Az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése megsemmisítette Trump „nemzetbiztonsági” vámjait, a Fehér Ház azonban egységes, 10 százalékos globális tarifával válaszolt, ráadásul dolgozik a 15 százalékos emelésen is. Az új szabály csak látszólag lenne egyszerű, valójában újraírhatja a versenyfeltételeket: akik eddig a legrosszabb helyzetben voltak, azok kapják vele a legnagyobb könnyítést – és fordítva.
Bár Washington felkészült arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítő ítéletet hoz, és többször is hangoztatta, hogy létezik B terv az eddig kivetett vámok életben tartására, pillanatnyilag a kapkodás és a zavar hangjai szűrődnek ki a Fehér Házból. Ennél már csak a régi-új tarifával sújtott országok idegessége nagyobb, amelyek igyekeznek kiszámítani, hogy buknak vagy nyernek-e az új rendelettel. Még nagyobb a kérdőjel azon országok, illetve az EU előtt, amelyek kétoldalú kereskedelmi megállapodást kötöttek Trumppal, továbbá kérdéses a tavaly nyáron tető alá hozott, általában véve a blokkra hátrányosnak tekintett egyezmény, amit azonban az Európai Parlament még mindig nem ratifikált.
Általánosságban kijelenthető, hogy a 10 százalékos vámok nem lesznek katasztrofális hatással a kereskedelmi kapcsolatokra. Trump az 1974-es kereskedelmi törvény 122. szakasza alapján alkalmazza a globális tarifát, amely lehetővé teszi számára, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül 150 napra vesse ki azt maximum 15 százalékos limittel. Ez utóbbi az, ami a legnagyobb idegességet okozza világszerte: amennyiben ugyanis a közeljövőben valóban ezek a vámok lépnek életbe, annak a következményei sokkal súlyosabbak lesznek.
Vesztesek és nyertesek
A Reuters infografikáján látható, mi történne akkor, ha Trump valóban bevezetné a 15 százalékos egységes vámokat. Valójában az eddigi vesztesek nyernének, akik pedig sikeresen megállapodtak az elnökkel egy viszonylag elviselhető vámtarifában, azok pórul járnának. A két legnagyobb győztes Brazília és Kína lenne, a Legfelsőbb Bíróság döntése előttihez képest 13,5 és 7,1 százalékos vámcsökkenéssel, de India, Vietnám, Thaiföld, Mexikó és Kanada is érezhető enyhülést tapasztalna. Ezzel szemben az Egyesült Királyság (2,05), Szingapúr (1,1), valamint Dél-Korea és Japán kisebb-nagyobb emelkedéssel szembesülne.
Az EU egésze mintegy 0,8 százalékos vámnövekedést tapasztalna, de a tagállami bontás még beszédesebb: Németország, Franciaország és Olaszország esetén 0,6–1,7 százalékpontos emelkedés látható. A jelek szerint az Európai Unió hirtelen ragaszkodni kezdett a még nem ratifikált kereskedelmi egyezmény sürgős életbe léptetéséhez, a Fehér Ház pedig hajlik is erre a megoldásra, vagyis a blokk úgy menekülhet meg a még rosszabbtól, hogy egy eleve nem kedvező megállapodást léptet életbe. Már ez utóbbi is jelzi az intézkedés egységességének illúzióját, valamint a százalékok mögött rejtőző differenciált és messze nem kiegyenlített hatást. Azok az országok ugyanis, amelyek korábban súlyosabb vámteher alatt álltak, most lélegzethez jutnak, míg mások, amelyek erősen kompromisszumos alkukkal próbálták kikerülni a büntetőintézkedéseket, relatív hátrányba kerülhetnek.
A globális 15 százalék tehát messze nem egyszerűsítene, inkább versenyképességi káoszt okozna. A legsürgősebb kérdés az, hogy a korábban megkötött kétoldalú megállapodások – különösen az Európai Unióval, az Egyesült Királysággal és Japánnal – valóban fenntarthatók-e, ha egyébként azok eredeti jogalapja megszűnt. London és Brüsszel egyaránt jelezte, hogy ragaszkodna a megegyezésekhez, de a jogi bizonytalanság egy új tárgyalási kört vetít előre. Az európai ipar számára különösen kellemetlen ez a fejlemény, hiszen miközben igyekezett különalkukkal biztosítani a piaci hozzáférését, most ugyanarra a vámszintre kerül, mint a korábbi versenytársai.
A globális kereskedelem szempontjából a helyzet inkább átmeneti fegyverszünetre emlékeztet, mint rendezett állapotra. A 15 százalékos alapvám csupán átrendezné a globális kereskedelmi feszültségek térképét, megoldást azonban nem jelentene az alapproblémára.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Fehér Ház
