Az Egyesült Államok és India február 2-án véglegesítette azt a kereskedelmi egyezményt, amelynek értelmében Washington 25-ról 18 százalékra csökkenti az indiai áruk vámját, cserébe Újdelhi eltörli az amerikai importra vonatkozó tarifákat, valamint felhagy az orosz kőolaj vásárlásával – helyette több amerikait és venezuelait vesz. Donald Trump Truth Social-posztja szerint abban is megállapodtak, hogy az ázsiai ország több mint 500 milliárd dollár értékben szerez be Amerikából többek között energiát, technológiát, mezőgazdasági termékeket vagy szenet. 

India – a világ negyedik legnagyobb gazdasága – az USA egyik fő kereskedelmi partnere, 2024-ben 87,3 milliárd dollár értékben érkezett indiai áru az országba, amelyekre azonban tavaly augusztus óta 50 százalékos vámok voltak érvényben. A kettejük közi feszültségforrások közé tartozott, hogy az indiaiak régóta vonakodtak kereskedelmi engedményeket tenni a mezőgazdasági, a tejipari és a tengeri termékek esetében, amelyek együttesen az indiai munkahelyek több mint felét biztosítják.  

Washington szemében a legnagyobb szálka azonban az volt, hogy Újdelhi az ukrajnai háború kirobbanását követő kőolajszankciók közepette „a Kreml mosodája lett”: naponta körülbelül 1,5 millió hordó orosz kőolajat vásárolt, ami a teljes indiai import több mint harmada. A váltást most az teszi lehetővé, hogy a globálisan csökkenő olajárak miatt minimálissá vált az árkülönbség a szankcionált és a nem szankcionált források között, illetve a venezuelai olaj minősége megegyezik az oroszéval, így tökéletesen alkalmas olyan származékok előállítására, mint a fűtőolaj és a dízel, amelyeket India finomítói képesek feldolgozni. 

Azt, hogy az ázsiai ország lemond az orosz olajról, Narendra Modi miniszterelnök szintén a közösségi médiában erősítette meg, ugyanakkor a kormány még nem tett erről hivatalos bejelentést, ahogy az oroszok sem kaptak erről szóló hivatalos értesítést. Mindenesetre a Trump által február 6-án kiadott elnöki rendelet szerint amennyiben Újdelhi ezután is vásárol Moszkvától, visszaállítják a 25 százalékos tarifákat. 

Innen is, onnan is 

Akár így lesz, akár nem, a megállapodás valószínűleg nem fogja megzavarni az Újdelhi és Moszkva közötti, évtizedek óta fennálló védelmi kapcsolatokat. Oroszország ugyanis India legnagyobb védelmi partnere: a katonai-technológiai együttműködésük több évtizedes múltra tekint vissza a repülőgépek, a rakétarendszerek, a haditengerészeti platformok mellett olyan közös projektek keretében, mint a BrahMos cirkálórakéták fejlesztése.  

Az indiai hadsereg továbbra is orosz gyártmányú berendezésektől függ az alkatrészek, a fejlesztések és az életciklus-támogatás tekintetében, ami a változó geopolitikai helyzetben is biztosítja a folytonosságot. 

Tavaly év elején India 248 millió dolláros szerződést kötött Oroszországgal a T–72 harckocsik motorjainak korszerűsítésére, az S–400 légvédelmi rendszer újabb szállításairól pedig jelenleg is zajlanak a tárgyalások – miután Újdelhi korábban már 5,5 milliárd dollár értékben vásárolt ilyeneket. Emellett a Make in India program keretében lincenc alapján gyártanak orosz tervezésű AK–203 géppuskákat, illetve a Szu–30MKI vadászgépekhez és egyes páncélos járművekhez szükséges alkatrészeket. 

Ha tehát a védelmi üzletek üteme le is lassul a két állam között, a létező szerződések és vegyesvállalatok miatt az együttműködés mindenképp folytatódik. Így történt ez az Egyesült Államokkal kötött védelmi megállapodások esetében is, amelyek a köztük lévő vámviták és kereskedelmi feszültségek ellenére sem szakadtak meg. Újdelhi tavaly novemberben 1 milliárd dollár értékben kötött szerződést arról, hogy 113 Tejas vadászgépet amerikai motorral szereljenek fel, illetve 93 millió dollárért vásároltak Javelin tankelhárító rakétákat és Excalibur tüzérségi lövedékeket. 

Modi és Putyin decemberben erősítették meg kölcsönös elkötelezettségüket a védelmi és a technológiai együttműködést illetően,  

illetve új stratégiai célokról állapodtak meg. Ennek ellenére az orosz–indiai védelmi kapcsolatok nem lineárisak, mivel az olyan területeken, ahol Oroszország strukturális lemaradással küzd – például az elektronikus hadviselés vagy a műholdas megfigyelés –, India több mint egy évtizede a nyugati partnerek felé fordult. 

Ugyanakkor az olyan csúcstechnológiás rendszerek, mint az S–400, a jövőbeli S–500, valamint az indiai légierőben is alapvető Szu–30MKI vadászgépek tekintetében Újdelhinek továbbra is szüksége van Moszkvára. Az orosz védelmi kapcsolatok Kína ellensúlyozása és India „többirányú elköteleződési stratégiája” szempontjából is fontos. És ezt csak fokozza a növekvő nemzetközi instabilitás, Peking megerősödése és az, hogy Washington egyre kiszámíthatatlanabb partnerré válik. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Szergej Karpuhin