Portugália és a Néppárttól jobbra álló Chega történelmet írt január 18-án, az elnökválasztás első fordulóján. Egyfelől a párt a 2019-es alapítása óta 2021 után másodszor indított elnökjelöltet a választáson, és a vezetője, André Ventura máris sikerrel vette az akadályt. Ventura a Szocialista Párt jelöltje, és a szavazatok 31,1 százalékát (1,7 millió voks) szerző António José Seguro mögött a második helyen végzett a szavazatok 23,5 százalékának (1,3 millió) megszerzésével.  

Ezzel ők ketten jutottak tovább a február 8-i második fordulóba, mivel egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét. Habár önmagában ritka, hogy a portugál elnökválasztáson második körre is sor kerül: a jelenlegi procedúrát az 1976-os alkotmány rögzíti, és azóta csak egyszer, 1986-ban került sor második fordulóra, amit akkor a PS jelöltje, Mário Soares nyert meg a Néppárt képviselőjével, Diogo Freitas do Amarallal szemben egy kiélezett versenyben. 

 

Rekordszámú elnökjelölt 

Kalkulálható volt, hogy hosszú idő után szükség lesz második fordulóra, mivel nem kevesebb mint 11 elnökjelölt jelentette be az indulását, ami 2016 óta a legnagyobb szám: igaz, 10 évvel ezelőtt nem volt második kör, mert Sousa önmagában 52 százalékot (2,4 millió szavazat) szerzett. Közülük a 8 főjelölttel a választást megelőzően párosával 28 elnökjelölti vitát rendeztek, mivel a 11 induló közül a közvélemény-kutatások szerint 4-5-nek volt reális esélye a második körbe jutásra.  

Az első forduló fő kérdése az volt, hogy ki lesz az a két jelölt, aki sikerrel veszi az akadályt. Ventura már a 2021-es elnökválasztáson is megmérettette magát, de akkor elég egyértelmű volt a népakarat: a Szociáldemokrata Párt (PSD) emberét, Marcelo Rebelo de Sousát 60,7 százalékos eredménnyel (2,5 millió voks) szavazták meg egy második elnöki ciklusra, így nem volt szükség második körre. Ventura ekkor harmadik helyen zárt 11,9 százalékkal (497 ezer szavazat). 

Viszonylag magas részvétel 

Az elnökválasztáson való részvétel 1976 óta jóval alacsonyabb szinten mozog, ami nem meglepő, tekintettel arra, hogy a portugál parlamentáris rendszerben a miniszterelnök a fajsúlyosabb szereplő. A törvényhozási választásokon épp ezért főszabály szerint magasabb a részvétel, de persze voltak kivételek. Ez a legutóbbi, 2025-ös parlamenti választáson például 58,3 százalék volt, míg a mostani elnökválasztás első fordulóján 52,26. 

Míg tehát ha a mostani elnökválasztás első fordulóján a korábbi évekhez képest erősödő részvételről is beszélhetünk, ennek az aránya még mindig nem közelíti meg a parlamenti választásét, sőt mintegy 6 százalékponttal elmarad attól, ami a kormányfő túlsúlya miatt nem meglepő. Azonban ha csak az elnökválasztáson való részvételt nézzük, emelkedő trendet láthatunk: ennél magasabb arány legutóbb 2006-ban volt 61,53 százalékkal, a mostani ettől 9,27 százalékponttal marad el, és meg sem közelíti a 80-as évek 70-80 százalékos értékét. 

Az azonban elmondható, hogy a részvételi kedvet az elégedetlenség mellett felhajtotta a rekordszámú elnökjelölt és a viták rendezése, ami már a választáson a napközbeni részvételi adatoknál is kirajzolódott. 

Az, hogy a kis pártok is indítottak jelöltet, valamint több független is megmérettette magát, kedvezően hatott a részvételre. 

Portugáliában napközbeni részvételi adatokat 2006 óta publikálnak, és ez három időszakra vonatkozik: a hivatalos választási szerv 12, 16, majd urnazáráskor, 19 órakor tesz közzé adatot. A mostani elnökválasztáson előre kalkulálható volt, hogy jóval magasabb lesz a részvétel, mint öt évvel ezelőtt: egyfelől a 12 órási adat 2006 óta a legmagasabb volt, 21,18 százalékkal, másfelől nem volt lefutott a meccs, nem úgy, mint 2021-ben, amikor Sousa második ciklusáról kellett dönteni. 

A területi részvételi adatok is érdekesen alakultak: az alábbi térképen kirajzolódik, hogy az Azori-szigetek mellett Portugália északkeleti területein volt a legalacsonyabb, ahol még az 50 százalékot sem érte el ez az arány, az ország nyugati és középső részen azonban sok helyen meghaladta az országos átlagot.

A legmagasabb részvételi adatokat a nagyobb városokban regisztrálták, ami a szocialistáknak kedvezett, mivel elsősorban a városi területeken népszerűek: arányaiban itt a legnagyobb a felsőfokú végzettségűek és a fiatalok (18–34 éves korosztály) aránya, akik kifejezetten jól teljesítettek. 

Két kerületen (Faro, Madeira) Ventura kapta a legtöbb szavazatot, ezeken a részvétel meghaladta az országos átlagot. 

A 2021-es elnökválasztáshoz képest (amelyen a valaha mért legalacsonyabb, 39,26 százalékos volt a részvétel) a mostani első fordulóban 13 százalékponttal lett magasabb, ami azt jelenti, hogy ezúttal 192 ezer fővel többen regisztráltak a választásra (1,77 százalékpontos növekedés). 

Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt, hogy öt év alatt mennyien léphették át a választásra való jogosultsághoz szükséges korhatárt (18. életév).

A mostani első fordulóban a leadott szavazatok száma szerint (5,77 millió voks) 1976 óta ez volt a második legmagasabb adat az első fordulós elnökválasztásokat nézve, amit csak az 1980-as elnökválasztás számai múltak felül nagyjából 71 ezer vokssal. 

A részvételi adatokat szétbontva belföldön a 61,5 százalékos arány 2021-hez képest 16,05 százalékpontos növekedés, míg a külképviseleteken szavazók részvétele 4,09 százalék volt. Ez utóbbi első ránézésre alacsonynak tűnhet, azonban a 2021-es 1,88 százalékhoz viszonyítva érdemi, 2,21 százalékpontos emelkedés. 

Fontos megnézni azt is, hogy ez területi szinten hogy nézett ki 2021-hez képest, amit az alábbi térkép szemléltet. 

A térképen kirajzolódik, hogy a részvétel növekedése nem összpontosult egy-egy területre, leszámítva az Azori-szigetek egy-egy részét, ahol csökkent az öt évvel ezelőttihez képest, míg egész Portugáliában több mint 10 százalékpontos növekedés volt megfigyelhető. Ez azt jelenti, ha a második fordulóban is hasonlóan alakul a részvétel, akkor a leendő elnök egy széles társadalmi bázisra támaszkodva kezdheti meg ciklusát a Belém-palotában, ami a legitimációját is emeli. 

Gyenge elnöki jogkörök 

Az ország parlamentáris demokrácia, és ahogy említettük, az elnöknek tulajdonképpen nincsenek erős jogosítványai, alkotmányos pozíciójánál fogva a miniszterelnök fajsúlyosabb szereplő. Az államfő szerepe ceremoniális, de néhány területen nyomást tud gyakorolni a politikára: krízis esetén például feloszlathatja a parlamentet. Az elnököt ötéves ciklusra választják és lefeljebb kettőt tölthet be egymás után.

Az 1974-es szegfűforradalom óta minden elnököt újraválasztottak egy második ciklusra, egy érdekes kivétel volt csupán: a szocialista Márió Soares, aki 1986 és 1991 között első, majd 1991 és 1996 között második ciklusát töltötte, 2006-ban, kihasználva az alkotmány azon kitételét, hogy az egyszeri újraválasztás csak egymást követő ciklusokra vonatkozik, elindult egy harmadikért, de a szavazatok 14,3 százalékával csak a harmadik helyre futott be, és a szociáldemokrata Aníbal Cavaco Silva szerzett felhatalmazást.

A jelenlegi elnök, a szociáldemokrata Sousa, aki 2016 óta van hivatalában (2016-ban 53, 2021-ben 60,7 százalékkal nyert), népszerűsége a második ciklusa végére igen megcsappant, ami magyarázza azt, hogy a mostani választáson induló szociáldemokrata jelölt, Luís Marques Mendes miért csak az ötödik helyen végzett a szavazatok 11,3 százalékának (637 ezer voks) megszerzésével, holott a parlamentben a legnagyobb frakciót alakító pártról beszélhetünk: 2025-ben a parlamenti választáson a szociáldemokraták által vezetett választási szövetség a voksok 31,8 százalékát (2 millió szavazat) szerezte meg, a parlamentben pedig a mandátumok 39,5 százalékát (91 mandátum) birtokolják.  

Ehhez képest a 11,3 százalék úgy, hogy lényegében esély nem mutatkozott a második fordulóba jutásra, a párt számára több mint kiábrándító: jól látható tehát, hogy még ha az elnöki intézmény kevésbé fajsúlyos is, saját pártjának és utódjának a helyzetét ebből a szempontból Sousa népszerűségvesztése megnehezítette. Az elégedetlen szavazók egy része vélhetően átvándorolt a 11 elnökjelölt valamelyikéhez, Venturához vagy Seguróhoz, illetve egy részük a választásról való távolmaradás mellett dönthetett. 

Külföldön tarolt Ventura 

A külföldi voksokat nézve a részvétel mindössze 4,09 százalék volt, csupán 72 ezer szavazatról van szó, így önmagában ezeknek a voksoknak nincs döntő jelentősége. Ugyanakkor ezekben a Chega jelöltje kapta toronymagasan a legtöbb voksot, 40,93 százalékot (29 ezer szavazat), Seguro pedig 23,69 százalékot szerzett (17 ezer voks). Az alábbi térkép jól szemlélteti, hogy Ventura elsősorban Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Indiában, míg Seguro zömében Európában volt népszerű. 

Szocialista győzelem, bevándorlásellenes előretörés 

Seguro első fordulós győzelmével és Ventura második helyen való továbbjutásával a február 8-i második fordulón elég nagy esély van arra, hogy a szocialista jelölt fut be győztesként. Egyrészt, mert az érdemi támogatottságot elérő jelöltek, illetve a támogató pártjaik már kijelentették, hogy nem állnak be a Chega embere mögé, másrészt a meghatározó politikai erők általában összezárnak a közös ellenféllel szemben. Éppen ezért szinte minden közvélemény-kutató Seguro kétharmados győzelmét jelzi előre. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons