Az iráni konfliktus miatt a Hormuzi-szoros biztonsága ismét a globális figyelem középpontjába került. A világ olajszállítmányainak közel ötöde ezen az útvonalon halad át, a lezárása ezért katasztrofális hatásokkal járhat. Magyarország az ukránok olajszabotázsa miatt különösen érzékenyen reagálna egy ilyen jellegű, a piacot tönkreverő geopolitikai fordulatra.
Miután az Egyesült Államok Izraellel együtt (immár nyíltan rezsimdöntő szándékkal) katonai csapásokat hajtott végre iráni célpontok ellen, Teherán pedig viszonozta a támadásokat amerikai bázisok és érdekeltségek ellen többek között az Egyesült Arab Emírségekben, Katarban és Kuvaitban, az olajpiac egyre feszültebben kezdi beárazni a különböző forgatókönyveket.
Bár az OPEC+ vasárnapi ülésén a kapacitásnövelést célozza meg, a Hormuzi-szoros elestét képtelenség lenne ellensúlyozni: nemcsak azért, mert a tartalékkapacitás nagyon is korlátozott, de azért is, mert ha ezen át nem jut ki az olaj a kereskedelmi útvonalakra, akkor szinte lényegtelen, hogy mennyi a tartalék, a piaci robbanás elkerülhetetlen lesz. Márpedig úgy tűnik, Irán ezúttal beváltja fenyegetését, és válaszul a támadásra, tényleg blokkolja a szorost. A most kitört háború legsúlyosabb eszkalációja valójában éppen ez: az olajszállítás már a bombázások hírére nagyrészt szünetelt a Hormuziban, a tankerek zöme megállt és a bejáratnál várakozott.
Robban a piac, robban az ár
Az amerikai támadások olajárakra gyakorolt közvetlen hatása valószínűleg csak vasárnap este, hétfő reggel válik egyértelművé, amikor a Brent olaj határidős kereskedése újraindul. (Trump általában minden, piacot felforgató cselekedetét hétvégére időzíti, éppen azért, hogy időt hagyjon a higgadt döntésekre a nyitásig.)
Az előző izraeli háború kitörésekor, 2023 végén a Hormuzi-szoros lezárásának elképzelt forgatókönyve szerint a globális gazdasági növekedés 2024-ben már 1,7 százalékra csökkent volna, az infláció nagyjából 6,7 százalékosra ugrásával. Az elemzők a világgazdaság durván 1000 milliárd dolláros kiesésével számoltak.
A Brent olaj hordónkénti ára február végén 67 dollár körül mozgott, miközben az amerikai energiahatóság 2026-ra 58 dolláros éves átlagot jelzett előre. Ehhez képest jelenleg 73 környékén áll, ami ismét csak azt jelzi, hogy a piac, jó szokásához híven, előre és fokozatosan építette be az egyébként be is következő kockázati tényezőt az árakba. A szoros lezárása azonban olyan kínálatcsökkenést produkálhat, amit már fokozatos árkorrekcióval nem lehet kiegyenlíteni. Ha a nyersolaj hordónkénti ára eléri a 100 dollárt, az 0,6-0,7 százalékponttal növelheti az átlagos globális inflációt.
Irán napi körülbelül 3,3 millió hordó nyersolajat termel, ami a globális kínálat mintegy 3 százaléka. Az OPEC-en belül a negyedik legnagyobb termelő, az exportja nagyjából 1,6 millió hordó naponta, amelynek mintegy 90 százaléka Kínába kerül. Mindeközben a világ tengeri olajkereskedelmének mintegy egyötöde, napi 17-18 millió hordó az ország partjai mentén halad el. A Hormuzi-szoros a tengeri szállítás közel negyedéért felel, ezen keresztül exportál Szaúd-Arábia, Irak, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Katar és persze maga Irán is. Közülük a legnagyobb, Szaúd-Arábia napi 6,6 millió hordós kiviteléből 5,8 millió a Perzsa-öblön keresztül távozik, Irak 3,4 millióból 3,3 milliót, az Emírségek 3,2 millióból 2,1 milliót fuvaroztat a szoroson át, Kuvait és Katar pedig a teljes exportját ezen az útvonalon mozgatja. Az utóbbi esetében a földgázpiac is érintett: a globális LNG-ellátás 20 százalékáért felel, az amerikai támadások óta azonban teljesen leállította a hajóit az öbölben. Az alternatív útvonalak kapacitása korlátozott. Bár Szaúd-Arábia kelet–nyugati vezetéke papíron napi 5 millió hordót képes továbbítani a Vörös-tenger felé, ezen kapacitás jelentős része már lekötött, így reálisan mintegy 2–2,5 millió hordó terelhető át. Az Egyesült Arab Emírségek vezetéke körülbelül 1 millió hordót képes kivonni a Hormuz-függésből, míg Iraknak, Kuvaitnak és Katarnak nincs érdemi kerülő útja.
A mostani válsághelyzetben a 73 dolláros vonalon mozgó olajár egyelőre valóban a piacok előre árazására mutat rá, ami eddig nem utalt pánikra. A befektetők, mint mindig, időben elkezdik beépíteni a legrosszabb forgatókönyveket, a Hormuzi-szoros részleges vagy teljes blokádja azonban precedens nélküli esemény lenne, ami minden lehetséges kalkuláció szerint elszabadítaná az árakat.
Egyik rosszabb, mint a másik
Az elemzők három forgatókönyvvel számolnak. Az egyik szerint nem lesz blokád a szorosban, de a fokozódó katonai jelenlét miatt nő a biztosítási kockázat. Ebben az esetben a Brent ára 80 dollár közelébe emelkedhet, a tankerbiztosítási díjak pedig akár 50 százalékkal is nőhetnek a térségben.
A második részleges akadályoztatással számol: ha a hajók egy része elkerüli a szorost vagy az áthaladás akadozik, máris napi több millió hordó esik ki a globális kínálatból. Ekkor a Brent ára átlépheti a 100 dolláros szintet, különösen akkor, ha a kiesést nem kompenzálja gyorsan az OPEC+ (egyébként nem erre az esetre betervezett) tartalékkapacitása. A korábbi adatok alapján minden egyes 1 százalékos globális kínálati kiesés 3-4 százalékos árnövekedést válthat ki rövid távon.
A harmadik, szélsőséges szcenárió a jelek szerint most megvalósuló tényleges és tartós lezárás. Több ázsiai és amerikai intézet – köztük a JPMorgan – prognózisa 120–130 dollár/hordó árszinttel számol abban az esetben, ha a szoros több héten vagy hónapon keresztül hajózásra alkalmatlanná válna. Ez az, ami olyan energiaválságot és globális inflációhullámot szabadítana el, amely brutális mértékben lassítaná a gazdasági növekedést is.
Ebben a globális káoszképletben Magyarország helyzete az ukrán olajtranzit leállása miatt teljesen speciális, a hazai ellátás ugyanis az orosz eredetű nyersolajra és a Barátság kőolajvezeték rendszerére épült. Amennyiben a Barátság (az ukrán szándékoknak megfelelően) valóban teljesen leáll, az ország az Adria-vezetéken keresztül, a tengeri kereskedelemből lesz kénytelen pótolni a hiányt. Ez azonban épp a Közel-Keletről érkező, Brent-alapú olaj világpiaci árazásával számol, diszkont nélkül. Egy 100–130 dolláros Brent-szint pusztító módon jelenne meg a hazai nagykereskedelmi árakban, amit az üzemanyagárak ugrása, a rezsicsökkentési rendszer összeomlása és ugrásszerű infláció követne. Ha az eszkaláció az első két forgatókönyv szintjén marad, a piac ideges, de működőképes marad, ha azonban a legrosszabb felé sodródik, az olyan globális energiapiaci sokkot jelent, amelynek a hatása a benzinkutaktól a jegybanki döntéshozatalig mindenhol érezhető lesz. Magyarországon különösen, amennyiben Kijevet nem sikerül rávenni arra, hogy azonnal indítsa újra az Oroszországból érkező Ural olaj tranzitját. Az ugyanis jelenleg is 57 dolláron áll.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Sephanews
