Hszi Csin-ping bejelentése alapján Peking május 1-jétől teljes vámmentességet biztosít az afrikai országokból származó termékekre. A bejelentés erejét jól mutatja, hogy a kedvezményezetti kört a korábbi 33 államról 53-ra bővítik, így Kína szinte a teljes afrikai kontinenst lefedi a vámmentes övezettel. 

Ez a piacnyitás egy tudatos, hosszú távú stratégia része, amelynek célja a nyersanyagok feletti kontroll megszerzésével a világrend átrendezése. 

A szabadkereskedelem új bajnoka 

A világgazdaságot az utóbbi években a deglobalizáció és a blokkosodás jellemzi. Az Egyesült Államok egyre határozottabban nyúl a büntetővámokhoz és a piacvédelmi eszközökhöz a hazai termelőkapacitások versenyképessége érdekében. Ezzel szemben a május elsejei határidővel életbe lépő intézkedés célja, hogy megszilárdítsa Kína pozícióját Afrika legnagyobb kereskedelmi partnereként. 

A lépés közvetlen válasz az Egyesült Államok protekcionista intézkedéseire és az amerikai AGOA (African Growth and Opportunity Act) programjára, jelezve, hogy Peking a szabadkereskedelem élharcosaként definiálja magát a globális délen. 

Ám a versenyelőny a megközelítésbeli különbségekben rejlik. 

Amíg a Nyugat gyakran komoly helyi feltételekhez, mint például az emberi jogokhoz vagy a demokratikus intézményrendszer állapotához köti a gazdasági együttműködést, addig Peking a piacnyitással az infrastruktúra-fejlesztésen is dolgozik, ami a globális dél országaiban versenyelőnyt biztosít számára.  

Kína ezzel bekeríti az Egyesült Államokat a kontinensen.  

Peking tehát az USA-val szemben nem avatkozik be a belügyekbe, ami vonzó azon afrikai kormányok számára, amelyek a gyors gazdasági fellendülést és az infrastrukturális beruházásokat helyezik előtérbe az ideológiai elvárásokkal szemben.

Tajvan mint tabu 

A pekingi döntés persze nem teljesen feltétel nélküli, ami megmutatja a geopolitikai motivációk valódi célját: a kontinens államai közül egyedül Eswatini (korábban Szváziföld) a kivétel, ami üzenetértékű, mivel az ország a tajvani diplomáciai kapcsolatai miatt nem részesülhet ebben a preferenciális kereskedelmi elbánásban. 

Ez pedig rávilágít a kínai külpolitika pragmatizmusára.  

Peking a gazdasági előnyöket és a hatalmas felvevőpiacához való hozzáférést a külpolitikai érdekei köré csoportosítja. Eswatini esete azt üzeni a globális délnek, hogy a kínai gazdasági csodából és a vámmentes kereskedelemből való részesedés alapvető feltétele az egy Kína elv tiszteletben tartása.  

Ezzel Kína tovább szűkíti Tajvan amúgy is csekély nemzetközi mozgásterét. 

Erőforrás-háború 

A vámmentesség mögött húzódó mozgatórugó nem csupán a kereskedelmi volumen növelése,   

ez a bejelentés a globális erőforrás-háború része. 

A zöldátállás, az elektromobilitás, a hadiipar és a csúcstechnológiai szektorok elképesztő mennyiségű kritikus nyersanyagot igényelnek, mindennek a célja pedig az, hogy hosszú távon biztosítsa az ezekhez való hozzáférést.  

Azzal, hogy Kína megszünteti a vámokat az afrikai import előtt, valójában a hazai akkumulátorgyárainak, elektronikai vállalatainak és zöldipari óriásainak kedvez. Mivel a globális ellátási láncok feletti kontroll egyet jelent a világgazdasági hegemóniával, Peking ezzel a lépéssel garantálja a jövő technológiáihoz szükséges erőforrások akadálytalan beáramlását.

Az afrikai csapda 

Bár az afrikai országok rövid távon hatalmas lehetőségként élhetik meg ezt a gazdasági nyitást, a makrogazdasági folyamatok komoly kockázatokat rejtenek. Figyelmeztető jel, hogy a nyersanyagokért cserébe nyújtott vámmentesség konzerválhatja a kontinens gazdasági szerkezetét, ami hosszú távon instabilitást szülhet. 

A gazdaságtörténet számos példával szolgál arra, mi történik, ha egy régió pusztán a nyersanyagok kivitelére rendezkedik be. Ha az afrikai gazdaságok a könnyű és vámmentes kínai export reményében kizárólag a bányászatra fókuszálnak, elmarad a feldolgozóiparuk kiépítése és a technológiai transzfer. Elegendő helyi hozzáadott érték nélkül pedig a kontinens nem lesz képes kitörni a szegénységből, a munkahelyteremtés elmarad, az országok pedig rendkívül kiszolgáltatottá válnak a globális nyersanyagárak ingadozásának. Ez a strukturális csapda gazdasági és társadalmi instabilitáshoz vezethet, ami globális demográfiai és migrációs feszültségeket szülhet. 

Kína az afrikai vámmentességi programjával tehát egyszerre állítja be magát a szabadkereskedelem megmentőjeként, szorítja sarokba az amerikai riválisait, izolálja Tajvant és biztosítja be a 21. századi ipar vérkeringését jelentő nyersanyagokat. A Nyugatnak pedig fel kell ismernie, hogy az afrikai kontinens jövője az erőforrás-háborún túl a lehetséges migrációs hullámok megfékezése szempontjából is döntő.  

Fotó: Dreamstime 

Kapcsolódó: