A balboai és a cristóbali kikötő elvesztése lett Peking latin-amerikai terjeszkedési stratégiájának egyik legnagyobb kudarca. Nem mellesleg 23 milliárd dollárba került a fájdalmas lecke: Amerika az Egyesült Államoké.  

A panamai legfelsőbb bíróság visszavonta a Panama Ports Company koncessziós megállapodását Balboa és Cristóbal kikötőjére vonatkozóan. A cég a hongkongi székhelyű CK Hutchison leányvállalata, vagyis az ítélet azt jelenti, hogy Kína elveszíti az irányítást a Panama-csatorna két, stratégiailag legfontosabb kikötői létesítménye felett. A döntés hatalmas győzelem Donald Trump számára, aki a beiktatása óta küzd a kínai befolyás korlátozásáért a régióban. Az ítélet ugyanis inkább politikai, semmint jogi színezetű: Kína kiszorul a Panama-csatorna kulcspontjairól, Washington pedig visszakapja azt, amit „stratégiai örökségének” tekint. 

Eddig jó volt? 

A kikötők a globális tengeri kereskedelem egyik legfontosabb útvonalának kapui, így érthető, hogy Kína dühös értetlenkedéssel és alig burkolt fenyegetéssel reagált elvesztésükre. A bíróság ítéletében az eredetileg megkötött koncesszió 2021-es meghosszabbítását semmisítette meg, éppen azt, amely újabb 25 évre a kínai vállalatnak adta a kikötők üzemeltetési jogát. A döntés indoklása szerint a hosszabbítás aránytalan előnyöket biztosított az üzemeltetőnek: kizárólagos jogokat, széles körű adókedvezményeket, valamint egy olyan vétójogot, amely gyakorlatilag megbénította volna a jövőbeli kikötői koncessziók újratárgyalását. Ezzel – áll az ítéletben – az állam évtizedekre lemondott alapvető gazdaságszuverenitási jogairól. 

Kínának abban teljesen igaza van, hogy az időzítés több mint érdekes. A szerződések már körülbelül három évtizede érvényben vannak, ezért furcsa, hogy a panamai bíróság éppen most semmisíti meg azokat. Bár határozottan tagadja, hogy külső nyomásgyakorlás történt, valójában mindenki tudja, hogy a háttérben Washington áll. Trump a beiktatásának pillanatában biztonságpolitikai kérdéssé tette a Panama-csatorna infrastruktúrájának ellenőrzését. Külpolitikájában a kínai befolyást Latin-Amerikában stratégiai fenyegetésként értelmezi, ezért kiemelten a pekingi üzemeltetésű kikötőket, valamint az egyéb infrastrukturális elemeket vette célba. A panamai bíróság döntése nemcsak kiegészíti, de alá is támasztja a Fehér Ház narratíváját. Washington reakciója nem is lehetett volna tisztább: Marco Rubio külügyminiszter nyíltan üdvözölte az ítéletet arra utalva, hogy az Egyesült Államok azt egy nagyobb stratégiai koncepció részének tartja. 

Panama elnöke, José Raúl Mulino pánikszerűen azt hangsúlyozta, hogy a kikötők működése zavartalan marad, a munkahelyek nem kerülnek veszélybe és ideiglenesen a dán Maersk veszi át az üzemeltetést. Egyúttal egy nemzetközi pályázat kiírását ígérte, amely kedvezőbb feltételeket biztosít majd az állam számára is. Ezzel nemcsak a befektetőket próbálta lecsendesíteni, de egyértelmű üzenetet küldött Washingtonnak is egy új alapokra helyezett együttműködésről – azt nehéz elképzelni, hogy ezek után nem az Egyesült Államok fog rátenyerelni a panamai kikötőkre.  

23 milliárdos bukta, plusz a presztízs  

Gazdasági szempontból a következmények azonnaliak és a lehető legsúlyosabbak Kína számára. A CK Hutchison épp egy 23 milliárd dolláros globális portfólióeladást készített elő, amelynek részeként a panamai kikötőket (nem meglepetés) a BlackRock egyik hajózási konzorciuma vásárolta volna meg. A bírósági döntés ezt az üzletet gyakorlatilag lenullázta. A hongkongi tőzsdén a cég részvényeinek az ára azonnal zuhanni kezdett: a piac ismét a politikai kockázat miatt kezdett büntetni.  

Peking reakciója kiszámítható volt, a vezetés dühödten politikai indíttatású támadásként és a törvényes befektetések elleni brutális fellépésként értelmezi az ítéletet, emellett az Egyesült Államokat tették felelőssé a nyomásgyakorlásért. Utalt Trump többször elhangzott fenyegetésére is, amely szerint ha Panama nem talál megfelelő megoldást a kínaiak kiszorítására, az Egyesült Államok „bármilyen módon hajlandó visszavenni” a csatorna feletti ellenőrzést.  

Panama igyekezett is megtenni minden tőle telhetőt: tavaly februárban kilépett Kína legfontosabb beruházási és infrastrukturális programjából, az Egy övezet, egy út kezdeményezésből, most pedig bírósági ítélettel bizonyítja, hogy minden lehetséges módon elkerüli az Egyesült Államok haragját. Kína közben azzal próbálkozik, hogy legalább valami kártérítést kapjon a latin-amerikai érdekeltségeinek megcsonkításáért, ám egy ilyen eljárás – különös tekintettel a politikai háttérre – nemcsak végkimenetelében kétséges, de akár egy évtizedig is eltarthat.  

Az ügy következményei így túlmutatnak egy szimpla infrastrukturális bukáson. Azzal, hogy Panama jogi eszközökkel segített az Egyesült Államok geopolitikai követeléseinek teljesítésében, Kína latin-amerikai befolyására mért megsemmisítő csapást. Peking vesztesége valójában nem a 23 milliárdos üzlet összeomlása, hanem a térségben szerzett erős pozíciójának azonnali és váratlan megrendülése. A győztes pedig egyértelműen Donald Trump, akinek tálcán kínálták fel a csapongó és kiszámíthatatlan külpolitikai narratívája igazolását. 

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: Fehér Ház