A Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KIIS) január végi mérése szerint az ukránok 52 százaléka kategorikusan elutasítja azt a javaslatot, hogy az egész Donbászt Oroszország ellenőrzése alá helyezzék, cserébe a biztonsági garanciákért, míg 40 százalék hajlandó ezt elfogadni, ami azt jelenti, hogy ebben a kérdésben január közepéhez képest nem történt lényeges változás.

Emellett csak a megkérdezettek 20 százaléka számít arra, hogy a háború a következő hetekben vagy legalábbis az idei év első felében véget ér, míg 65 százalék kész elviselni a háborút addig, ameddig szükséges.

A 88 százalékuk emellett úgy véli, hogy az energetikai szektor elleni támadásokkal Oroszország megpróbálja az ukránokat áram és fűtés nélkül hagyni, így kényszerítve őket a kapitulációra, valamint 90 százalék úgy véli, hogy támadásokat kellene indítani Oroszország területén. Közülük 80 százalék szerint nemcsak a katonai infrastruktúrát, hanem más objektumokat is célba kell venni. A jövőre tekintettel a válaszadók 66 százaléka arra számít, hogy 10 év múlva Ukrajna virágzó EU-tagállam lesz, ami a decemberi 64 százalékhoz képest enyhe növekedés. 

Területi engedmények 

A tavalyi év vége óta a potenciális békeszerződésekkel kapcsolatos viták jelentős része az Ukrajna által ellenőrzött területeket érinti a Donyeck régióban. Különösen azt a javaslatot vitatják, hogy az egész Donbászt Oroszország ellenőrzése alá helyezzék, cserébe a biztonsági garanciákért Európától és az USA-tól. Ezért az idén január közepén először kérdezték az ukránokat erről a javaslatról, majd a hónap végén ismét feltették a kérdést, hogy megnézzék, az oroszok energetikai infrastruktúra elleni támadása  mennyiben befolyásolta az emberek hozzáállását ezzel kapcsolatban. 

A válaszadók 52 százaléka elfogadhatatlannak tartja a javaslatot, ugyanakkor 40 százalék hajlandó lenne ilyen engedményre (bár közülük a többség elismeri, hogy ez egy bonyolult feltétel), további 7 százalék nem tudott véleményt mondani. 

Január közepén az adatok szinte ugyanezek voltak, vagyis két alatt a nagyszabású támadások és az áram- és fűtésellátási problémák ellenére sem nőtt e békejavaslat támogatása. Külön meg kell jegyezni, hogy a Kijevben élők 59 százaléka elutasítja, míg 31 százalék hajlandó elfogadni ezt a feltételt. Ha más régiókról beszélünk, akkor nyugaton 57 százalék elutasítja, 38 pedig hajlandó elfogadni, középen/északon (Kijev nélkül) 49 és 42 százalék, délen 49 és 44, keleten 50 és 39 százalék az arány. 

Mikor ér véget a háború? 

A felmérésből az is kiderült, hogy csak a megkérdezettek 20 százaléka számít arra, hogy a háború a következő hetekben vagy legalábbis ez év első felében véget ér. Ezzel szemben 18 véli úgy, hogy 2026 második felében, 43 százalék pedig, hogy jövőre vagy később. 

Tavaly szeptember-októberben 33 százalék arra számított, hogy a háború legkésőbb 2026 első felében véget érhet, decemberben azonban már csak 26 százalék gondolta így. Ugyanakkor megkérdezett az ukránok 65 százalék továbbra is azon a véleményen van, hogy hajlandó elviselni a háborút mindaddig, ameddig szükséges. Rövidebb időszakról (fél év vagy néhány hónap) 17 százaléknyi válaszadó beszél. 

Szeptemberben és decemberben is a válaszadók 62 százaléka tartotta elviselhetőnek a háborút addig, ameddig szükséges, azaz a többség továbbra is hajlandó folytatni az ellenállást, amíg számára elfogadható eredményt nem ér el. A megkérdezettek többsége minden régióban az előbbiekhez hasonlóképpen vélekedett, Kijevben 72 százalék így gondolta, nyugaton 66, középen/északon (Kijev nélkül) 64, délen 64, keleten 58 százalék ez az arány. 

Ezzel ellentétben, akik nehezen viselik a háborút, többféle problémát említettek, például hogy emberek halnak meg, aggódnak a szeretteik élete és egészsége (29 százalék), a bombázások és a pusztítás (17), a gazdasági nehézségek (17), az áramellátás, a fűtés problémái (15), valamint a pszichológiai hatások (10) miatt. 

A decemberi felmérés szerint az ukránok 54 százaléka az orosz támadásokat okolja az áramhiányért, míg 31 százaléka az ukrán hatóságokat.  

A válaszolók 88 százaléka úgy véli, hogy ezekkel a támadásokkal Oroszország megpróbálja az ukránokat áram és fűtés nélkül hagyni, ezzel kényszeríteni őket a kapitulációra. Ugyanakkor 3 százalék szerint Oroszország részéről ezek csak válaszcsapások, amiért Ukrajna a hibás, valamint ugyanennyien vélik úgy, hogy Oroszország csak katonai célpontokat támad. 

Az Oroszország elleni támadások haszna 

2023 februárjában és 2026 januárjában is a megkérdezettek 90 százaléka nyilatkozott úgy, hogy Ukrajnának csapásokat kell mérnie Oroszország területére, ám 38-ról 10 százalékra csökkent azok aránya, akik csak a katonai objektumok elleni támadásokról beszélnek. Ehelyett jelenleg 80 százalék gondolja, hogy a katonai objektumokon kívül más objektumokat is meg kell támadni (ez 52 százalékos növekedés 2023 februárjához képest). 

Optimizmus Ukrajna jövőjét illetően 

A nehéz tél és az orosz támadások ellenére január végén a válaszadók 66 százaléka optimista volt, és úgy vélte, hogy 10 év múlva Ukrajna virágzó EU-tagállam lesz. A jövőt borúlátóan értékelők aránya 22 százalék volt, ugyanannyi, mint tavaly decemberben, vagyis a nehéz körülmények ellenére nőtt a pesszimizmus. 

A felmérés eredménye azt mutatja, hogy az ukrán társadalom egyre kevésbé hisz a háború gyors lezárásában, ami a megalkuvás helyett a hosszú távú ellenállás és a nyugati integráció melletti kiállás irányába tolja a közhangulatot.

Emellett a vélemények cáfolják Oroszország egyik alapvető feltevését, miszerint az energetikai létesítmények elleni támadások és a lakosság pszichológiai megtörésére irányuló nyomásgyakorlás növeli a kompromisszumkészséget – épp ellenkezőleg, inkább megerősíti az ellenállást. 

A felmérés eredménye belpolitikai stabilitást adhat a kijevi vezetésnek, hogy a területi engedményeket továbbra is elutasítsa, egyúttal legitimálja a Moszkva elleni mélységi csapásokat. Mindez azt üzeni a nyugati partnereknek, hogy Ukrajna hátországa kitart, így a támogatás csökkentése nem gyorsítaná a békét, inkább növelné a háború elhúzódásának kockázatát.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons