Scott Bessent pénzügyminiszter összevonta a szemöldökét, majd egy nap alatt kiosztotta a szövetségeseit. Az EU-t konkrétan Ukrajna elárulásával vádolja, míg a kanadai miniszterelnököt karrierista technokratának titulálta.  

Az amerikai pénzügyminiszter a Trump-kormányzat talán leghiggadtabb tagja, ám az elmúlt napokban annyira kijött a béketűrésből, hogy felváltva alázta az Egyesült Államok eddigi legszilárdabb kereskedelmi szövetségeseit, az Európai Uniót, Dél-Koreát és Kanadát.  

Ami Európát illeti, Scott Bessent csalódottságát fejezte ki az EU–India szabadkereskedelmi megállapodás miatt. A „minden megállapodás anyja” nevű paktumot Ursula von der Leyen és Narendra Modi a héten kötötte meg, és ennek értelmében 2032-ig vagy eltörlik, vagy minimálisra csökkentik a kölcsönös vámokat. Brüsszel számításai szerint ezzel 4,8 milliárd dollárnyi összeg marad az európai vállalatok kasszájában, az Egyesült Államoktól való függőség csökkentése pedig hab a tortán. Hogy ez mekkora veszélyt jelent Washingtonra nézve, arra Bessent csupán annyit mondott: „Azt tesznek, amit a legjobbnak látnak, de be kell vallanom, hogy az európaiak nagyon kiábrándítók.” 

A nyílt dorgálás egy amúgy is pattanásig feszült helyzetben hangzott el, miután Trump elnök azzal fenyegetőzött, hogy vámot vet ki azon európai országok importjára, amelyek ellenezték a Grönland megszerzésére irányuló törekvéseit. Bár ezt a vámfenyegetést később visszavonta, az EU-s tagállamokat már olyannyira nem lehetett ennyivel megnyugtatni, hogy az Európai Parlament (válaszul az elnök fenyegetéseire) még mindig nem ratifikálta az USA–EU kereskedelmi paktumot, amely tavaly nyár óta vár arra, hogy életbe lépjen.  

Bessent azonban a sértő véleményezésen túl behozott a narratívába egy olyan elemet, amire valószínűleg senki sem számított Brüsszelben. A pénzügyminiszter ugyanis azért is rosszallását fejezte ki, amiért az EU nem csatlakozott az Egyesült Államokhoz az Indiára kivetett magasabb vámok offenzívájában (Trump extra magas, 25 százalékos tarifát rótt ki a már meglévő 25-re), amit az ázsiai ország a szankcionált orosz olajkészletek felvásárlásáért kapott. A pénzügyminiszter szerint Európa valójában orosz kőolajból finomított termékekkel üzletel Indiával, vagyis gyakorlatilag azt csinálja, amivel a szankcióktól távol maradó államokat vádolja: önként finanszírozza Oroszország háborúját Ukrajna ellen. Mint mondta, a megállapodás világossá teszi, miért vonakodott Brüsszel csatlakozni Washington törekvéseihez. „Mint kiderült, azért, mert végig a kereskedelmi megállapodást akarták megkötni Indiával. Tehát innentől kezdve valahányszor meghallunk egy európait Ukrajnáról beszélni, jusson eszünkbe, hogy épp ők helyezték a kereskedelem fontosságát Ukrajna elé” – tette hozzá.

Az oroszlán bajsza

Európának a nem ratifikált USA–EU-paktum gyakorlatba ültetésével valóban igyekeznie kellene. Hiszen hogy milyen, amikor Trump feldühödik egy beígért, de nem teljesített megállapodás kapcsán, azt jól példázza Dél-Korea esete, amellyel az elnök az uniónak is egyértelmű és súlyos figyelmeztetést küldött.  

Trump 15-ről 25 százalékra emeli a dél-koreai importra kivetett vámokat, arra hivatkozva, hogy az ország parlamentje (hasonlóan az európaihoz) még mindig nem ratifikálta a tavaly az Egyesült Államokkal megkötött kereskedelmi megállapodást. Bessent úgy véli, a lépés hasznos volt a dolgok „felgyorsításában”, az emelt tarifa pedig addig lesz érvényben, amíg a koreai törvényhozás jóvá nem hagyja a paktumot. 

