A Trump-adminisztráció nemrég titkos találkozókat tartott Kanada olajban gazdag Alberta tartományának szeparatistáival, miközben egyre mélyül a Washington és Ottawa közötti szakadék. Az Alberta Prosperity Project (APP) vezetői, egy radikális csoport, amely a nyugati tartomány függetlenségét szeretné elérni, tavaly április óta három alkalommal találkoztak az amerikai külügyminisztérium tisztviselőivel Washingtonban.  

Alberta a világ negyedik legnagyobb bizonyított olajkészletével büszkélkedhet, így Kanadát igen érzékenyen érintené a kiválása. 

Februárban újabb találkozót szerveznének az állam és a pénzügyminisztérium tisztviselői, hogy 500 milliárd dolláros hitelkeretet kérjenek a tartomány finanszírozásához, amennyiben a függetlenségről szóló népszavazás – amit még ki kell írni – sikeres lesz, másfelől energetikai együttműködés és csővezetékek kiépítése is szóba került. Jeff Rath, az APP jogi tanácsadója szerint az Egyesült Államok rendkívül lelkes egy szabad és független Alberta iránt, emellett azt állította, hogy sokkal szorosabb kapcsolata van a Trump-kormányzattal, mint Mark Carney kanadai miniszterelnöknek.  

Forrás: Wikimedia Commons

A külügyminisztérium szóvivője szerint a tárca részéről rendszeresen találkoznak civil társadalmi szervezetek képviselőivel, amelyeken általában nem születnek kötelezettségvállalások. A Fehér Ház egyik tisztviselője szerint a kormány képviselői számos civil szervezettel találkoztak, ezeken pedig nem történt utalás sem ilyen támogatásra vagy bármilyen más kötelezettségvállalásra. 

Sem Scott Bessent pénzügyminiszter, sem a tárca más tisztviselő nem tudott semmiféle hitelkeret-javaslatról.

A kapcsolatfelvétel azonban egybeesik az Egyesült Államok és Kanada közötti kapcsolatok romlásával: Donald Trump és Carney nemrég összetűzésbe került, miután a kanadai miniszterelnök azt sugallta, hogy Washington „szakadást” okoz a nyugati világrendben. Trump meg is fenyegette Kanadát az onnan érkező termékekre kivetendő 100 százalékos vámmal, amennyiben kereskedelmi megállapodást köt Kínával.   

Csörte Kanadával

Az amerikaiaknak több mint jól jön, hogy a kanadaiakat továbbra is kijátszhatják egymás ellen, ami azt is jelenti, hogy Trump nem különösebben tiszteli Kanada szuverenitását.  Mivel a tartomány az USA legnagyobb külföldi olajforrása, ezért keltettek nagy izgalmat az albertai szeparatisták körében az események. Bessent az információk szerint nem támogatja, de nem is ellenzi Alberta függetlenségi mozgalmát, ám úgy véli, hogy Carney inkább a személyes céljait követi a tartomány kárára, kiemelve korábbi tevékenységét a klímakérdések terén. 

A pénzügyminiszter úgy véli, Alberta bár mélyítheti a kapcsolatait az Egyesült Államokkal, továbbra is kanadai tartomány marad.  

Az 5 milliós lakosú tartományban évtizedek óta létezik egy kis függetlenségi mozgalom, amelynek a gyökerei több mint 150 évvel ezelőttre, Kanada megalakulásáig nyúlnak vissza. Az Ipsos közvélemény-kutatása szerint Alberta és Quebec lakosainak körülbelül a 30 százaléka szavazna arra, hogy elszakadjon Kanadától. Quebeckel ellentétben azonban Alberta függetlenségi mozgalmának soha nem volt meg az igazi támogatottsága: az ott élők mindössze 28 százaléka voksolna az elszakadás mellett. Az APP jelenleg 177 ezer aláírást próbál összegyűjteni, hogy májusig függetlenségi petíciót nyújtson be a törvényhozásnak, ám azt nem árulták el, hogy eddig mennyit sikerült.  

A tárgyalások mindazonáltal tovább szítják a Trump-kormányzat és képviselőinek a Kanada belügyeibe való beavatkozásával kapcsolatos aggodalmakat. A szeparatista mozgalom hasonló témákat vett fel, mint az Egyesült Királyság esetében a brexit ügye. Ottawát azzal vádolja, hogy milliárd dollárokat pazarol el az olajbevételekből, összeesküvés-elméleteket terjeszt a kínai befolyásról, a keresztények üldözéséről és a „globalisták” terveiről. Alberta miniszterelnöke, Danielle Smith, ellenzi a tartomány függetlenségét, mondván,az albertaiak túlnyomó többsége nem érdekelt abban, hogy az állam az Egyesült Államok részévé váljon.  

Danielle Smith, Alberta miniszterelnöke (Forrás: Wikimedia Commons)

De egy önálló, nem az USA-ba tagozódó Alberta gondolata már szimpatikusabb elképzelés lehet számára. Az Alberta Forever Canada nevű kampány a függetlenséget ellenző petíciójával a tavaly decemberi határidőig 438 568 aláírást gyűjtött. Érdemes megemlíteni, hogy Smith szoros kapcsolatot ápol a trumpista körökkel, másfelől Alberta a kanadai államok közül a legkonzervatívabb, azaz jó ideje a republikánusok szövetségesei irányítják. 

Alberta mint stratégiai eszköz 

A tartomány az USA számára stratégiai eszköz lehet Kanada politikai nyomás alá helyezésére, kihasználva, hogy politikailag Alberta áll a legközelebb a Trump-táborhoz. A fő üzenet azonban a befolyási övezetek logikájának visszatérése a nemzetközi politikába, immár a nyugati szövetségi rendszeren belül is. A MAGA-tábor Albertát stratégiai ügyként kezeli, szerintük Washingtonhoz kellene igazodnia.

Ez a gondolkodásmód azonban megkérdőjelezi Kanada teljes szuverenitását, illetve egy hierarchikus, centrum–periféria jellegű rendet hozna létre Észak-Amerikában.  

Az ehhez kapcsolódó állítólagos pénzügyi ígéretek az elszakadás helyett arról szólnak, hogy egy szövetséges állam belső politikai folyamatait célpontként kezelik, amennyiben azok eltérnek a domináns fél érdekeitől. Ez a klasszikus befolyási övezeti logika: annak kikényszerítése, hogy egy térséget gazdasági, energetikai és geopolitikai függésbe kényszerítsék a nyílt területszerzés helyett.  Alberta – legalábbis az USA ilyetén értelmezésében – nem Kanada része, hanem egy elszakítható stratégiai erőforrászóna.  

Beszédes, hogy ezt a stratégiát rivális nagyhatalom helyett egy szövetséges országgal szemben alkalmazzák, ami arra utal, hogy a szabályalapú rendet felváltó nagyhatalmi logika már nem tesz különbséget barát és ellenfél között, csupán ellenőrzött és nem kellően ellenőrzött térségekben gondolkodik.

A MAGA-diskurzusban Kanada egészének „51. államként” való emlegetése, illetve hogy Albertát természetes partnerként kezelik, ugyanannak a szemléletnek a megnyilvánulása: Észak-Amerika az USA kizárólagos befolyási övezete.  

Mindezek a fejlemények abba az irányba mutatnak, hogy a nemzetközi politika egyre inkább visszatér a 19–20. századi nagyhatalmi gondolkodáshoz, ahol a szuverenitás relatív, a belpolitikai megosztottság pedig legitim eszköz a külső nyomásgyakorlásra. Kanada esete azért különösen jelentős, mert megmutatja, hogy a befolyási övezetek Kelet-Európán és a globális délen túl a nyugati világon belül is megjelennek.  

Kapcsolódó:

Borírókép: Wikimedia Commons