A Világbank Green Horizon jelentése alapján Kína, Indonézia, Vietnám és a Fülöp-szigetek egyszerre a globális kibocsátás egyik fő gócpontja és a zöldnövekedés legnagyobb ígérete. A vizsgált négy térségnek óriási, jórészt érintetlen megújuló a potenciálja, és a kibocsátáscsökkentés olcsón, gyorsan megvalósítható – állapítja meg a Világbank oldalán frissen közölt jelentés. 

Miért éppen ez a négy ország?

A négy gazdaság a világ szénfogyasztásának mintegy 60 százalékát adja, ezért ez lehet a dekarbonizáció globális sikerének egyik legfontosabb terepe. A Világbank szerint, ahol ekkora a szén szerepe, ott érhető el a legnagyobb mértékben a szén-dioxid kibocsátásának a csökkentése. 

Sőt, a négy országnak együtt kb. 65 000 GW-nyi az elméleti megújuló potenciálja, amelynek a 97 százaléka kiaknázatlan. Azaz a térség bőven képes lehet a mainál zöldebb módszerekkel fedezni a saját villamosenergia-igényét, ezenkívül regionális áramexportőrré is válhat – igaz, csak a megújulókhoz kapcsolódó gyakorlati korlátok figyelembevételével. 

Négy párhuzamos lépés a pályára álláshoz  

A jelentés szerint a régiós zöldstratégia kialakítása során a helyes sorrend és a párhuzamosságok elkerülése a döntő tényező. Ezek közül az első az energiahatékonyság, azaz a pazarlás visszafogása, a második az elektrifikáció, azaz minél több energiafogyasztás villamos alapra helyezése. Ezt követheti a megújulók érdemi bővítése, majd a fejlett zöldtechnológiák és értékláncok kialakítása – ilyen lehet a zöldhidrogén-gazdaság kiéptése és a szén-dioxid-befogás. 

A számok azt mutatják, hogy az első kettő – a hatékonyság és elektrifikáció – a kibocsátáscsökkentést mintegy kétharmadára csökkentheti. 

Ráadásul úgy, hogy első körben elegendő a fenti négy ütem beruházási igényének csak mintegy 20 százalékát a szektorba irányítani a vizsgált négy országban. 

Tízezermilliárd dollár kellene 

A teljes dekarbonizáció költsége mintegy tízezermilliárd dollárt érhet el a következő 25 évben, amelynek jó részét az áramtermelésre és a hálózatokra kellene fordítani. Az, hogy ez a tőke ténylegesen megmozduljon, kiszámítható befektetési klímára, koordinált rendszertervezésre, a hálózatok és az üzemek korszerűsítésére, valamint vegyes finanszírozási mixre van szükség. Ez utóbbi esetben például pénzügyi garanciákra és az EU-shoz hasonló karbonkvótapiacok kialakítására. 

A zöldszektor tömegeket mozgat 

A Világbank szerint Kínában a zöldenergia-szektorban már 4 milliónál is több ember dolgozik, Vietnámban pedig 2040-ig egymillió munkahely jöhet létre az ágazatban. A technikai potenciál azonban nem azonos a ténylegesen kihasználható lehetőségekkel, ugyanis a hálózati kapacitások, valamint a környezeti és helyi feltételek csökkenthetik azt. 

Régiós program, EU-s hatások 

A térségi integráció kulcsfontosságú, méghozzá azért is, mert 2025-ben indult az ASEAN Power Grid Financing Initiative, az ADB, a Világbank és az ASEAN közös programja, amely  

a határkeresztező összeköttetéseket és hálózatfejlesztéseket célozza.  

Csakhogy nehézséget okoz, hogy bár százszámra induljanak projektek, a valódi fejlődéshez fontos lenne a hálózatok szinkronizációja és a szabályozás harmonizációja. 
A kelet-ázsiai beruházási boom az EU számára versenyképességi kérdés, hiszen a megújult uniós karbonrendszer, a CBAM 2026-os indulásával az import karbonintenzitása költségtényezővé válik.  

Ha ugyanis Kelet-Ázsia gyorsan és olcsón épít ki tiszta villamos energiát, akkor egyszerre csökkenhetnek a CBAM-terhek és erősödhet a verseny az uniós piacon.  

Vagyis mindez nyomást gyakorolhat az európai zöld- és hagyományos iparra, ugyanakkor ösztönzi a partnerországok karbonárazását és a szabályozási konvergenciát – összhangban az EU stratégiai céljaival. Kelet-Ázsia méretgazdaságossága ár- és volumenelőny lehet, az offshore szélerőművek régiós potenciálja pedig új terepet nyithat az európai zöldipari beszállítóknak.  

Fotó: Freepik

Kapcsolódó: