Az amerikai energiapolitika jelentős fordulatot vesz: a szövetségi Energiaügyi Minisztérium (DOE) egy olyan kezdeményezést indított, amely már középtávon átformálhatja a hatalmas ország nukleáris iparát. A Nuclear Lifecycle Innovation Campus-koncepció nem is annyira technológiai áttörés, hanem egyfajta válasz a mesterségesintelligencia-adatközpontok növekvő energiaigényére. 

A félmegoldás évtizedei és az okok 

Érdemes előrebocsátani, hogy az Egyesült Államok nukleárisenergia-termelése paradox, mivel a villamosenergia-termelése 21 százalékát biztosítja atomerőművekkel, az alapanyag-ellátás nagyrészt importfüggő, a kiégett fűtőelemek újrahasznosítása pedig – a technológiai adottságok ellenére – kereskedelmi szinten nem létezik. 

Ez meglepő egy ilyen jelentős atomhatalom esetében. Mindez azért alakult ki, mert az 1989-ben véget ért hidegháború után a katonai dúsítókapacitások leépültek, az olcsó orosz import (a Szovjetunióban leszerelt nukleáris fegyverekből származó uránnal) évtizedekig versenyképtelenebbé tette a hazai befektetéseket. A 70-es években Carter elnök egyszerűen betiltotta a kereskedelmi urán-újrafeldolgozást, amit Reagan sem oldott fel teljes mértékben, így 

bár az ország technológiailag képes lenne rá, szabályozási és gazdasági okokból nem fejlesztette ki a kereskedelmi infrastruktúráját.  

Másképpen: egyszerűen olcsóbb volt importálni, mint saját kapacitásokat építeni és üzemeltetni. Miért fektessen be valaki milliárdokat dúsítóüzemekbe, amikor Oroszország, Franciaország vagy Kanada rendkívül kedvező áron szállít? Így hát a piaci logika hosszú évtizedekig az import felé terelte az országot. 

A számok önmagukért beszélnek, hiszen 

egy reaktor az uránban rejlő energia mindössze 5 százalékát hasznosítja. Bár a maradék 95 százalék elvileg újrafeldolgozható lenne, mégis a legtöbb kiégett fűtőelem végleges tárolóra vár az USA-ban 

– és addig jellemzően a sokáig tervezett, de politikailag vitatott Yucca Mountain-i létesítménybe kerül. 

Radikálisan új lesz a modell 

A DOE által felvetett megoldás egy radikálisan új elképzelés. Az Innovation Campus-koncepció szerint egyetlen létesítményben futna az egész nukleáris üzemanyagciklus. Azaz az uránfeldolgozás és -dúsítás, a fűtőelemgyártás, a reaktorüzemeltetés és az energiatermelés, valamint a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása. 

Ez a logisztikai egyszerűsítés mellett – a veszélyes anyagok szállítási kockázatának minimalizálásával – költséghatékonysági előnyöket is hoz – érvel a CNBC minapi anyaga. 

Ráadásul – a minisztérium becslése szerint – egyetlen ilyen komplex létesítmény akár 50 milliárd dollár magántőkét is bevonzhat, különösen az adatközpontok növekvő áramigénye okán. 

A technológiai óriások zöldenergia-éhsége 

A kezdeményezés időzítése tehát nem véletlen. A nagy technológiai vállalatok adatközpontjainak az energiaigénye exponenciálisan nő. A generatív mesterséges intelligencia térnyerése, a gépi tanulás és a big data adatfeldolgozás olyan energiafogyasztást generál, amely hagyományos forrásokból egyre nehezebben kielégíthető. A nukleáris energiának ebben a kontextusban két óriási előnye van:  

folyamatos, bázisterhelésre alkalmas áramtermelést biztosít, valamint üzemeltetés közben nem bocsát ki üvegházhatású gázokat.  

A campusmodellben megjelenő közvetlenül csatlakoztatott adatközpontok ezért különösen vonzók lehetnek a techszektornak. 

Nem előzmények nélküli a projekt 

A mostani bejelentés előzménye, hogy a DOE már 2024-ben 2,7 milliárd dollárt különített el dúsítási kapacitások fejlesztésére, ebből 900 millió a Centrus piketoni üzeméhez került, amely azonban még nem érte el a kereskedelmi szintet. 

Pedig a Trump-adminisztráció egyértelműen a nukleáris energia mellé állt. A tavaly májusban aláírt elnöki rendeletek célja a létesítmények telepítésének gyorsítása a szabályozási akadályok lebontásával. Ennek jegyében ősszel 80 milliárd dolláros megállapodás született a Westinghouse tulajdonosaival, a Camecóval és a Brookfield Asset Managementtel nagy teljesítményű reaktorok építésére. 

Chris Wright energiaügyi miniszter világosan fogalmazott:  

Amikor három év és három hónap múlva távozunk a hivatalból, remélem, tucatszámra lesznek építés alatt nukleáris erőművek. 

Kockázatok és kérdőjelek 

A nagyratörő tervek ellenére a kihívások komolyak – írja a CNBC. Hiszen az újrafeldolgozási technológia létezik, de az Egyesült Államo, mint írtuk, évtizedek óta nem rendelkezik kereskedelmi tapasztalattal ezen a területen. A politikai akarat változékonysága – lásd Yucca Mountain esetét – szintén kockázat. Továbbá ott van a környezetvédelmi és biztonsági aggályok kezelése, a helyi közösségek meggyőzése, valamint a hosszú távú finanszírozás, mivel a minisztérium által említett 50 milliárd dolláros magántőke-bevonás csupán egy optimista becslés, amihez stabil szabályozási környezet és politikai konszenzus szükséges.  

Kép: Freepik

Kapcsolódó: