Dánia miniszterelnöke előre hozott választásokat hirdetett, hogy kihasználja Grönland ügyét Trump fenyegetései után. A 2019 óta hivatalban lévő Mette Frederiksennek a dán törvények szerint október 31-ig választásokat kell kiírnia, ehhez képest a hét hónappal korábbi időpont a novemberi katasztrofális helyi választások után javuló közvélemény-kutatási eredmények kihasználására tett kísérlet lehet, amikor is a szociáldemokraták egy évszázad után először elvesztették a hatalmat Koppenhágában. 

Frederiksennek ez a második olyan kormánya, amelynek a vezető ereje saját formációja, a Szociáldemokrata Párt, a koalíciós partnere pedig a jobbközép Liberális Párt, valamint a Mérsékeltek. 

Frederiksen nemzetközi megítélése jelentősen is javult az elmúlt két hónapban, amikor összefogta az európai vezetőket a NATO-szövetséget fenyegető, Grönlandot érintő veszély miatt. Trump intézkedéseinek és kijelentéseinek következtében más balközép és liberális politikusok is lendületet kaptak, köztük a kanadai miniszterelnök, Mark Carney, aki szembeszállt az amerikai elnök fenyegetéseivel, hogy annektálja országát. Frederiksen szerint Dániának újra kell definiálnia a kapcsolatát az Egyesült Államokkal, azzal az országgal, amelyet eddig legközelebbi szövetségesének tekintett. 

A dán elnök Grönlanddal kapcsolatos álláspontja belpolitikai szempontból kedvezően hatott rá. A Megafon által a TV2 számára a múlt hónapban végzett közvélemény-kutatás szerint a szociáldemokraták támogatottsága 22,7 százalékra emelkedett, ami 41 képviselői helyet jelent, szemben a december eleji 32-vel.  

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a baloldali blokk – amely a szociáldemokratákat és a kisebb pártokat foglalja magában – 87 mandátumot szerezne, ami több, mint a jelenlegi kormány 71 képviselői helye, ugyanakkor a Patrióták frakciójában ülő Dán Néppárt támogatottsága csökkent. 

Jól látható, hogy a grönlandi válság segítette a miniszterelnököt, mert megmutatta, hogy képes irányítani az országot egy nemzetközi válság idején. A szociáldemokraták ezen felbuzdulva számos új kezdeményezést mutattak be, amelyek különböző választói csoportokat céloznak meg. Ezek között szerepel a Fødevarechecken, egy élelmiszer-támogatási program, valamint egy vagyonadó, amely 6 milliárd koronát hozhat az általános iskoláknak, és a parlamentben úgy nyilatkozott az enyhítené az egyenlőtlenségeket és egyensúlyt teremtene az eltérő társadalmi rétegek között. Továbbá azt is javasolta, hogy töröljék el az 1 millió koronánál kevesebbet érő ingatlanok adóját. 

Beszédében köszönetet mondott Lars Løkke Rasmussen külügyminiszternek, a Mérsékeltek pártja vezetőjének, illetve Troels Lund Poulsen védelmi miniszternek, a Liberálisok pártja vezetőjének a koalícióban végzett munkájukért. Sőt, azt is elmondta, hogy a választások után akár lehetséges koalíciós partnerekként tekint rájuk. 

A Trump-faktor 

A Trump-féle paradox hatás ismét éreztette a hatását, hiszen az elnök expanzív, szuverenitást érintő kijelentései megerősítették az amerikai elnök politikai ellenfeleit Dániában, viszont a Trump-szövetséges patrióta erőket (Dán Néppárt) nehezebb helyzetbe hozta. 

Frederiksen a Grönland annektálására utaló amerikai fenyegetéseket határozottan visszautasítva újra egységbe kovácsolta a nemzetet, a szuverenitási kérdés pedig biztonságpolitikai kérdés lett, ami növelte a kormányfő hitelességét, ugyanakkor a radikálisabb, rendszerkritikus jobboldali erők mozgástere szűkült, a külső nyomás így belpolitikai stabilizáló tényezővé vált. 

Ahogy említettük, erős a párhuzam a tavalyi kanadai parlamenti választással, amikor Trump retorikájában felmerült Kanada 51. amerikai államként való integrálásának gondolata, ami szintén összezárta a kanadai társadalmat, végül a Liberális Párt vezetője, Mark Carney számára kedvezett, míg az ellenzéki Trump-szövetséges konzervatívok elvesztették a választást. Vagyis amikor az amerikai elnök területi vagy integrációs igényeket lebegtet meg szövetséges országokkal szemben, az a „transzatlanti igazodás” helyett a nemzeti önrendelkezés megerősítését váltja ki.

Ez legitimációs erőforrást biztosít a hivatalban lévő, sok esetben nem Trump politikai táborához tartozó vezetőknek, viszont gyengíti azokat a politikai erőket, amelyek közelebb állnak Washingtonhoz.  

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons