vezetés terveit és erőforrás-elosztásának irányait határozza meg. 

Az NDS elveti a korábbi poszthidegháborús nagy ívű stratégiákat: 

• nem célja a világ problémáinak megoldása,  

• a távoli fenyegetéseket nem kezeli közvetlenül az amerikaiakra leselkedő veszélyként, 

• nem célja az „amerikai életforma” erővel történő exportja.  

A középpontban ehelyett az „America First” szellemének megfelelően az amerikaiak biztonsága, szabadsága és jóléte áll, így a dokumentum ezek konkrét és valós fenyegetéseire fókuszál, illetve ezeket priorizálja. 

Abszolút uralom a nyugati féltekén – korlátozott segítség máshol 

A biztonság, a szabadság és a jólét biztosítását szem előtt tartva az NDS négy prioritást jelöl ki: 

1. Az Egyesült Államok védelme – az egyik fő cél, hogy bármiféle közvetlen fenyegetést hatékonyan hárítsanak el, így kiemelt fókuszt kap a Golden Dome rakétapajzs és az esetleges dróntámadások elleni védelem. Emellett a nyugati féltekén – a partnerekkel együttműködve – biztosítják az amerikai érdekek kizárólagos érvényesítését. Ehhez alapvető a kulcsterületekhez való hozzáférés (Panama-csatorna, Mexikói/Amerikai-öböl és Grönland), valamint a gyors, erőteljes és hatékony lépések abban az esetben, ha a térség országai akadályoznák ezt az érdekérvényesítést. Erre jó példa a venezuelai akció. 

2. Kína elrettentése a csendes-óceáni térségben, de nem konfrontáció, hanem az erő útján – az NDS világossá teszi, hogy

Washington nem szeretne konfliktusba keveredni Kínával, a cél a stabil, békés és méltányos kereskedelem fenntartása,

mivel ezáltal biztosítható a csendes-óceáni térség biztonsága és a prosperitás. Azonban figyelembe véve a kínai katonai képességeket, egy „elrettentő célú védelem” (denial defense) kiépítésére van szükség – elsősorban az első szigetlánc mentén –, hogy fenntartható legyen az erőegyensúly, vagyis ne érvényesüljön a kínai dominancia. A térségben felállított katonai erő pedig lehetővé teszi Trump számára a kedvező tárgyalási pozíciót Hszi Csin-pinggel szemben. 

3. A tehermegosztás növelése a szövetségesek és partnerek körében – az NSS-ben is hangoztatott „America First” elv és „a józan ész” alapján az amerikai szövetségeknek és partnereknek alapvető szerepük van a különböző fenyegetések elhárításában, de nem támaszkodhatnak többé kizárólag az USA segítségére. Az NDS szerint a csendes-óceáni szövetségesek hozzájárulása elengedhetetlen Kína ellensúlyozásában, Európában és „más színtereken” pedig a szövetségeseknek kell átvenniük a vezetést a fenyegetések elhárításában. Ehhez

Washington továbbra is „jelentős, de sokkal korlátozottabb” segítséget ígér (ez a megfogalmazás többször is előkerül az írásban). 

A DoW megjegyzi azt is, hogy ez a szellemiség a szövetségesek érdekeit is szolgálja. Éppen ezért a NATO hágai csúcstalálkozóján rögzített, a GDP arányában elvárt 5 százalékos kiadást (3,5 százalék katonai + 1,5 százalék biztonsági) a „modellértékű” szövetségeseknek (mint Izrael és Dél-Korea) is teljesíteniük kell. 

4. Az amerikai védelmi ipari bázis „szuperfeltöltése” – az NDS rögzíti, hogy a védelmi ipart újjá kell építeni és fel kell pörgetni annak érdekében, hogy az Egyesült Államoké ismét „a világ első számú arzenálja” legyen, valamint gyorsan, nagy mennyiségben és kiváló minőségben tudjon gyártani saját maga és szövetségesei számára. Ennek érdekében a stratégiai iparágak hazatelepítésére, kapacitásbővítésre, innovációra és az új technológiák – például a mesterséges intelligencia – fejlesztésére és integrációjára van szükség. Emellett „az elavult szabályokból és gyakorlatokból” eredő akadályokat fel kell számolni. A dokumentum ösztönzi a szövetségesek bevonását azok ipari kapacitásainak kihasználásával és a védelmi kiadások növelésének ösztönzésével. 

Üzenet a riválisok és Európa számára 

Az új amerikai nemzetvédelmi stratégia a célok szűkítését és keményítését jelzi.

Az USA a folyamatos, globális jelenlét helyett az „Amerika mint erőd” koncepcióra áll át: a nyugati féltekét lezárja (Venezuela, Grönland kontrollja), a világ többi részén pedig nem rendfenntartóként, hanem egyfajta „büntetőbíróként” lép fel (lásd Irán nukleáris programjának megsemmisítését).

Ez a szelektív, de rendkívül pusztító erő alkalmazása azt üzeni Kínának és Oroszországnak, hogy az USA nem akar mindenhol ott lenni, de ahol az érdekeit sértik, ott korlátok nélkül használja a „világ valaha volt legerősebb haderejét”. A ritkaföldfémszektor államosítással felérő támogatása pedig azt mutatja, hogy a gazdasági hadviselés (az ellátási láncok leválasztásával) immár a hadügyi doktrína szerves része.  

Az NDS szövegezése Európa számára kifejezetten kijózanító. A kontinens „csökkenő gazdasági erejének” tényszerű rögzítése és az 5 százalékos GDP-arányos elvárás ultimátummal ér fel. Az USA a jövőben üzleti alapon kezeli a szövetségeket: a biztonsági garancia nem automatikus járandóság, hanem a „tehermegosztás” függvénye. A stratégia világossá teszi, hogy az európai hadszíntér konvencionális védelme kizárólag a NATO-tagállamok felelőssége, az amerikai csúcstechnológia és figyelem pedig a Csendes-óceánra és az Egyesült Államok védelmére (pl. Golden Dome rakétapajzs) összpontosul. Ez Európát azonnali, kényszerű fegyverkezési versenybe és stratégiai autonómia kiépítésébe kényszeríti, amennyiben nem akar védtelen maradni az orosz fenyegetéssel szemben. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Microsoft Copilot