Az éghajlatváltozás fizikai kockázatainak beárazása eddig komoly módszertani akadályokba ütközött a pénzügyi szektorban. Egy osztrák kutatás azonban áttörést hozott: a Grazi Egyetem tudósai által kidolgozott új statisztikai modell nemcsak finomhangolja a klímakárok mérését, de egy makrogazdasági szinten is igen jelentős tényt tárt fel. Ez az eljárás ugyanis alapjaiban írhatja át a biztosítási szektor kockázati modelljeit és a nagyvállalati ESG-stratégiákat. 

Holisztikus kockázatelemzés 

A klímakutatók Gottfried Kirchengast professzor vezetésével olyan matematikai módszertant dolgoztak ki, amely szakít a korábbi, egydimenziós megközelítésekkel. A hagyományos modellek ugyanis gyakran csupán a hőmérsékleti csúcsokat, illetve egyedi változókat vizsgáltak egy-egy adott földrajzi ponton. A grazi eljárás ezzel szemben holisztikus, azaz egyetlen komplex mutatóban (úgynevezett „össz-szélsőségességi” indexben) összegzi az események gyakoriságát, időtartamát, intenzitását. Azaz a küszöbérték túllépésének mértékét, valamint az érintett terület térbeli kiterjedését is mérik, nem csupán pontszerű adatokkal dolgoznak. 

Gazdasági szempontból ez azért alapvető fontosságú, mert a tényleges károkat nem egyetlen forró délután vagy egy kivételes alkalommal pár óra alatt lehulló csapadék okozza, hanem a napokig, hetekig tartó, egész régiókat megbénító hőhullámok vagy csapadékmaximumok.  

Ezek az események pedig egyidejűleg terhelik túl az energiahálózatokat, akasztják meg a logisztikai láncokat és teszik tönkre a mezőgazdasági termést, 

így a mérésükre szolgáló új index közvetlen hatással van a kárbecslési modellekre. 

Tízszeresére gyorsuló hőségrobbanás  

Az Európára vonatkozó hosszú távú éghajlati adatsorok elemzése során a kutatócsoport megdöbbentő eredményre jutott. Az 1961–2024 közötti időszak adatai alapján a hőség okozta összetett veszély mértéke  

2010 és 2024 között a tízszeresére nőtt az 1961–1990-es bázisidőszakhoz képest.  

A tanulmány rögzíti, hogy ez a kiugró emelkedés messze túllépi a természetes ingadozás határait, vagyis minden eddiginél tisztábban bizonyítja az ember okozta hatásokat. 

A kutatók a szélsőség fogalmát helyi szinten határozták meg: az az érték számít annak, amely 1961 és 1990 között csak az esetek egy százalékában fordult elő. Míg ez Ausztriában 30 °C körül van, Finnországban 25, Dél-Spanyolországban pedig 35 felett kezdődik. Az új modell ereje abban rejlik, hogy ezeket a helyi küszöbérték-átlépéseket képes egyetlen globálisan értelmezhető mutatóba sűríteni. 

Precízebb árazás  

A gazdasági döntéshozók számára az új mérőszámok segítségével beárazhatóvá válnak az egészségügyet, a mezőgazdaságot és az infrastruktúrát érő károk. Egy beruházásnál (például erőművek hűtőrendszereinek tervezésekor) a befektetők immár egzakt számításokra támaszkodhatnak a várható extrém terhelések kapcsán, megelőzve az eszközök idő előtti amortizációját. Az agráriumban is lehetővé válik a hozamkiesések precízebb előrejelzése és a biztosítási díjak kockázatarányos megállapítása. 

A módszer emellett alapvető eszköz lehet a jövőbeli klímaperes eljárásokban, hiszen eddig az ok-okozati összefüggés tudományos bizonyítása volt a legnagyobb akadály az államok vagy nagyvállalatok ellen indított kártérítési perekben.  

Az új modell azonban matematikai alapokon igazolja az extrém események és a globális felmelegedés közötti közvetlen kapcsolatot, ami megkönnyítheti a szennyezők jogi és pénzügyi felelősségre vonását. 

Mi is profitálhatunk a nyílt adatokból 

Az átláthatóság érdekében a kutatók az eljárást globálisan is alkalmazhatónak tervezték. Az elemzők munkáját segíti, hogy az eredmények és a hozzájuk tartozó adatok márciustól a ClimateTracer.earth portálon bárki számára ingyen elérhetővé válnak. Ez a fajta adatdemokratizáció lehetővé teszi a kisebb vállalatok és önkormányzatok számára is a professzionális klímakockázati elemzések elvégzését. 

Mindez a magyar gazdaság számára is komoly jelentőségű, hiszen a Kárpát-medencét sújtó aszályok és hőhullámok mértékét az új modell feltehetően pontosabb adatokkal támasztja majd alá, ami közvetlen segítséget nyújthat a vízügyi, az öntözésfejlesztési és más, a klímaváltozáshoz (is) kapcsolódó infrastrukturális beruházás tervezéséhez. Ráadásul az egészségügyi és katasztrófavédelmi stratégiák kidolgozásánál is alapvető szempont, hogy a hőség okozta veszély a tízszeresére nőtt, ami radikális változtatást igényel a munkavédelmi szabályozásban. 

Illusztráció: Freepik

Kapcsolódó: