A prediction marketek – a választási, a makrogazdasági és a geopolitikai kimenetekre fogadó platformok – a nyilvánosság szemében egyre inkább „objektív” mutatókká válnak – írja egy elemzés.  

Az Atlantic Council szerint a gond ott kezdődik, hogy sok piacon viszonylag kis tőkével is elmozdíthatók a kimenetek, a résztvevők motivációi pedig szélsőségesek: fedezés, spekuláció, politikai preferencia, figyelemfelhívó játék, esetenként szervezett narratívaépítés. Amikor a sajtó az oddsra mértékadó jelzésként tekint, az önálló életre kel, és nagyon könnyen befolyásolhatja a közvéleményt.  

Ez a működési mód hasonlít a befolyásolási technikákhoz. 

Ha ugyanis valaki pozíciót épít egy könnyen mozdítható piacon, azzal el tudja mozdítani az oddsokat, majd ezt a változást úgy lehet kommunikálni, mintha az a piac független véleménye lenne. A recept egyszerű: egy oddsmódosítás egy kiválasztott kontraktusban, majd koordinált kommunikációval azt a benyomást keltik, hogy ez a piac „kollektív bölcsessége”. Ha ezt sokan elhiszik, az további tőkét vonzhat és újabb szereplőket terelhet a piacra, az egész folyamat pedig önmagát erősítheti. Ez különösen jól működik kampányidőszakban, pénzügyi pánikhelyzetben vagy geopolitikai válság idején, amikor megnövekszik a társadalom érdeklődése és nagy a bizonytalanság.  

Mindezt jól mutatja a Polymarkethez kapcsolt izraeli ügy. Az ottani hatóságok szerint egy tartalékos és egy civil minősített katonai információ felhasználásával kötött fogadásokat katonai műveletekhez kapcsolódó eseményekre. A történet azért tanulságos, mert egyszerre jelenik meg a korrupció ösztönzőjeként (pénzre váltható bennfentes tudás) és információs kockázatként (műveleti titkok pénzzé tétele), miközben a külvilág szemében ez a megváltozó odds objektívnek tűnt.  

Az előrejelzési piacok körüli vita ettől még nem eldöntött. Léteznek érvek amellett, hogy ha pénz is van a várakozások mögött, akkor ezek a piacok sok esetben gyorsabban és fegyelmezettebben képesek összegyűjteni az információt, sőt egyes kutatások szerint a választási előrejelzésben is versenyképesek lehetnek más módszerekkel. A gond nem az, hogy a piac „mindig téved”, inkább az, hogy a piaci ár a nyilvánosság számára úgy tűnik, mintha egy ítélet lenne. Ha magát az oddsot úgy mutatják be, mintha az a végső eredményt jelezné, akkor politikai eszközzé válhat: lehet vele mozgósítani vagy épp elvenni a kedvet a szavazástól, átirányítani az adományokat és a kampányerőforrások, vagy hitelességi támadásokat indítani azzal az üzenettel, hogy „a piac szerint már eldőlt a verseny”.  

Magyar szemmel ez ismerős lehet a közvélemény-kutatások körüli „ki vezeti a versenyt” narratívával. Egy szoros versenyben ugyanis a mérés és annak kommunikációja önmagában politikai erőforrássá válhat. A prediction marketek ehhez annyit tesznek hozzá, hogy a „szám” mögött valódi pénzmozgás áll, ezért sokak szemében hitelesebbnek tűnik, miközben a piac mélysége, a kereskedők összetétele, a hozzáférés korlátai és a koordináció lehetősége a háttérben maradnak. Ha az esélylatolgatást végleges eredményként kezelik, akkor gyorsabb lehet a győzteshez való igazodás, a vesztes táborának fáradása, a részvételi hajlandóság csökkenése. 

Ebből következik, hogy az előrejelzési piacok kezelése ma már a fogyasztóvédelmi és szerencsejáték-szabályozási kérdések mellett információbiztonsági és nemzetbiztonsági téma is lett. Az Atlantic Council javaslatai négy fő területre oszthatók: médiastandardok (hogyan lehet idézhető az előrejelzési piacok oddsait, és jelezni kell, hogy ezek csak piaci várakozások), platform- és szabályozói átláthatóság (a nagy és összehangolt pozíciók legyenek láthatók, különösen ha a választásokkal vagy a nemzetbiztonsági kérdésekkel kapcsolatban), integritásfigyelés (figyelni kell a szokatlan kereskedési mintákat, és azt is, hogy ezek együtt jelennek-e meg a koordinált információs kampányokkal) és a biztonsági kockázatként való kezelés, amikor is a prediction marketek külön támadási felületek lehetnek.  

A tanulság az, hogy az odds nem közvélemény-kutatás és nem hivatalos prognózis, inkább egy olyan piaci mutatószám, amelynek az információtartalma a piac szerkezetétől és a résztvevők ösztönzőitől függ. Fontos, hogy az oddsot trendként és a piac méretével, valamint a nagy pozíciók koncentrációjával együtt értelmezzük. A második lépés az, hogy válságok és kampányidőszakok idején gyors jelzésrendszerre van szükség a platformok és a hatóságok között.

Ha ez nem valósul meg, akkor bár a manipuláció olcsó és könnyű, a cáfolata azonban drága lesz.   

Kapcsolódó: