Lejárt a START-egyezmény, ám azt sem az Egyesült Államok, sem Oroszország nem hosszabbította meg, vagyis a két atomhatalom nukleáris arzenáljának a bővítését már semmilyen jogilag kötelező erejű megállapodás nem korlátozza. Más sem hiányzott még a minden eresztékében recsegő világrendnek. 

Lejár a világ legfontosabb fegyverzet-ellenőrzési egyezménye, a New START. Ezzel február 4-én éjfélkor megszűnik a hidegháború vége óta fennálló (hol fagyos, hol pragmatikus) amerikai–orosz nukleáris együttműködés egyik utolsó intézményes pillére. A szerződés 1550 bevethető stratégiai robbanófejben maximálta a két legnagyobb nukleáris hatalom arzenálját az interkontinentális és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták, valamint a stratégiai bombázók által hordozott nukleáris fegyverek tekintetében. (A taktikai, rövid hatótávolságú nukleáris fegyvereket a szerződés nem érintette.) A robbanófejek mellett a New START felső korlátot szabott a hordozóeszközök számának is, ami legfeljebb 700 lehetett.  

Az 1991-ben, mindössze néhány hónappal a Szovjetunió összeomlása előtt aláírt START I szerződés elsőként szabta meg az amerikai és orosz stratégiai nukleáris fegyverekre vonatkozó jelentős korlátozásokat, és hozott létre egy olyan rendszert, amely mintául szolgált a hidegháború utáni fegyverzet-ellenőrzéshez. Ezt a lejártát követő rövid kihagyás után 2010-ben New START (új kezdet) néven ismét ratifikálták. Az 1550 robbanófej persze így is bőven elegendő a világ nagy részének elpusztításához, az egyezmény azonban az együttműködési és stabilitási szándékot tükrözte, annak pedig tökéletesen megfelelt. A paktum valódi lényege ugyanis az volt, hogy egy korábban elképzelhetetlen ellenőrzési, átláthatósági és értesítési rendszert működtetett.  

Aztán jött az ukrajnai háború és a Trump 2.0, így előre lehetett tudni, hogy az egyezmény ebben a formájában nem működhet tovább. Putyin tett egy tétova diplomáciai kísérletet, amikor azt javasolta, hogy az önkéntes korlátozásokat mindkét félnek továbbra is be kellene tartania, Trump pedig ezt „jó ötletnek” tartotta, ám sokkal inkább örült volna egy új szerződésnek, amelynek már az atomfegyverek terén is egyre inkább nagyhatalomnak számító Kína is részese. Ezekből a tárgyalásokból azonban eddig semmi nem valósult meg, a New START így a hidegháborús örökség talán utolsó pozitív hozadékával együtt csendben kimúlt.  

Bemondásra elhisszük

Az erózió gyors volt. Az ellenőrzési eljárások már a Covid-járvány idején befagytak, majd 2023 februárjában a Kreml hivatalosan is bejelentette, hogy Oroszország felfüggeszti részvételét a New START szerződésben. Ez alapvetően Biden Ukrajna-politikája miatt történt. A nagyon mérges Vlagyimir Putyin szerint az Egyesült Államok „beavatkozása” Ukrajna oldalán a háborúba egyértelműen ellenséges lépésnek minősül Moszkva felé, így a megállapodás „nem tükrözi a politikai realitást”.  

Vagyis nem látja értelmét a kötelező fegyverzet-ellenőrzési mechanizmusok fenntartásának. 

Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem szándékozik végleg kilépni, csupán felfüggeszti a részvételt, amíg „nem változnak meg a feltételek”, vagyis amíg Ukrajna el nem veszti a háborút, vagy az Egyesült Államok ki nem farol mögüle. Az orosz külügy azt is közölte, hogy továbbra is betartja a mennyiségi korlátokat, ám ellenőrzési jogot már nem ad Washingtonnak. Ezzel gyakorlatilag már három éve megszűntek a helyszíni vizsgálatok, a kétoldalú adatcserék és értesítések, valamint leálltak a kölcsönös konzultációk is. Ami tehát ma történik, az mindössze jogi szempontból erősíti meg a rendszer eddig is működésképtelen állapotát.  

A következmények mégis súlyosak, mert a jogi kötelezettség eltűnése alapvetően változtatja meg a döntéshozói környezetet Washingtonban és Moszkvában. Szerződés nélkül a stratégiai védelmi tervezés a legrosszabb forgatókönyvek logikáját követi: ellenőrzés, kötelező adatcsere és előre rögzített korlátok hiányában mindkét fél hajlamos a másik szándékait és erőforrásait túlbecsülni, ami önmagát hizlaló fegyverkezési spirált indíthat el. Az Egyesült Államok és Oroszország jelenleg is több ezer nem telepített robbanófejet tart a raktárában, amelyek viszonylag gyorsan visszahelyezhetők hordozóeszközökre. A New START életbelépése óta a két ország együttesen több száz telepített robbanófejet vont ki a rendszerből, ám a teljes készletük továbbra is meghaladja az 5 ezer darabot országonként. A jogi korlátok megszűnésével ezek az eszközök ismét hadrendbe állíthatók. 

Robbanásveszély 

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a New START eleve nem fedte le azokat az új fegyverrendszereket, amelyeket az elmúlt években fejlesztettek ki – vagy éppen még csak a tervezőasztalon léteznek. Oroszország olyan rendszereken dolgozik, mint a „repülő Csernobilnak” is nevezett Burevesztnyik rakéta vagy a Poszeidón tengeralattjáró, míg az Egyesült Államok többek között a Golden Dome terveivel borzolja Moszkva idegeit. Ezek a technológiák eleve kívül esnek a klasszikus fegyverzet-ellenőrzési paktumon, így a szerződés egy már amúgy is szabályozatlan technológiai térben szűnik meg.  

A retorika mindkét fél részéről felemás. Trump a vállát vonogatva bagatellizálja a START jelentőségét („ha lejár, hát lejár, majd kötünk egy sokkal jobbat”), a Kreml pedig igyekszik óvatosan fenyegető magatartást tanúsítani. Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke (aki nem mellesleg miniszterelnökként Obama elnökkel írta alá a New START-egyezményt) szerint a lejárat nem egyenlő az atomcsapással, de a bizalom fogy, a nemzetközi kapcsolatok pedig válságban vannak. „Nem akarom azt mondani, hogy a szerződés lejárta azonnal katasztrófát jelent, és atomháború veszi kezdetét, de az óra ketyeg” – mondta, utalva a végítélet órájára, amelyet jelenleg 85 másodperccel éjfél előttre állítottak a tudósok. 

Izmos Kína, izmozó európaiak 

A New START megszűnése globális szinten is lehangoló üzenetet hordoz, mivel az atomfegyver nélküli államok számára azt jelzi, hogy a legnagyobb nukleáris hatalmak már nem érzik magukra nézve kötelezőnek az eddigi vállalásokat. Ez különösen problematikus az atomsorompó-egyezmény szempontjából: egy New START nélküli korszak tovább gyengíti az erejét, ami ösztönzőleg hathat más államok nukleáris ambícióira is. Pontosan ebbe a képbe illeszkedik bele az európai biztonságpolitikai narratíva eltorzulása: Németországban és az északi államokban egyre nyíltabban kerül szóba a nukleáris elrettentés kérdése, vagyis a háborúpárti politikában újra elérkezettnek látják az időt arra, hogy a nukleáris fegyverek legitim eszközzé váljanak a viták rendezésében. 

A teljes képhez hozzátartozik Kína felemelkedése is, mivel az ottani nukleáris arzenál az elmúlt évtizedben jelentősen bővült, jelenleg 500-600 robbanófej körül mozog, ami az amerikai hírszerzési becslések szerint a következő évtizedben akár meg is duplázódhat. Bár ez még mindig elmarad az amerikai és orosz készletek nagyságrendjétől, stratégiai szempontból bőven elég ahhoz, hogy Washington kétfrontos nukleáris tervezésben gondolkodjon, vagyis egyszerre legyen képes kezelni az orosz és a kínai nukleáris fenyegetettséget.  

A nukleáris fegyverzet-ellenőrzés intézményes kereteinek széthullása a lehető legrosszabbkor következett be: a geopolitikai feszültségek káosszal fenyegetnek, a technológiai fejlődés gyorsul, a nagyhatalmi bizalmatlanság pedig általánossá vált. A New START valóban az utolsó dolog volt, amire még szükség lenne. A kezdet vége utáni állapot egy olyan vákuumot teremt, amelynek a következményeit jelenleg még csak találgatni lehet. Globális érdek lenne, hogy rövid időn belül valóban szülessen egy új paktum Oroszország, az Egyesült Államok – és immár Kína aláírásával. 

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MI