A globális tőkepiacokon 2023 és 2025 között szinte bármihez hozzá lehetett nyúlni, aminek a nevében szerepelt az MI, a befektetők pedig kérdés nélkül öntötték a pénzt a szektorba. A vakhit ideje azonban lejárt, a helyét a kíméletlen számok szerinti megtérülés kényszere vette át. Ami most zajlik, az a technológiai szektor teljes újraárazása. 

A nagy szakadás 

A piac eddig homogén tömbként kezelte a technológiai szektort, most azonban egy szétforgácsolódásnak vagyunk tanúi, hiszen a tőke ma már különbséget tesz a hardvergyártók és a szoftveres szolgáltatók között. 

Miért történt ez a pálfordulás?  

A piac felismerte, hogy a mesterséges intelligencia számos szoftver- és adatszolgáltató számára nemcsak kiegészítő, bevételnövelő lehetőség, hanem egzisztenciális fenyegetés is. Az algoritmusok ugyanis képesek kiváltani, sőt feleslegessé tenni azokat a szolgáltatásokat, amelyekért a cégek eddig prémiumárat kértek. Ahelyett, hogy az MI javítaná ezen vállalatok hatékonyságát, a befektetők attól tartanak, hogy a technológia épp a meglévő üzleti modelljüket fogja kannibalizálni.

Ez a felismerés vezetett oda, hogy a tőke látványosan elindult a chipek és a memóriák irányába, miután a szoftveres oldalon be nem vált ígéretekkel találkoztak. 

A pánik jelei már meg is jelentek az európai piacon, ahol a szoftverszektor különösen érzékenyen reagált erre a fordulatra. Az olyan, korábban megingathatatlannak hitt óriások, mint a LSEG, a RELX vagy a Sage árfolyama jelentős mértékben esett. 

Az LSEG-é 4,5, a RELX-é 4, míg a Sage-é 3,2 százalékot zuhant. A befektetők pedig menekülőre fogták, mert felismerték, hogy azok a szolgáltatások, amiket ezek a cégek nyújtanak, az MI korában már nem számítprémiumnak, ezért a gyorsan avuló szoftveres megoldásokra való kizárólagos hagyatkozás többé nem életbiztosítás. 

A 600 milliárd dolláros pókerjátszma 

Miközben a szoftvercégek egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, a háttérben a történelem egyik legnagyobb ipari beruházási hulláma zajlik. A hét technológiai óriás (Microsoft, Meta, Tesla, Nvidia, Alphabet, Apple, Amazon) egy több mint 600 milliárd dolláros beruházási tervet jelentett be MI-infrastruktúra kiépítésére. 

Ez a szám önmagában is jelzi az új korszak prioritásait.  

De hová megy ez a pénz? 

A források többsége az adatközpontokba és a mögöttük álló fizikai infrastruktúrába. Bár a piac itt is szkeptikus, máshogy, mint a szoftvereknél. A befektetők ugyanis egyre határozottabban kérdőjelezik meg ezen hatalmas infrastrukturális költések megtérülését a szoftveres oldalon. 

A helyzet paradoxona, hogy miközben a szoftveres bevételek bizonytalanná válnak, a hardveres kiadások elkerülhetetlenek. Ez pedig olyan mértékű koncentrációt hoz létre, amelyben csak a legnagyobbak tudnak labdába rúgni, létrehozva egy technológiai függőségi rendszert. 

Az európai cégek árfolyamának változásai és a technológiai papírok gyengélkedése azt jelzi, hogy az EU technológiai ökoszisztémájának kohéziója jelentősen gyengül. A kontinens szoftvercégei sebezhetők, a tőke pedig a méretgazdaságos amerikai és ázsiai beszállítók felé áramlik. 

A 600 milliárdos beruházási hullám tovább erősíti ezt a koncentrációt. A technológia fizikai láncolata a chipgyártástól a hűtési technológiáig földrajzilag egyenlőtlenül oszlik el, és aki nincs ebben a láncban, az lemarad. A közepes méretű gazdaságoknak ráadásul meg kell válogatniuk, hogy melyik ökoszisztémához csatlakoznak, mert jelen állás szerint nincs jövője a független szoftverfejlesztésnek. 

Ahol a szűk keresztmetszet bezárul 

Az új piaci helyzet legfontosabb tanulsága, hogy a digitális világnak is megvannak a fizikaiai, és az MI-forradalom első szakaszának igazi nyertesei azok lesznek, akik magát a fizikai infrastruktúrát birtokolják. 

A számítási kapacitás és az energiaköltség továbbra is a legszűkebb keresztmetszet a rendszerben. Mivel ezekből hiány van, a chipgyártók, az adatközpont-építők és az energiaszolgáltatók extraprofitot könyvelhetnek el a rendkívül magas árrésük miatt. 

Vagyis hiába van egy zseniális szoftver, ha nincs hely a szerveren vagy nincs áram, ami működtesse azt, akkor ezek a termékek mondhatni nem is léteznek. 

A jövő gazdasági szuverenitása tehát a szoftveres applikációkat kiszolgáló fizikai kapacitások és az adatvagyon feletti kontrollban rejlik. 

A volatilitás, amit a piacokon látunk, valójában egy tisztulási folyamat. A piac kiveti magából az üres ígéreteket, és csak azokat értékeli, amik nélkül a rendszer összeomlana.  

Fotó: Dreamstime 

Kapcsolódó: