Kína egyszerre küzd a robottúltermelés és a demográfiai hanyatlás problémájával. A humanoid robotika látványos felfutása rövid távon talán klasszikus ipari buboréknak tűnik, a jövőre nézve azonban a demográfiai hanyatlás elleni védekezés eszköze lehet.  

Érdekes kérdés bukkant fel a kínai robotizáció kapcsán: az új technológiai szektor túl gyorsan vagy túl lassan növekszik? Valójában a 21. századi nagyhatalmi államkapitalizmus egyik legmeghökkentőbb, mégis leglogikusabb kísérletét látjuk kirajzolódni: azt a próbálkozást, amikor egy óriási mértékű demográfiai hanyatlást ipari-technológiai eszközökkel próbálnak ellensúlyozni.  

Túlzásba vitt robotok

Egyre több figyelmeztető jel érkezik a kínai robotfejlesztések és gyártás területére: bár az ázsiai ország globálisan is élen jár a mesterséges intelligencia gyakorlatba ültetésével, a humanoid robotok még ott sem tudtak teret nyerni, a szerepük zömében a bemutatókra, néhány speciális területre és kísérleti projektekre korlátozódik. Éppen ezért volt meglepő, hogy Peking kiemelt iparpolitikai projektnek nyilvánította a szektort, mint kiderült, elsősorban a koordinálatlan túltermelés veszélye miatt. Jelenleg ugyanis mintegy 150 vállalat dolgozik humanoid modelleken, sőt sok esetben szinte teljesen azonos termékeket fejleszt, ami egyre nagyobb átfedést eredményez mind a beruházás, mind a kutatás, mind az ellátási láncok szegmensében. 

A minta ugyanakkor ismerős lehet: amint egy szektor stratégiai státuszt kap, azonnal megindul a koordinált tőkebeáramlás, majd rövid időn belül teljes és precízen szervezett ellátási láncok nőnek ki a semmiből. Az aktuális kereslet másodlagos tényező: a cél az, hogy amikor a globális piac megnyílik az új technológia előtt, már csak néhány kínai szereplő maradjon talpon, azok pedig tarolni tudjanak. Pontosan ezt a sémát láthattuk a napelemeknél, az akkumulátoroknál vagy az elektromos autóknál, mindegyiknél ugyanaz történt: túlkapacitás, árháború, csődhullám, majd koncentráció és végül exportdominancia. A humanoid robotika most láthatóan ugyanezen az úton indul el. A legtöbb elemző szerint, amit látunk, az ismét egy technológiai buborék korai jele, amelyből Kína semmiképp sem jön ki jól a mindenképp bekövetkező túltermelés és a reménybeli exportpiacok elutasítása miatt. De mi van abban az esetben, ha a robotizáció állami szintre emelésével ezúttal nem az export az elsődleges és mindent felülíró cél? 

Élő szövet a belső fémvázon 

A túltermelési kockázat teljesen más megvilágítást kap, ha azt nem ipari, hanem társadalmi szempontból vizsgáljuk. A születésszám Kínában történelmi mélyponton van, a társadalom gyorsan öregszik, a munkaerő-állomány zsugorodik, a nyugdíjrendszer terhei pedig nőnek. Mindez évtizedekre előre meghatározza a gazdasági mozgásteret, ráadásul negatív irányban.  

A robotika ebből a szempontból demográfiai válságkezelő eszközzé válik, amely mesterségesen tudja felpumpálni a termelékenységet. Ebben az esetben viszont már nem arról van szó, hogy az exportdömping miatt van túlkapacitás, inkább hosszú távú előkészületnek tűnik. Az ötlet még rímel is Hszi Csin-ping hosszú távú iparfejlesztési stratégiájával, a Made in China 2025-tel, amely a tervek szerint magas technológiai szintű és (ez a kulcsszó) önellátó ipari nagyhatalommá tenné az országot. A robotizáció felpörgetése ennek finomhangolása lenne, a demográfiai válságot is figyelembe véve, felkészülve azokra az időkre, amikor a növekedés a népesség bővülése helyett immár a gépesített termelékenységből fakad. 

Ilyesmit és ilyen méretekben még soha senki nem csinált, hiszen a 20. század ipari robbanásai mindig egy egyenletesen növekvő demográfiai hullámhoz voltak köthetők: a sok munkás gyors iparosodást, bővülő urbanizációt és fogyasztást eredményezett. A 21. század közepére ez a modell globálisan kifullad, mivel a fejlett és közepesen fejlett társadalmak többsége öregszik, a problémát tehát egyértelműen az okozza, hogy miként lehet tartós gazdasági bővülést fenntartani népességnövekedés nélkül. 

Egy negatívum: a gyorsított robotizáció garantáltan társadalmi feszültségeket is generál majd, rövid távon ugyanis munkahelyeket szüntet meg, miközben demográfiai előnyei csak később jelentkeznek. Vagyis a jelen generációi fizetik meg a jövő reménybeli stabilitásának az árát. Ritka, hogy egy technológia ennyire közvetlenül kapcsolódjon egy társadalom hosszú távú túlélési stratégiájához.  

Ha sikerül Kínának robotokkal (főképp humanoidokkal) helyettesíteni a meg nem született embereket,  az precedenst teremt az egész világ számára. Ha befuccsol, az viszont azt bizonyítja, hogy a modern növekedési modell megfelelő demográfiai háttér nélkül (egyelőre) instabillá válik. A problémát természetesen az okozza, hogy a technológiai fejlődés üteme nem feltétlenül fordítottan arányos a népesség csökkenésével. Részben a kettő közötti különbség határozhatja meg a következő fél évszázad gazdaságtörténetét. 

***  

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime