Az orosz gazdaság nem a legegészségesebb, de nem is tragikus: éppen háborúra optimalizált. A hadiipari megrendelések rekordmagasságban vannak, a költségvetés közel 40 százaléka biztonsági és védelmi célokra megy. A növekedés ugyan lelassult, a civil szektor vérzik, a háborús gépezet azonban működik, sőt a jelenlegi helyzetet fenntartva még hosszú évekig hatékonyan működhet.
Friedrich Merz német kancellár szerint nincs esély a háború tárgyalásos rendezésére, a konfliktus egyetlen lehetséges befejezése az lesz, ha valamelyik fél katonailag és gazdaságilag kimerül. Bár Ukrajnára mindkét feltétel igaz a háború ötödik évébe lépve, Merz természetesen nem rá gondolt, épp ellenkezőleg, mondata a háborúpárti európai mainstream gondolkodásának tükröződése. A konfliktust mindenáron (avagy minden áron) folytatni kell, egészen addig, ameddig Oroszország be nem teljesíti a konfliktus kitörésének első hónapjától az immár huszadik szankciós csomag kiterveléséig hangoztatott jóslatot, azaz össze nem omlik a gazdasága.
A rendelkezésre álló adatok és az előrejelzések alapján ez azonban még hosszú ideig nem várható. Február 24-e messze nem az utolsó háborús évforduló lesz, amennyiben az európai államok ragaszkodnak a konfliktus folytatásához és benne tartják abban Ukrajnát. Moszkva nem omlott össze, és még sokáig nem is fog. Bár a háború nagy tehertétel mind az orosz gazdaság, mind a társadalom számára, a rendszer stabilitását a jelek szerint még mindig nem veszélyezteti. A mainstream vélekedéssel ellentétben a tényalapú elemzések szerint Oroszország még legalább két-három évig képes lesz finanszírozni a háborút a jelenlegi intenzitással. A gazdaságot a nyugati szankciók ellenére (a 2022-es gyors és átmeneti pánikesést követően) sikerült stabilizálni az állami kiadások brutális, különösen a hadiipar felé áramló növelésével. Az energiaexport továbbra is az állami bevételek mintegy 30 százalékát adja, miközben Kína, Irán és Észak-Korea technológiai és ipari támogatása egészíti ki a haditermelést. Bár a munkaerő-, a növekvő költségvetési hiány, az immár csökkenő, de még mindig erős (januárban 6 százalékos) infláció, valamint a gazdasági növekedés nyilvánvaló lassulása kihívásokat jelent, de nem befolyásolja a Kreml támogatottságát, így sem gazdasági, sem politikai válsághoz sem vezetnek. A 2022-es invázió utáni szankciós sokk, a pénzügyi leválasztás, az exportkorlátozások és az európai energiapiactól való levágás után sok elemző mély és azonnali recessziót várt, ehhez képest 2023-ban és 2024-ben az orosz GDP hivatalosan 4,1 százalékkal nőtt. De mitől?
Háborús költségvetés és állami megrendelések
A 4 százalék feletti növekedés egyáltalán nem az exportdiverzifikációnak köszönhető, inkább annak, hogy a fő megrendelő és piac, valamint a gazdaság motorja maga az állam lett. Tavaly a védelmi kiadások elérték a GDP mintegy 6,3 százalékát, körülbelül 13,5 ezermilliárd rubelt, ami az állami kiadások közel 33 százaléka – a tervek szerint a Kreml az idén némileg alacsonyabb, de nagyságrendben hasonló összeget áldoz a védelmi szektorra, ami természetesen azt is jelenti, hogy a hadiipari megrendelések magukkal rántották felfelé az egész nehézipari szektort – egyébként a civil feldolgozóipar és a magas hozzáadott értékű szegmensek kárára. A munkaerőpiac feszessé vált: a katonának állt munkavállalók és a hadiipari kereslet miatt egyes régiókban kialakult hiány miatt ugrásszerűen nőttek a bérek, ez és a katonáknak nyújtott bőséges juttatások pedig felpörgették a belső fogyasztást.
A banki hitelezés 2023-ban 22,9 százalékkal bővült, szemben a 2022-es 12-vel. Emellett részleges tőkerepatriálás is történt: a korábban külföldön parkoltatott orosz források jelentős része hazakerült a szankciós nyomás miatt. Ez a pénzbőség táplálta a fogyasztási boomot 2023–2024-ben, illetve ennek hatásai gyűrűztek tovább 2025-re is. A GDP-növekedés tehát jelentős részben keresleti oldalról, állami és hitelvezérelt módon jött létre.
A kereslet gyorsulása azonban inflációs nyomást generált. 2024-ben a fogyasztói árindex közel 10 százalékra emelkedett, amire a jegybank válasza drasztikus volt: az alapkamatot 20 százalék környékén kezdte tartani, ami idén januárban még mindig 16 százalék körül mozgott. A központi bank manőverei stabilizálták ugyan a pénzügyi rendszert és mérsékelték az árfolyamnyomást, viszont rendkívüli módon visszafogták a magánberuházásokat. A magas hitelköltség különösen a kis- és középvállalkozásokat sújtja, vagyis a hadiiparon kívüli szektorban a beruházási dinamika jelentősen lassult.
A tavalyi GDP-adatok már nem bővülést, inkább stagnálást mutattak. Az évesített növekedés az első negyedévi 1,4-ről a harmadik negyedévre 0,6 százalékra esett. Az idei növekedést 0,5 százalék körülire várják, maga Putyin 1 százalékról beszélt, vagyis ide esik vissza az első évek 4 százalékos háborús fellendülése.
Európa ki, Kína be
A külső gazdasági egyensúly megőrzése kulcsfontosságú maradt Oroszország számára. A folyó fizetési mérleg többlete 2025 első három negyedévében körülbelül 30 milliárd dollár volt, szemben az előző év azonos időszakának több mint 49 milliárdjával. Pedig a kereskedelmi átrendeződés drámai volt. Az Európai Unió hivatalos részesedése az orosz exportból 8 százalék körülire esett vissza, miközben Peking vált a legnagyobb kereskedelmi partnerré: az export és az import több mint egyharmada Kínához kötődik.
A diverzifikáció jól működik, ami problémát okoz, az inkább a kiszolgáltatottság okán kényszerből adott árengedmény. Az ázsiai vevők – különösen az olaj esetében – gyakorlatilag diszkontáron vásárolnak Moszkvától. Így, noha az eladott mennyiség szinte ugyanakkora maradt, a bevétel csökkent. Még nagyobb csapást jelentettek az orosz energiavállalatokkal szembeni új amerikai szankciók, ám Moszkva szerencséjére India kisvállalatokkal trükközve oldja meg a további exportot, míg Kína gyakorlatilag nem is foglalkozik azokkal. Oroszország exportja tehát nem szűnt meg, de geopolitikailag koncentráltabb lett, és nem annyira jövedelmező, mint a háború előtt – ahhoz azonban így is bőven elegendő, hogy a fegyveres konfliktus folytatásában ne okozzon fennakadást.
A 2026-os költségvetési hiány a GDP 1,7–2,6 százaléka között alakulhat. A pénzügyi tartalékok már nem annyira stabilak, mint akár egy évvel ezelőtt, így a kormány kénytelen növelni a hitelfelvételt, ugyanakkor tűzoltás gyanánt 20-ról 25 százalékra emelte a társasági adót, az idén 22 százalékra növelte az áfát, illetve 447 milliárd rubelt vont ki éppen abból a nemzeti jóléti alapból, amely a költségvetés stabilitását hivatott fenntartani.
Az államadósság szintén jelentős terhet ró a költségvetésre, az idén a kiadások mintegy 9 százalékát teszi ki, a külső államadósság pedig átlépi a 60 milliárd dollárt – összehasonlításképpen Ukrajnáé 210 milliárd felett van, majdnem 30 százalékos növekedést produkálva egyetlen év alatt. Amennyiben az energiaárak tartósan alacsonyak maradnak, a hiány gyorsan nőhet, ha fordítva történik, amire a közel-keleti feszültség miatt van esély, a helyzet viszonylag könnyen stabilizálható. Ami a humán tőke területét illeti: a háború kitörése óta több százezer képzett szakember távozott Oroszországból, jelentősen csökkentve a hosszú távú növekedési potenciált, ennél súlyosabb problémát okoz azonban a munkaerőpiacon a hadsereg létszámának folyamatos növelése, valamint az egyébként globális gonddá váló társadalmi elöregedés.
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, a legreálisabb forgatókönyv 2026 és 2028 között az évi 1 százalékos növekedés. Ha minden a jelenlegi ütemben halad (és ezen nem fog változtatni három-négy újabb EU-s szankciós csomag sem), Moszkva az inflációt kontrollálni tudja és a külső kereskedelmi egyensúlyt is megőrzi. Dacára tehát annak, hogy a gazdaság nem folytatja a hirtelen dinamizmusát, Oroszország esetében inkább menedzselt stagnálásról beszélhetünk, válságspirálról nem. A rendszer működik, a Kreml pedig még évekig képes folytatni a háborút. Merz kancellár vágyalapú külpolitikája szavakban változatlanul erős, a valóságban azonban nem fog működni. A háborúpárti országoknak marad lehetőségként a békekötés erőltetése, ha Ukrajnán valóban segíteni akarnak, és nem akarják a teljes kilátástalanság szakadékába vetni.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Fehér Ház
