Már a japán ipari szereplők sem tartják annyira jó ötletnek, hogy miniszterelnökük militáns retorikát alkalmaz Kínával szemben. Peking a legkeményebb puha fegyveréhez nyúlt, és Japán legsebezhetőbb pontját vette célba az exporttilalmakkal.  

Kína elővette rettegett gazdasági fegyverét, és Japán legérzékenyebb ipari szegmenseit vette célba, válaszul az ország remilitarizációs törekvéseire. Peking húsz japán vállalatot tett azonnali feketelistára a kettős felhasználású (polgári és katonai) termékek exportját illetően, további húszat pedig szoros megfigyelés alá helyezett. A kínai külügyminisztérium szerint az intézkedések célja „Japán felfegyverkezési és nukleáris fegyverek birtoklására irányuló kísérleteinek megállítása„. 

A Kína és Japán közötti feszültség Tajvan miatt robbant ki. Takaicsi Szanae japán miniszterelnök tavaly novemberben egyre veszélyesebbnek tűnő lavinát indított el, amikor kijelentette: egy Kína által Tajvan ellen indított támadás országa „létét fenyegető” helyzetet teremtene, ebben az esetben pedig Japán fegyverrel is kész lenne beavatkozni. A szerencsétlen módon második világháborús retorikát idéző mondatok Peking rég nem látott dühét vívták ki, és azóta is újabb és újabb gazdasági csapást mér a szigetországra, arra hivatkozva, hogy a japán kormányfő immár nemcsak retorikájában, de tetteiben is az erőltetett militarista politikát képviseli. 

Bár a japán kormány határozottan tiltakozott az új szankciók ellen, és követelte azok visszavonását, a szavak szintjén ebben az esetben nehezen jut túl: Takaicsi nem hajlandó visszavonni határozottan Kína-ellenes és Tajvan-párti mondatait, a kínai válaszreakciók így egyre keményebbek. Miután a Japánba látogató kínai turisták száma (Peking nyomatékos figyelmeztetése folytán) drasztikusan csökkent, hatalmas károkat okozva az éppen rájuk épülő gazdasági szektornak, januárban Kína a ritkaföldfémek exportkorlátozásait rendelte el, már akkor rámutatva a szigetország fegyverkezési szándékaira. 

Nincs tisztelet, nincs fegyver 

A 20 japán vállalat, amelyek között ott van az űrkutatási hivatal, a Mitsubishi és a Kawasaki is, Japán vezető védelmi beszállítói. A „megfigyeltek” (például a Subaru, a TDK, és az Eneos kőolajipari vállalat) azért kerültek külön listára, mert a kínai hatóságok az esetükben egyelőre nem tudják ellenőrizni az exportált kettős felhasználású termékek végfelhasználását. Amennyiben bebizonyosodik számukra, hogy azok is a fegyveripart segítik munkájukkal, azonnal és automatikusan a tiltólistára kerülnek. 

Miközben az egyik legsúlyosabb csapást méri a japán technológiai és hadiiparra, a kínai kereskedelmi minisztérium úgy fogalmazott, hogy „a listázás csak kevés japán vállalatot érint, a vonatkozó intézkedések pedig mindössze a kettős felhasználású termékeket célozzák meg, így nem befolyásolják a Kína és Japán közötti normális kereskedelmet”. Némi cinizmussal azt is hozzátette, hogy „a becsületes és törvénytisztelő japán szervezeteknek nincs miért aggódniuk”. 

Japán most lehetséges válaszlépéseket emleget, de nehéz elképzelni, hogy mivel tudna arányosan felelni Kínának a most kezdődő ipari mészárlásban. Peking már az Egyesült Államokkal szemben is megmutatta (és nyert is), hogy kész és képes a nyersanyag-dominanciáját és a kereskedelmét politikai fegyverként használni, még akkor is, ha ezzel hosszú távú kockázatot vállal. Tokió a legnagyobb dilemma előtt áll: ha ragaszkodik a keményvonalas Takaicsi-nézetekhez és a Kína-ellenes retorikához, az újrafegyverkezési kísérlete épp a Kínával kapcsolatos alapanyag- és függőségi problémák miatt omolhat össze. Miután a japán kormányfő elsöprő választási sikere után nemhogy távolodni nem akar saját kijelentéseitől és militarizációs terveitől, de újra és újra megerősíti azokat, a gazdasági és kereskedelmi háború kirobbantása és eszkalációja Kína részéről borítékolható.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: japán miniszterelnöki hivatal