Emmanuel Macron úgy tűnik, sietve próbál korlátokat emelni egy potenciális Nemzeti Tömörülés által adott elnök körül. 

A Politico szerint a francia vezető felgyorsítja a kinevezéseket, és hozzá lojális embereket helyez a legfelső pozíciókba, hogy megszilárdítsa a befolyását és megakadályozza a Nemzeti Tömörülés programjának végrehajtását. 

A közvélemény-kutatások alapján ugyanis ez utóbbi párt az esélyes a jövő évi elnökválasztáson. Marine Le Pen és Jordan Bardella, a párt potenciális jelöltjei máris jelezték, hogy megpróbálják visszavonni Macron gazdasági reformjait, valamint Franciaország EU- és NATO-kötelezettségeit. 

Macron máris kinevezte egy szövetségesét az ország legfőbb könyvvizsgálójának, annak ellenére, hogy összeférhetetlenséggel vádolják őt. A külügyminisztériumban pedig átfogó átszervezés zajlik, amely túlmutat a francia nagykövetségek hagyományos nyári cseréin. Több mint 60 külképviselet vár új nagyköveteket a következő hónapokban, többek között Washingtonban, Londonban, Berlinben és Kijevben. 

François Villeroy de Galhau, a Francia Nemzeti Bank elnöke által benyújtott korai lemondás szintén jó lehetőség Macronnak, hogy a következő választások előtt egy új embert nevezzen ki erre a posztra, méghozzá hatéves mandátummal. 

Két magas rangú katonatiszt szerint Macron döntését, miszerint nyáron leváltja Franciaország legfőbb tábornokát, részben az motiválta, hogy ezáltal erről az oldalról is nagyobb támogatást kapjon, így szembeszállhasson a potenciális új elnökkel. Az egyikük úgy látja, ennek a hátterében az áll, hogy bárki is tölti be ezt a pozíciót, elegendő tekintélye legyen ahhoz, hogy vissza tudja verni a Nemzeti Tömörülés vitatott javaslatait – beleértve a NATO integrált parancsnokságából való kilépést. 

Ezek a személyi változások messze túlmutatnak egy a hatalma csúcsán már rég túl lévő vezető azon törekvésén, hogy biztosítsa a helyét a történelemben, inkább egyértelmű kísérlet arra, hogy megvédje a francia intézményeket a Nemzeti Tömörülés befolyásától. Csakhogy Macron számára ez egy kényes feladat, hiszen ha nagyon közeli szövetségeseit nevezi ki ezekre a posztokra, azzal azt kockáztatja, hogy gyengíti ezen intézmények függetlenségét és semlegességét – függetlenül attól, hogy mi volt az eredeti ok a kinevezésükre. 

Persze ezekkel a kinevezésekkel a francia elnöknek más tervei is lehetnek 2027 utánra. Macron ugyanis, aki nem indulhat harmadik egymást követő ciklusra, már utalt arra, hogy fontolóra veheti a 2032-es elnökválasztáson való indulását. 

Az intézmények lezárása 

Bár a Nemzeti Tömörülésnek várnia kell az elnökjelöltje kiválasztásával, amíg Le Pen sikkasztásért való elítéléséről és ötéves választási tilalmáról júliusban döntés születik, de máris tiltakozik Macron lépései ellen. 

Nem ez az első, hogy az elnök a személyi döntéseivel hasonló vitákat vált ki. Tavaly azért kritizálták, mert átpolitizálta a francia bürokráciát azzal, hogy egy korlátozott jogi képzettségű szövetségesét nevezte ki a legfőbb alkotmányos hatóság élére. Ráadásul Stéphane Séjourné képviselte Franciaországot 2024-ben az Európai Bizottságban. 

Franciaországban található Európa egyik legbefolyásosabb elnöksége, de ez nem jelenti azt, hogy a következő vezetőnek könnyű lesz eltávolítania vagy figyelmen kívül hagynia Macron kinevezettjeit. 

További kinevezések várhatók a közeljövőben. Macronnak ugyanis új államtanácselnököt kell választania – ez a kulcsfontosságú intézmény egyrészt a kormány jogi tanácsadójaként, másrészt bíróként jár el az állampolgárok és az állam közötti jogvitákban –, amikor a testület jelenlegi elnöke májusban eléri a kötelező nyugdíjkorhatárt, azaz a 68. életévét. 

Hazárdjáték 

Macron lépései messze túlmutatnak a szokásos ciklusvégi pozícióosztáson, sokkal inkább a kulcsfontosságú intézmények vezetőinek bebetonozásáró van szó egy rendszerszintű fordulat előtt. Mivel a közvélemény-kutatások szerint a Nemzeti Tömörülés jelöltje, akár Le Pen, akár Bardella legyen az, reális eséllyel indul 2027-ben, a tét az, hogy ezen kinevezések fényében Franciaország politikai irányváltása mennyire tudná gyorsan és radikálisan átírni az állam működését, illetve az ország EU- és NATO-pozícióját.  

Intézményi fékek: Macron, ahogy említettük, a hadsereg, a jegybank, a külügyi apparátus és más kulcsintézmények élére hozzá lojális vezetőket nevez ki. Ez korlátot jelentene egy Marine Le Pen vagy Jordan Bardella által vezetett elnökség számára, különösen az olyan kérdésekben, mint az EU-integráció lazítása vagy a NATO integrált parancsnokságából való kilépés. A francia félelnöki rendszerben az államfő erős, de ezek lassíthatják a radikális irányváltást.  

Politikai kockázat: mindez kontraproduktív is lehet, ha ugyanis a Nemzeti Tömörülés győz, könnyen narratívát építhet arra, hogy részrehajló intézményrendszert örökölt, ami legitimálhatja a még erőteljesebb politikai beavatkozását.  

Macroni ambíciók: ahogy említettük, nem kizárt, hogy Macron a saját politikai jövőjét, például a 2032-es visszatérésének a lehetőségét is építi. Ha ez így van, a mostani kinevezések egyértelműen pozícióőrző lépések.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons