Az ukrán elnök hajlandó engedni a nyomásnak, kiírná a választásokat, de olyan feltételt támasztott, ami miatt a szavazás biztosan nem jön létre. Más kérdés, hogy most szinte borítékolhatóan nyerne, mivel potenciális kihívóinak nem a legjobbak az esélyei. Kivéve egyet.  

A müncheni biztonsági konferencián Zelenszkij immár szokásosan, minden mindegy alapon provokatív és sértő, személyeskedő megjegyzésekkel tarkított beszédet tartott, majd egy panelbeszélgetésen igyekezett válaszolni a kérdésekre és kritikákra, többek között a Trump-féle, immár ultimátumszerű igényekre is. Utóbbiak közül az egyik legfontosabb az amerikai elnök által követelt, maximum júniusi határidővel megtartandó ukrán választások voltak.  

Zelenszkij elnöki mandátuma ugyanis 2024. május 20-án lejárt. A Kreml azóta illegitim államfőként tekint rá, ám ennél súlyosabb problémát okoz, hogy az amerikai törvényhozás (demokraták és republikánusok egyaránt) szintén élesen bírálják azért, mert nem ír ki új választásokat, így mivel a kritikusok szerint a demokrácia védelmezőjének tartja magát, épp a legfontosabb demokratikus alapelveket nem tartja be. Az ukrán elnöki hivatal eddig az alkotmányra hivatkozott, amely háborúban megengedi a választás elhalasztását, ám Trumpnak elfogyott a türelme, ezért immár az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák visszavonásával fenyegette meg Kijevet, amennyiben az tovább húzza az időt. 

Zelenszkij trükkös válasza Münchenben erre az volt, hogy hajlandó a választások megtartása érdekében akár törvényt is módosíttatni, ám a lebonyolításhoz meg kell teremteni az alapvető biztonsági feltételeket, ami nem mást jelent, mint teljes fegyverszünetet mind az előkészületek, mind a választás napjaiban. Mindez az elnök szerint két hónapot jelent, vagyis az ukrán elnök szerint Trumpnak nyomást kell gyakorolnia Putyinra, hogy hatvan napra állítson le minden harctevékenységet, beleértve a rakéta- és dróntámadásokat. Akkor, de csakis akkor megtartják az ukrán elnökválasztást, egyébként semmi értelmét nem látja.  

A választásokból ilyen formán természetesen nem lesz semmi, hiszen Moszkva soha nem fog beleegyezni egy két hónapig tartó tűzszünetbe, főleg nem a háború egy olyan időszakában, amikor a felmorzsolási taktikája beérett, és immár az általa követelt területek nagy részét elfoglalta. Az is szinte teljesen kizárt, hogy Trump erről meg tudja győzni Putyint – valószínűleg meg sem próbálja. Így marad a hadiállapot, azzal együtt pedig Zelenszkij elnökként. Még így is érdemes azonban egy elméleti kört futni azok körül, akik egyáltalán szóba jöhetnek utódként az ukrán elnöki székben.  

Veterán és fekete öves

Nem titok, hogy Donald Trump türelme egyebek mellett a rendszerszintű ukrán korrupció miatt fogyott el. Az utóbbi években a segélyek és támogatások ipari méretű ellopásaira derült fény Ukrajnában – a folyamat csúcspontja az „aranyvécégate” lett, annak a botránynak a szálai már egyenesen az elnök legszűkebb környezetéhez vezettek. Az amerikai nyomásgyakorlás ilyen szempontból még veszélyes is lehetne a Zelenszkij-rezsimre, különösen annak fényében, hogy az átlagos ukrán szavazó nagyon is hajlamos büntetni a korrupció miatt, ez pedig hatványozottan igaz egy olyan elnök esetében, akinek az egyetlen komolyabb kampányígérete annak idején épp a korrupció felszámolása volt.  

