Az elmúlt évtizedek legjelentősebb hatalommegosztási korrekciója zajlott le az amerikai kereskedelempolitikában, miután az USA Legfelsőbb Bíróságának a határozata érvénytelenítette az International Emergency Economic Powers Act (IEEPA) alapján kivetett összes importvámot. A bírák kimondták, hogy egy nemzeti vészhelyzet – mint amilyen a fentanilkrízis – esetén sem vethet ki egyoldalúan adójellegű terheket az elnök a kongresszus engedélye nélkül, mivel ez a hatalmi ágak szétválasztásának szigorú alkotmányos elvébe ütközik. Ez a döntés egy csapásra elsöpörte a sokat vitatott Liberation Day vámjait és a fentanilvámot is. A lépés horderejét jól mutatja, hogy ezek az intézkedések adták a tavalyi 240 milliárd dolláros vámbevétel-növekmény közel 60 százalékát. Ez azonban nem vet véget az amerikai protekcionizmusnak, pusztán jogi átalakításról van szó. 

A sosem látott jogi ütőkártya 

A bírósági elutasítás egyértelműen számításba vett kockázat volt, mivel a döntést követően a kormányzat órák múlva aktiválta a korábban nem alkalmazott 1974-es kereskedelmi törvény 122-es szakaszának jogi felhatalmazását. Ennek keretében 150 napra a törvényben engedélyezett, 10 százalékos univerzális importvámot vetett ki minden országra, de kilátásba helyezték a 15 százalékost is. 

Fontos tisztázni, hogy a bírósági döntés nem érintett mindent. 

Érvényben maradnak a korábbi és más jogalapokon nyugvó vámok, mint a Kína elleni technológiai-ipari (amelyek 25 százalékos terhet jelentenek 370 milliárd dollárnyi árura), az acél-, alumínium- és gépjárműipari nemzetbiztonsági, valamint a Biden-kori stratégiai ágazati vámok, mint az elektromos járműveket, napelemeket és félvezetőket érintő terhek.  

Ugyanakkor az e-kereskedelem szempontjából felfüggesztették a kis értékű postai szállítmányok vámmentességét, így a többletköltségek ezekre is vonatkoznak. 

Ezzel egyidejűleg az elnök kereskedelmi vizsgálatsorozatot hirdetett meg az USA fő partnereivel szemben, felhasználva a 150 napos időszakot a tartós jogi alapok kiépítésére. 

A vámmatek 

A jogi csata azonnali következményekkel jár az amerikai államháztartásra nézve. Az IEEPA-vámok érvénytelenítése miatt a költségvetés visszatérítési kötelezettsége elérheti a 142–175 milliárd dollárt, ami az amerikai GDP 0,5 százaléka. Ez a teher a költségvetési deficitet a GDP 7,5 százalékára növelheti, jóllehet a bürokrácia miatt a tényleges visszatérítés kifejezetten lassú folyamat lesz. 

Makrogazdasági szempontból azonban az átállás hozott némi enyhülést. 

A korábbi, az IEEPA előtti időszakban a kereskedelemmel súlyozott átlagos amerikai vámkulcs 8,3 százalékon állt. Erről a bázisról az IEEPA-vámok bevezetésével a mutató egészen 15,3 százalékig, azaz a bírósági döntés előtti csúcsra ugrott. Amikor a testület ezt elkaszálta, majd a kormányzat azt felcserélte a mindenkire érvényes 10 százalékos pótlékkal, az átlagos vámkulcs a 15,3 százalékos csúcsról 13,2-re mérséklődött. Bár ez továbbra is jóval a 8,3 százalékos eredeti bázis feletti, az amerikai import egészét tekintve az átlagos adóteher a korábbi végletekhez képest mégis csökkent. 

A tengerentúli vállalatok és fogyasztók számára ez a csúcsponthoz viszonyított relatív tehercsökkenés mérsékli az importált termékek árnyomását, ami végső soron csökkenti az inflációt.  

Az Allianz előrejelzése –0,1 százalékos inflációs korrekciót mutat az idei évre. Ami pedig a várt 0,5 százalékos rövid távú GDP-többletet illeti, a hajtóerő részben ez az enyhülés, de sokkal inkább a vállalatok reakciója, amelyek a globális bizonytalanság miatt elkezdik felhalmozni a készleteiket. Ez a félelem által vezérelt beszerzési hullám pedig mesterségesen felpörgeti a rövid távú gazdasági aktivitást, és ez adja a GDP-növekmény jelentős részét.

Nyertesek és vesztesek 

Az új, univerzális 10 százalékos vámok legfontosabb sajátossága, hogy nem tesz különbséget az egyes országok között, amivel valójában felbontotta a tavaly kötött kétoldalú alkuk rendszerét.  

A legnagyobb nyertesek a fejlődő országokbeli exportőrök lettek, hiszen az egységesítés például Banglades esetén megdöbbentő, 20 százalékos vámcsökkenést eredményezett, míg Indonézia 18, Brazília pedig 17 százalékos enyhüléssel számolhat. 

Ezzel szemben az Európai Unió és az Egyesült Királyság rosszabbul járt az új felállással.  

Pedig a 2025 nyarán megkötött Turnberry-megállapodásban az EU többek között amerikai energiahordozók és technológia tömeges felvásárlását vállalta, cserébe Washington garantálta, hogy az európai termékeket sújtó teljes vámteher nem haladhatja meg a 15 százalékot. Csakhogy a 122-es cikkely alapján kivetett új, 10 százalékos vám a legnagyobb kedvezmény elve szerinti alapvámokra jön rá. Emiatt az EU-ból származó importra alkalmazott tényleges teher jócskán átlépte a Turnberryben megállapított felső küszöböt. 

Az Európai Parlament válaszlépésként azonnal felfüggesztette a megállapodást, a britekkel tárgyalt 10 százalékos kedvezményes kulcs pedig egyik napról a másikra megszűnt.  

Ez Magyarország számára is kockázatot jelent, ugyanis a Turnberry-egyezmény felfüggesztésével a német – és rajta keresztül a magyar – autóipart eddig védő tárgyalásos megállapodások is érvényüket vesztették. Ha pedig az EU–USA kereskedelmi alku végleg összeomlik, az eddig felfüggesztett 25 százalékos autóipari vámokat újra beiktathatják.

Végső visszaszámlálás 

A folyamatosan változó jogi környezet óriási terhet ró a piaci szereplőkre. Az amerikai vállalatok forgótőkeigénye 2025 harmadik negyedévében a korábbi, 60 napos rekordot is meghaladta, amely nyomás valószínűleg így is marad a pánikszerű készletfelhalmozások miatt. 

Bár az új jogalap gyors mentőövet jelentett a kormányzat számára, valójában enyhébb és sebezhetőbb, mint amilyen az IEEPA volt, hiszen egyrészt a 122-es cikkelybe beépített 150 napos időkorlát lehetővé teszi a kereskedelmi partnereknek, hogy kapkodás helyett kivárjanak, másrészt a most alkalmazott törvény szigorúan kiköti, hogy az univerzális importvám mértéke legfeljebb 15 százalék lehet, így a vámháború további eszkalációja ezen a jogalapon ellehetetlenül. 

Harmadrészt mindennek a jogi alapja is rendkívül ingatag, ugyanis az elvesztett IEEPA-per során az amerikai kormányzat saját jogi csapata érvelt az alternatíva ellen, miszerint a kereskedelmi törvény felhatalmazása nem alkalmazható a nemzetközi kereskedelmi deficitek kezelésére, hiszen azt eredetileg a fix devizaárfolyamok korszakára szabták az ország nemzetközi fizetésképtelenségével fenyegető devizaválságok kezelésére. Mivel az Egyesült Államok több mint fél évszázada lebegő árfolyamrendszert alkalmaz, a törvény eredeti indoklása ma már nehezen értelmezhető. Éppen ezért a 122-es szakaszt eddig soha nem alkalmazták. 

Most pedig mégis erre a paragrafusra hivatkozva vetették ki a globális terheket, ami azt jelenti, hogy a mostani lépésük ellentmond a korábbi hivatalos érvelésüknek, 

ami újabb perekhez vezethet, és tovább növeli a piaci bizonytalanságot.  

A Fehér Ház közben ezt az öt hónapos időszakot arra használja fel, hogy a háttérben lefolytassa az újonnan meghirdetett átfogó kereskedelmi vizsgálatokat, és egy sokkal stabilabb, nehezebben támadható, tartós jogi alapot építsen ki a lejáratáig, azaz július 24-ig. 

Fotó: Fehér Ház 

Kapcsolódó: