Az elektronikus kereskedelem a globális gazdaság alappillére, amely lerövidíti a fizikai távolságokat és ilyen értelemben megszünteti az országhatárokat. Gazdaságtani szempontból ez a modell a tranzakciós költségek minimalizálására és a piaci súrlódások kiiktatására épül, ahol az információ a lehető leggyorsabban, az áru pedig – ideális esetben – akadálytalanul áramlik. Ez a szektor az azonnali szállításra és a határok nélküli fogyasztásra épül, éppen ezért az ebbe való minden politikai beavatkozás fizikai vagy adminisztratív akadályt képez. 

Bár a szigetország kilépése az Európai Unióból nem lehetetlenítette el a határokon átívelő kereskedelmet, olyan költségsokkot okozott, amely azonnali beavatkozást igényelt a piaci szereplőktől. Az erre adott válaszreakció Európa logisztikai térképének radikális és vélhetően végleges átrajzolása. A friss piaci adatok és a nagyvállalati döntések azt mutatják, hogy míg korábban a holland kikötők és raktárak jelentették az unióba való belépési kaput, ma Lengyelország veszi át ezt a szerepet. 

A brexit felára 

A brit kilépés után az ottani cégekkel való közvetlen, határokon átnyúló kereskedelem fenntarthatatlanná vált az azonnali szállításokhoz szokott európai piacon. A szigetországbeli cégek számára a vámunió elhagyása nem csupán többletpapírmunkát jelentett, hanem a versenyképességük azonnali elvesztését. 

A vámkezelés, az ellenőrzések és a megnövekedett adminisztráció miatt az átlagos kézbesítési idő kettő-négy nappal hosszabbodott meg a közvetlen brit–EU-viszonylatban. Az online kereskedelemben, ahol a sebesség különösen fontos a vevőmegtartás során, ez a késedelem jelentős hátrányt jelent a cégeknek. Ám a pénzügyi veszteség még súlyosabbnak bizonyult. 

A határokon átnyúló költségek ugyanis drasztikusan, mintegy 30-50 százalékkal megemelkedtek a vámeljárások és a bonyolultabbá váló logisztika miatt. Ez pedig akkora árréscsökkenést eredményezett, amit a cégek már nem tudtak kigazdálkodni, az árakba beépítve pedig versenyképtelenné váltak volna a német vagy francia konkurenciával szemben. A vállalatoknak választaniuk kellett:  

vagy elveszítik az európai vevőiket, vagy fizikailag is belépnek az unió területére, megkerülve a szigetországból való szállítás buktatóit. 

A lengyel modell 

Hagyományosan Hollandia és kisebb mértékben Németország volt az unión kívüli áruk kapuja, köszönhetően a rotterdami kikötőnek és az ottani, világviszonylatban is kiemelkedő infrastruktúrának. A nyugati bázisok azonban rendkívül költségesek. A brit cégek hamar rájöttek, hogy a brexit okozta, már említett 30-50 százalékos költségnövekedést lehetetlen kigazdálkodni a drága holland raktárakból és a magas nyugati bérköltségek mellett. 

Itt lépett be a képbe Lengyelország, amely egyfajta gazdasági mentőövet dobott a szektornak, az áttelepülés fő oka tehát a költségcsökkentés. Az adatok szerint a brit cégek a lengyel logisztikai bázisokon 20-40 százalékkal alacsonyabb működési költséggel dolgozhatnak a nyugat-európai alternatívákhoz képest. 

Ez a megtakarítás semlegesíti, kiváltja a brexit okozta vám- és adminisztrációs többletköltségeket. Ezzel a lépéssel a brit kereskedők úgy tudják fenntartani a jelenlétüket az EU piacán, hogy közben az áraik nem szállnak el a versenytársaikhoz képest. 

Lengyelország központi elhelyezkedése és a sűrű európai úthálózat lehetővé teszi, hogy a kontinens legfontosabb felvevőpiacát, Németországot a belföldi csomagszállításhoz hasonló sebességgel szolgálja ki. A lengyel raktárakból induló áruk a német vevőkhöz gyakran 24 órán belül megérkeznek, de a többi nyugati piac is versenyképes időn belül elérhető. 

Ebben a modellben a készleteket közel hozzák a piachoz egy költséghatékonyabb zónában tartva azokat. A brit cégek azt az előnyt használják ki, hogy ha az árujukat Lengyelországba viszik, akkor az már uniósnak minősül, emiatt a vásárlók – legyenek bárhol az EU-ban – nem találkoznak vámmal, nincsenek késések, csak a megszokott gyorsaság. 

Átmeneti vagy tartós megoldás? 

Lengyelország nem csupán az olcsóbb munkaerő miatt vált vonzóvá, vagyis az átmeneti tűzoltásnál többről van szó a brit cégek részéről.  

A lengyel e-kereskedelmi és logisztikai piac technológiai érettsége mára elérte, sőt helyenként meg is haladta a nyugati színvonalat. 

Ezt a dominanciát és piaci mélységet kiválóan szemlélteti a szektor egyik legnagyobb szereplője, az InPost. A cég évi 1,4 milliárd csomagot kezel, és egy hatalmas, olajozottan működő hálózatot épített ki. 

A lengyel szolgáltatók felismerték a komplexitás iránti igényt is. A központok ma már olyan rendszerben működnek, ahol a visszárukezeléstől – ami a vámok miatt a legkritikusabb és legdrágább volt – az áfaügyintézésig minden egy helyen zajlik.  

Ebben az új felállásban a lengyelek magabiztosan hódították el a piacot a hollandoktól, tartósan áthelyezve az európai e-kereskedelem súlypontját Kelet-Közép-Európába. 

Fotó: Dreamstime 

Kapcsolódó: