Az EU az idei évtől tovább szigorítja a kínai szereplők részvételét a Horizon Europe programokban. Egyes esetekben a Kínához köthető szervezetek részvételét korlátozzák vagy akár ki is zárják, a konzorciumoknak pedig a partnerek tulajdonosi-irányítási hátterét is igazolniuk kell.
A 2026–2027-es munkaprogram több ponton kimondja, hogy azokban egyes stratégiailag érzékeny területeken a Kínában letelepedett jogi személyek nem vehetnek részt, illetve egyes pályázatok esetén a részvételi feltételek ki is zárják őket. Mindezt a kutatásbiztonsággal és a kettős felhasználás kockázatával indokolják, ami azt mutatja, hogy
az EU a kritikus technológiákban egyre inkább a „gazdaságbiztonság” szemüvegén keresztül nézi a tudás- és technológiaáramlást.
A kínai Guancha ezt úgy értelmezi, hogy Brüsszel egyre szigorúbb és kockázatkezelőbb lesz, főként az MI-vel, a kvantummal, a félvezetőkkel és a biotechnológiával kapcsolatos területeken. A cikk szerint Kínának ez rövid távon nem jelent óriási veszteséget, mert az uniós–kínai tudományos együttműködés már korábban is több területen gyengült. Inkább azt emeli ki, hogy Európát érheti nagyobb veszteség, ha ezek az új szabályok tartósan csökkentik a tehetség- és tudásáramlást, miután a kutatási hálózatok kevésbé lesznek nyitottak.
A szigorítás során egyrészt egyes témákból kizárják a kínai szereplőket, másrészt több felhívásnál is egyre inkább elvárás lesz, hogy a konzorciumok tisztázzák a partnerek tulajdonosi és irányítási hátterét, illetve kezeljék a biztonsági kockázatokat. Ez a gyakorlatban több átvilágítást, nyilatkozatot és jogi egyeztetést jelent a pályázat összeállításakor
Gazdaságpolitikai szempontból ez az irány illeszkedik az EU „de-risking” gondolkodásába, mivel a kritikus technológiákban csökkenteni akarják a kitettségeket, védeni a szellemi tulajdonukat és mérsékelni azok katonai felhasználását. Rövid távon ez valóban mérsékelheti a kockázatokat, közben viszont nő a megfelelési költség, nehezebb lehet a nemzetközi konzorciumok építése, valamint lassulhat az együttműködés a kutatás és az innováció során működése, amennyiben a szabályok túl merevek vagy túl sok témára terjednek ki.
Kínai részről ennek az egyik fontos üzenete, hogy az együttműködés nem szűnik meg, csupán a keretek változnak. Ha ugyanis a Horizon Europe-ban szűkül a tér, felértékelődhetnek az ezen a programon kívüli megoldások, mint a kétoldalú intézményi projektek, a közös laborok, a vállalati K+F, illetve a harmadik piacokon futó együttműködések, amelyek viszont jellemzően szigorúbb jogi kereteket és óvatosabb témaválasztást igényelnek, különösen ott, ahol belép a képbe az exportkontroll- vagy a biztonság témája.
Az EU ezzel a lépéssel azt jelzi, hogy a tudás egyre inkább stratégiai erőforrás, a kutatások egyre inkább biztonságpolitikai jellegűek. Ha a szabályozás célzott marad, az tovább csökkentheti a kitettségeket, ám ha túlságosan szélesre nyílik, Európa innovációs sebessége és nemzetközi beágyazottsága is sérülhet, miközben a kooperációk egy része megkerüli a Horizon Europe-ot.
Magyarország számára a partnerátvilágítás és a megfelelési elvárások szigorodása a hazai szereplők adminisztratív terheit is növeli, miközben a magyar felsőoktatási-kutatási szféra egy része továbbra is uniós korlátozások alatt áll az Erasmus és a Horizon Europe új szerződései tekintetében. Stratégiai szempontból ezen korlátozások mellett is lehet nemzeti érdeket szolgáló együttműködéseket építeni, csak tudatosabb, a „kutatásbiztonságra” való figyelemmel, méghozzá világos szerzői jogi szabályozásokkal, ellenőrzött hozzáféréssel, az exportkontroll-érzékeny területek leválasztásával és az intézmények felelősségének meghatározásával.
Kapcsolódó:

