Az EU SAFE (Biztonsági Akció Európáért) eszköze legfeljebb 150 milliárd eurós kedvező árazású, hosszú futamidejű hitelkeretet nyújt a védelmi képesség fejlesztésére és közös beszerzésekre. Brüsszel most hirtelen rájött, hogy a védelmi ipar felfuttatása pénz, idő és gyártókapacitás kérdése, és ezek közül legkönnyebb a pénzt a bejelenteni.
A Tanács február 11-én elfogadta a Security Action for Europe (SAFE) első végrehajtási döntéscsomagját, amellyel nyolc tagállam számára megnyílt az út a kedvező, hosszú futamidejű uniós védelmi hitelhez, és február 17-én egy második, újabb nyolc országot érintő csomagot hagyott jóvá formálisan.
A lengyeleknek kiutalható összeg a nagysága miatt elgondolkodtató. Varsó ugyanis a második hullámban 43,7 milliárd eurós maximális hitelösszeggel szerepel, ami a teljes, 150 milliárdos SAFE-keret közel 29,2 százaléka. A konstrukció a katonai modernizációt rövid távon jelentősen gyorsíthatja, viszont a visszafizetése több évtizedes költségvetési kötöttséget jelenthet. Így jogos a Brussels Signals által felvetett kérdés:
a SAFE-ből finanszírozott beszerzések képesek-e ipari kapacitássá, exportképességgé és fenntartható üzemeltetési előnnyé alakulni, vagy tartós adósságnyomást jelentenek-e az államháztartásra.
Maximális SAFE-hitelösszeg (milliárd euró)
| Hullám | Ország | Maximális hitelösszeg | Előfinanszírozás |
| 1. hullám | Belgium | 8,34 | 1,25 |
| Bulgária | 3,26 | 0,48 | |
| Ciprus | 1,18 | 0,17 | |
| Dánia | 0,46 | 0, 007 | |
| Spanyolország | 1 | – | |
| Horvátország | 1,7 | 0,25 | |
| Portugália | 5,84 | 0,87 | |
| Románia | 16,68 | 2,5 | |
| 2. hullám | Észtország | 2,34 | 0,35 |
| Görögország | 0,78 | 0,11 | |
| Finnország | 1 | – | |
| Olaszország | 14,9 | – | |
| Lengyelország | 43,73 | 6,56 | |
| Litvánia | 6,37 | 0,95 | |
| Lettország | 3,49 | 0,52 | |
| Szlovákia | 2,31 | 0,34 |
A fenti 16 ország együtt mintegy 113 milliárd eurós összegre jogosult, a teljes, 150 milliárdos keret fennmaradó része a későbbi lehet elérhető.
Miért most lett kulcskérdés a SAFE?
A SAFE egy a Tanács által tavaly május 27-én elfogadott uniós eszköz, amely legfeljebb 150 milliárd euró összegben kínál „versenyképes árazású”, hosszú lejáratú hiteleket a védelmi képesség fejlesztésére és védelmi ipari kapacitásbővítésre. A forrás mellé olyan feltételrendszer társul, amely a közös beszerzéseket, az interoperabilitást és a beszállítói láncok európai bázisát erősíti. A konstrukció többek között olyan korlátokat tartalmaz, amelyek a harmadik országból származó komponensek arányát 35 százalék alatt igyekeznek tartani, tehát a pénz jelentős részét az európai értékláncok építésére szánják.
Ugyanakkor a Tanács idén februári közleménye szerint az EU elfogadta a döntést a kanadai részvételi megállapodásának aláírásáról, így Kanada lenne az első, a SAFE-be bevont nem európai partnerország.
A hitel futamideje legfeljebb 45 év, a tőketörlesztésre 10 éves türelmi idő járhat, és előfinanszírozás is kérhető, jellemzően a keret 15 százalékáig. Az uniós kölcsönfelvétel az EU hitelminősítése miatt több tagállam számára olcsóbb lehet a piaci forrásnál.
A keret nagy, a tempó gyors, a hozzáférés feltételei pedig iparpolitikai irányt is adnak, hiszen a közös beszerzés és a kapacitásfelfuttatás felértékeli azokat, akik már most fel tudnak mutatni gyártási együttműködést, karbantartási és kiképzési ökoszisztémát.
Varsó stratégiája érthető, hiszen az országnak a védelmi képességek terén jócskán fejlesztenie kellene. Ennek az ára azonban nem csekély, a piaci kölcsönök viszont jóval magasabbak. A hitel akkor marad védhető, ha a beszerzésekből hazai hozzáadott érték, exportképes kompetencia és hosszú életciklusú felszerelések. Ha ez elmarad, a modernizáció elhúzódhat, és nem lehet minden évben az erre fordítandó összegekkel megterhelni a költségvetést, biztonságpolitikai beruházás címszóval.
A Reuters friss példát is ad egy lehetséges sikeres ügyletre: Németország érdeklődött a lengyel Piorun rendszer iránt, és ha ez az üzlet létrejön, a SAFE-hitel felvételét könnyebb azzal magyarázni, hogy az a hazai ipart és termelést erősíti.
Lengyelország védelmi költségvetése az idei évre a Reuters szerint 200 milliárd zloty felé közelít, ami nagyjából a GDP 5 százaléka. A lengyelek a SAFE-források jelentős részét hazai védelmi ipari megrendelésekre költenék, a benyújtott projektjeik között pedig sok az egyedi, gyors beszerzést célzó terv.
Ugyanakkor az Európai Bizottság tavaly novemberi előrejelzése szerint a lengyel államháztartási hiány 2025-ben 6,8 százalék körül alakulhat, részben a magas adósságszolgálat, részben a védelmi beruházások miatt. Az IMF 2026 eleji országjelentése pedig arra utal, hogy az államadósság növekszik, 2025-ben a GDP közel 59 százalékáig emelkedhetett. Ebben a környezetben egy több mint 40 milliárd eurós, több évtizedre szóló hitel felvétele óhatatlanul politikai vitákat gerjeszt.
Mindez már jelenleg is megmutatkozik, a hitel felvételének parlamenti ratifikációja, a végrehajtási struktúra és a visszafizetés intézményi „gazdája” körüli viták a program kiszámíthatóságát is befolyásolhatják.
A viták legsarkalatosabb pontja az, hogy ki viseli a terhet és meddig.
Hiszen az elmúlt két évtized stabil növekedését az export, az EU-transzferek és a külföldi tőke húzta, viszont közben emelkedett az államadósság, a háztartások hitelterhei, a hiány tartósan magasabb lett, ahogy az adósságszolgálat is egyre nagyobb szeletet hasít ki a költségvetésből.
A hétköznapok szintjén a kedvező makroadatok sokszor kevés vigaszt nyújtanak, hiszen a megélhetési költségek egyre magasabbak, a lakhatási nyomás erős és az emberek adóssága is nő. Ezt a több tízmilliárd eurónyi, évtizedekre rögzített védelmi hitelt politikailag akkor lehet elfogadtatni, ha az ezáltal megszerzett beszerzésekből a hazai ipar gazdagodik, illetve emelkednek az ország exportbevételei. Ha ez elmarad, a következő kormányok viselhetik e kölcsönfelvétel terhét.
Ha hazánk felé tekintünk, a SAFE által nyújtott összegeket gyorsan le lehet kötni, de mindebből csak akkor profitálhatunk érdemben, ha olyan, a régiós együttműködésbe illeszthető ajánlatot készít, amellyel egyből részt vehetünk a közös beszerzésekben, a lőszer- és alkatrész-beszállítói láncban, a javító-karbantartó központ létrehozásában, a kiképzési szolgáltatásokban, valamint a drón- és ellendróntér létrehozásában.
Kapcsolódó:
