Friedrich Merz (CDU) tavaly nyáron azt mondta: „A szociális állam, ahogyan ma ismerjük, már nem finanszírozható a gazdaság teljesítményével.” A Forsa felmérése szerint a válaszadó németek 64 százaléka ért ezzel egyet, 34 ellenezte, míg 2 százalék nem nyilvánított véleményt. 

A megkérdezettek többsége tehát osztja Friedrich Merz kancellár véleményét, a szociális állam reformjáról azonban egyelőre nincs döntés, hónapok óta csupán heves viták folynak, az uniópártok és az SPD soraiból pedig folyamatosan új javaslatok érkeznek. 

Jelenleg is vitákat vált ki az SPD azon követelése, hogy a jövőben a bérleti és tőkejövedelmeket is vonják be a törvényes egészség- és ápolásbiztosítás finanszírozásába. Ezt az elképzelést a törvényes egészségbiztosítók és az uniópártok elutasítják, a szociális szervezetek viszont támogatják. 

„Nem lehet tovább elfogadni, hogy az emberek részvénykereskedéssel vagy bérbeadással magas nyereséget érjenek el, de ebből a jövedelemből semmit se fizessenek be a társadalombiztosítási rendszerekbe” – nyilatkozta Verena Bentele, a VdK elnöke a Funke Mediengruppe újságnak. Szerinte pedig a kisebb megtakarítók okosan kialakított adómentességgel védhetők meg. 

A Német Szociális Szövetség (SoVD) elnöke, Michaela Engelmeier is egyetértett ezzel: „Helyes, hogy a jövedelem mellett a bérbeadásból, a haszonbérbeadásból és a tőkéből származó bevételeket is figyelembe vegyék” – jelentette ki. Ugyanakkor szerinte a betegbiztosítási járulékok felső határát is meg kellene emelni, mégpedig a törvényes nyugdíjbiztosítás jelentősen magasabb szintjére, ami jelentősen megerősítené a teljesítőképességet, szélesítené a betegbiztosítás finanszírozási alapját és igazságosabban osztaná el a járulékterheket. 

Az SPD hiányolja Warken javaslatainak finanszírozását 

Nina Warken (CDU) egészségügyi miniszter ehelyett azt javasolta, hogy a jövőben az úgynevezett járulékoktól független ellátásokat a szövetségi költségvetésből finanszírozzák, ami többek között a polgári jövedelmet kapók egészségbiztosítási járulékait jelenti. Mint elmondta, támogatja Carsten Linnemann főtitkár vonatkozó követeléseit. 

Véleménye szerint igazságtalan, hogy a törvényes biztosítással rendelkezőknek évente milliárdokat kell fizetniük az alapellátásban részesülők biztosításáért. 

Az SPD frakciójának alelnöke, Dagmar Schmidt mindaddig elutasítja ezt a javaslatot, amíg az uniópártok nem nyilatkoznak a finanszírozásról, ugyanakkor egyetért az egészségügyi miniszter fenti javaslatával, amihez azonban szerinte az is hozzátartozik, hogy megnevezzék, hogyan lehetne ezt ellentételezni. 

A német gazdasági modell végnapjai? 

A vita valójában a német gazdasági modell válságának politikai tünete. Mivel a kancellár kijelentését a társadalom kétharmada osztja, ez azt jelzi, hogy megingott az a német jóléti konszenzus, amely évtizedekig a politikai stabilitás alapja volt. A Merz-kormány fő problémája az érdemi gazdasági növekedés hiánya.

Az exportvezérelt modell az energiaársokk és az ipari versenyképességi gondok miatt meggyengült, a költségvetési mozgástér szűk, a társadalom pedig elöregszik, ennek következtében nőnek a szociális kiadások.

Ebben a helyzetben a finanszírozási vita arról szól, hogy ki viselje a stagnálás terhét. Noha a fegyverkezés és a hadiipar felpörgetése részben gazdaságélénkítő eszköz, a védelmi kiadások növelése iparpolitikai lehetőség, mivel beruházásokat, munkahelyeket és technológiai fejlesztést is hozhat, ugyanakkor mindez nem képes rövid távon széles társadalmi jólétet teremteni, ahogy nem oldja meg az alapvető versenyképességi problémákat sem. Ráadásul politikailag érzékeny: a lakosság egy része megszorításokról hall, a hadiiparba viszont áramlanak a milliárdok.  

A politikai színtéren a hagyományos német pártoknak meg kell küzdeniük az eddig tűzfallal körülvett AfD erősödésével is. Az INSA február eleji felmérése szerint az AfD 26 százalékon áll, amivel már hibahatáron belül megelőzi a kormányt vezető CDU/CSU pártszövetséget, valamint 10 százalékpontos előnybe került a kisebbik kormánypárttal, az SPD-vel szemben.

A gazdasági bizonytalanság, a szociális rendszer fenntarthatóságával kapcsolatos félelmek és az igazságossági viták táplálják a protesthangulatot, ami hajtja az AfD növekedését, amit azzal a narratívával támaszt alá, hogy a rendszer nem működik, a hagyományos pártok pedig nem tudnak növekedést és biztonságot garantálni. Ha a kormány a jóléti rendszer szűkítésének képével azonosul, ám nem tud látható életszínvonal-emelkedést felmutatni, az tovább erősítheti ezt a radikális alternatívát.   

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons