Az amerikai védelmi stratégia egyik fő építője, Elbridge Colby Brüsszelben meglepően békülékeny hangot ütött meg, miközben egyértelművé tette: Washington továbbra is garantálja a NATO kollektív védelmét és a nukleáris ernyőt, de a jövőben nem kíván Európa mankója lenni. A „NATO 3.0” víziója szerint Amerika stratégiai fókusza Ázsiára tolódik, Európának pedig nagyobb pénzügyi és katonai felelősséget kell vállalnia.
Elbridge Colby, a Pentagon védelmi miniszterhelyettese beszédében arra sürgette Európát, hogy folytassa a védelmi kiadások növelését, anélkül, hogy említette volna Donald Trump korábbi törekvéseit Grönland annektálására. A fordulat megtörtént, és erre büszkék is – mondta a szövetség védelmi minisztereinek zárt ajtók mögötti brüsszeli találkozóján.
Colby, a legújabb amerikai védelmi stratégia megalkotója, akit keményvonalasnak tartanak Európával kapcsolatban, kijelentette, hogy országa továbbra is biztosítja az Egyesült Államok kiterjesztett nukleáris elrettentő erejét, de azt is leszögezte, hogy Amerika partnerségben, nem pedig függőségben gondolkodik.
Hozzátette, hogy az Egyesült Államok korlátozottabb és célzottabb módon biztosítja majd az európai szövetségesek számára a hiányzó kulcsfontosságú képességeket, egyúttal hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is elkötelezett a NATO alapszerződésének 5. cikke szerinti kollektív védelem mellett.
Mark Rutte, a NATO főtitkára, aki az energiájának nagy részét annak szentelte, hogy megakadályozza Trumpot a szövetség felbomlasztásában, dicsérte Colby beszédét, valamint elhárította az arra vonatkozó aggodalmakat, miszerint Pete Hegseth védelmi miniszter nem vett részt a találkozón. Ahogy mondta az újságíróknak: a NATO-ban betöltött amerikai szerep vezető gondolkodója, Colby évek óta következetesen arra ösztönzi Európát és Kanadát, hogy valóban fokozzák a védelmi kiadásaikat.
Elbridge Colby (Forrás: Wikimedia Commons)
Az amerikai miniszterhelyettes azonban azt is hangsúlyozta, hogy a NATO-nak változnia kell, mivel Trump vezetése alatt az USA egyre inkább a saját területének és érdekeinek a védelmére, valamint a nyugat-csendes-óceáni térségben a megelőző erejű elrettentés megerősítésére összpontosít.
Hozzáfűzte, hogy ez egy NATO 3.0-t jelent, ahol az európaiak többet fizetnek a saját védelmükért, a NATO tevékenységét pedig a szövetség területének védelmén belül az alapvető feladatokra szűkítik.
Ez a kijelentés azonnal elnyerte néhány szövetséges tetszését, az európaiak pedig elismerték, hogy az amerikaiaknak nagyobb jelenlétre van szükségük a Csendes-óceánon, ami a NATO-t is megváltoztatja. Ezek a mostani megjegyzések éles kontrasztban vannak a legutóbbi NATO-csúcstalálkozókkal, ahol az amerikai tisztviselők, mint például Hegseth, szemrehányást tettek Európának, amiért nem fizeti meg a védelemre eső részét, és megpróbálja korlátozni az amerikai fegyverek vásárlását. Ehhez képest Colby beszéde viszonylag pozitív és mérsékelt volt.
Mit jelent a NATO 3.0?
Colby NATO 3.0-koncepciója a retorikai fordulaton túl a transzatlanti erőviszonyok strukturális átalakulásának a jelzése is. Az USA formálisan fenntartja az elkötelezettségét a NATO 5. cikkelye és a nukleáris elrettentés mellett, a stratégiai fókuszát azonban – ahogy korábban szó esett róla – egyre inkább a Csendes-óceán térségére helyezi át, ami Európát nagyobb katonai és pénzügyi önállóságra kényszeríti, mint ahogy korábban azt a NATO elvárta.
- NATO 1.0 (1949–1991): hidegháborús védelmi szövetség
A klasszikus, eredeti modell, vagyis a Szovjetunió elrettentésére létrehozott kollektív védelmi rendszer. Az USA domináns katonai jelenléttel garantálta Nyugat-Európa biztonságát, cserébe politikai lojalitást és stratégiai igazodást kapott. A hangsúly a területvédelemre és a nukleáris elrettentésre került.
- NATO 2.0 (1991–2024): expanzív és válságkezelő szervezet
A hidegháború után a szövetség funkciót váltott, így hangsúlyt kapott a keleti bővítés, a különböző missziók, valamint a partnerségi programok. A NATO részben kollektív védelmi, részben válságkezelő és stabilizációs szereplő lett. Az USA továbbra is vezető maradt, de a korábbi fenyegetés enyhült.
- NATO 3.0 (2024–): területvédelem új munkamegosztással
Colby értelmezésében ez egy olyan modell, ahol az USA prioritása Ázsia (legfőképpen Kína) felé tolódik. Európa ezáltal nagyobb arányban finanszírozza és biztosítja a saját hagyományos védelmi képességeit, a NATO fókusza ismét a szövetségi terület közvetlen védelmére szűkül, az amerikai szerep pedig inkább stratégiai és nukleáris ernyő, nem pedig a teljes spektrumot lefedő jelenlét.
Azaz nem csupán arról van szó, hogy Európának többet kell fizetnie, hanem arról is, hogy önállóbb katonai kapacitásokat szükséges kiépítenie. Mindez politikai üzenet Moszkvának és Pekingnek arról, hogy a kollektív védelem fennmarad, ám az USA nem vállal korlátlan európai biztonsági paternalizmust.
Kapcsolódó:
Borítókép: A borítókép Mesterséges Intelligencia (MI) segítségével készült