Az elnök azonban csak magát győzhetné le, hiszen a két hónapos tűzszüneti feltétel meg fogja akadályozni a választások megtartását, ám ha mégis megtartanák, egyáltalán nem valószínű, hogy tolongani fognak a jelöltek az elnöki palota körül. Nincs olyan politikus, aki eddig jelezte volna, hogy ringbe szállna Zelenszkijjel, akinek a népszerűségi indexe a decemberi közvélemény-kutatások szerint még mindig 59 százalékon áll. Jól hangzó szám, a korrupciós botrányok azonban megtették a hatásukat: a jelenlegi pozícióra az elnök a 2025 májusában mért 74 százalékról esett vissza. Ennek ellenére biztos újrázó lenne, már amennyiben a kihívói személyét nem fedné teljes homály.  

Valójában csak egy potenciális jelölt neve van a kalapban. Valerij Zaluzsnij annak ellenére megőrizte a népszerűségét Ukrajnában, hogy Zelenszkij egészen Nagy-Britanniáig űzte őt nagykövetnek. A tábornok 2024 februárjáig az ukrán hadsereg főparancsnoka volt, amikor is az elnök leváltotta. A hivatalos indoklás szerint friss szemlélet kellett a haderő élére, valójában Zelenszkijnek Zaluzsnij szókimondó stílusával, a vezetési hibák nyílt kommunikálásával és természetesen az egyre növekvő népszerűségével volt problémája. Egy 2025 júliusában végzett közvélemény-kutatás alapján az ukránok 73 százaléka őt tartja az ország legmegbízhatóbb közéleti személyiségének, Zaluzsnij azonban nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy indulna-e az elnöki posztért.  

És a futottak még kategória 

Zelenszkij frissen kinevezett elnöki hivatalvezetőjét, a szintén korrupcióba belebukó Andrij Jermak helyére beülő Kirilo Budanovot is megemlítik az utódlási listán. Jelenleg ő az egyik legnagyobb hatalmú ember, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a katonai hírszerzés főnöke volt előtte, érthetők azok a pletykák, amelyek szerint Zelenszkij valós ellenfélként tekint rá, ezért akarta maga mellett és szem előtt tudni.  

Felbukkan még néhány veterán is a képzeletbeli versenyben: Petro Porosenko 2014 és 2019 között, vagyis éppen Zelenszkij előtt volt Ukrajna elnöke. Utódja azonban olyan politikai támadást indított ellene 2021 óta, amely szinte biztosan kigolyózza az egyébként is esélytelenek csapatából. A vád hazaárulás a volt vezető állítólagos oroszbarát politikai és gazdasági érdekeltségei miatt – Zelenszkij pedig megesküdött, hogy „felelősségre vonja” elődjét, aki így valószínűleg még egy kampánybeszédig sem fog eljutni. 

Hasonló a helyzet Julija Timosenkóval, a 2004-es narancsos forradalom egyik vezéralakjával. Az egykori miniszterelnök talán a legádázabb ellenfele Zelenszkijnek, és a jelenlegi rendszert többször „fasiszta rezsimként” jellemezte. A véletlenek és a hatóságok nyomozási összjátéka folytán azonban januárban egy meglehetősen súlyos korrupciós ügybe keveredett, ami miatt már vádat is emeltek ellene. A nevét valószínűleg nem találnánk meg a szavazólapon, a végeredmény szempontjából azonban nem is zavarna sok vizet. Egykori politikai tőkéje elenyészett, a támogatottsága pedig egy számjegyűre zsugorodott.  
 
Nem meglepő módon egyébként még a legtöbb ellenzéki politikus is rossz ötletnek tartja a választások kiírását. Zelenszkij egyik legkérlelhetetlenebb kritikusa, Vitalij Klicsko kijevi polgármester általában minden alkalmat kihasznál, hogy az elnök tévedéseit és hibáit a fejére olvassa, de ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy ameddig a háború tart, nincs helye és ideje új elnökválasztásnak. Az elnökhöz közel állók ugyanakkor azzal érvelnek, hogy Zelenszkijnek most nagyon is lenne, a háború után azonban csekély esélye lesz az újraválasztására. A labda mindenesetre most ismét Trumpnál pattog, mindenki az ő válaszát várja az ukrán elnök két hónapos tűzszüneti követelésére.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: Fehér Ház