A dél-koreai kormány azonnal miniszteri szintű delegációt küldött Washingtonba, hogy igyekezzen elsimítani a nézeteltérést, a hírek szerint azonban az amerikai kormányzatot nem sikerült meggyőzniük az elkötelezettségükről. Bár biztosították a Fehér Házat a megállapodás betartásáról, Howard Lutnick kereskedelmi miniszter figyelmeztette kollégáját, hogy annak részét képezték a koreai befektetési ígéretek is az Egyesült Államokban, aminek az előkészületeit Washington szintén nem látja. (Pontosan ugyanez a helyzet az európai kereskedelmi paktummal is, amelynek megkötésekor Ursula von der Leyen nagyvonalúan 750 milliárd dollárnyi energiavásárlást és 600 milliárdos európai magánbefektetést ígért meg Trumpnak, amiből egyelőre az amerikaiak ugyancsak nem látnak semmit.) A tárgyalások mindenesetre folytatódnak, ám Bessent úgy látja, e tény önmagában még nem lesz elegendő a vámok visszavonásához.  

Ne szólj szám… 

A legnehezebb helyzetbe azonban ismét Kanada, illetve annak kormányfője sodorta magát. Mark Carney davosi beszédével, amelyben az Egyesült Államokat ostorozta, amiért gazdasági hatalmát fegyverként és más államok revolverezésére használja (egyben felszólította a középhatalmakat egy függetlenedési és egymás közötti hálózat kialakítására tett kísérletre), alaposan kihúzta a gyufát az amerikai elnöknél.  

Scott Bessent elég nyersen arra figyelmeztette a kanadai miniszterelnököt, hogy fejezze be a moralizálós prédikációit, főleg abban a szituációban, amikor néhány hónap múlva le kell ülnie az Egyesült Államokkal, felülvizsgálni a 2020-ban életbe lépett szabadkereskedelmi megállapodást – amit Trumpnak eleve semmi kedve meghosszabbítani. Kanadának, az Egyesült Államoknak és Mexikónak július 1-ig kell jeleznie, hogy folytatni kívánják-e a megállapodást, újratárgyalni a feltételeit, vagy hagyják kimúlni. 

„Arra biztatnám Carney miniszterelnököt, hogy ne a saját erényeit fitogtassa, hanem tegye azt, ami a kanadaiak számára a legjobb, mert közeleg egy igen fontos határidő” – mondta Bessent, hangsúlyozva, hogy a kormányfő davosi beszéde „Amerika- és Trump-ellenes üzeneteivel” nem volt a legszerencsésebb, éppen akkor, „amikor egy olyan gazdasággal tárgyalsz, amely többszörösen nagyobb nálad, és a legnagyobb kereskedelmi partnered”. Trump a beszéd miatt azonnal visszavonta az újonnan létrehozott Béketanácsba szóló meghívót Kanadától, ezzel is jelezve, mennyire nem tartja már partnernek északi szomszédját. Közben folyamatosan azt sugallja, hogy az Egyesült Államoknak semmi szüksége a Kanadával megkötött paktum meghosszabbítására. 

Bessent vészjósló szavai csak tovább erősítik a reménytelenség érzetét. Az amerikai pénzügyminiszter hevesen bírálta azt is, hogy Carney, miután korábban kanadai jegybankelnök volt, egyáltalán politikai pályára lépett. „Pályafutásom során láttam párszor, mi történik, amikor egy technokrata megpróbált politikussá válni. Sohasem sikerült” – jegyezte meg. 

Howard Lutnick kereskedelmi miniszter ennél sokkal keményebben fogalmazott Carney-val kapcsolatban, amikor a véleményét kérdezték annak davosi beszédéről: „Hagyjanak már békén, övék a világ második legjobb kereskedelmi megállapodása, nekem meg folyamatosan azt kell hallgatnom, ahogy ez a fickó nyafog” – mondta. 

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber