A közel-keleti válság hamarosan beárazza magát az európai rezsibe. Katar LNG-leállása és a Hormuzi-szoros hajózhatatlansága máris gránátot dobott az európai energiatőzsdére: a gáz ára 50 százalékkal ugrott egyetlen nap alatt. Egy tartós konfliktus maga alá temetheti a maradék európai versenyképességet is.
Az európai árakat meghatározó holland gáztőzsdén (TTF) 50 százalékkal emelkedtek az árak egyetlen nap alatt, miután Katar beszüntette a cseppfolyósítottföldgáz-termelést. A leállás, amelyet Irán katari energialétesítmények elleni dróntámadásai után rendeltek el, a globális LNG-készletek közel egyötödének kiesését okozza egy olyan időszakban, amikor az európai piac még mindig az orosz energiahordozók hiányát nyögi. A QatarEnergy – a világ legnagyobb LNG-vállalata – kapacitáshiánya azonnal megmutatta, hogy a közel-keleti konfliktus mekkora fenyegetést jelent a globális energiapiacon. Az európai gázbenchmark 47,80 euró/MWh-ra emelkedett március 2-án (egy nappal később 44,5 eurón áll), ami több mint négy éve a legnagyobb napi drágulás.
Az ukrajnai háború kitörése után, 2022-ben az európai árak csaknem tízszeresére emelkedtek, berobbantva ezzel a ma is tartó energiaválságot. A múltbeli tapasztalatok és az európai energiafüggőségi viszonyok megváltozása így piros felkiáltójelként villog a kormányok és a jegybankok szeme előtt. Mind a befektetők, mind a fogyasztók még mindig nyögik azt az inflációs sokkot, amit a négy évvel ezelőtti események okoztak, és amelyet a központi bankok folyamatos kamatemeléssel próbáltak ellensúlyozni. Az energiadiverzifikáció java részben megvalósult: az európai államok egy része a háború alatt végig vevő volt az orosz LNG-szállítmányokra (a szankciók a vezetékes szállításokra vonatkoztak), a kereskedelmi súlypont azonban valóban az Egyesült Államokra és a Közel-Keletre, elsősorban Katarra tevődött át. Épp ez okozza most a problémát: Washington nem tudja egyedül pótolni a kieső mennyiséget, amely (amennyiben a háború és az kapacitások leállása elhúzódik) elérheti az évi 120 milliárd köbmétert. Ez a mennyiség már meghaladja azt, amit Európa az orosz gáztól való elszakadásával vesztett annak idején, ami egyben azt is jelenti, hogy a kontinensnek a rettegett olajsokknál pillanatnyilag sokkal nagyobb problémája is akad.
A katari szállítmányok leállása miatt azonnal felmerül az a kérdés, amit az EU-ban egyedül Magyarország tesz fel újra és újra, a jelen helyzetben pedig – amikor a Barátság-vezetéket az ukránok elzárták, Brüsszel pedig nem kis elégtétellel a hangjában a „mondtuk, hogy diverzifikáljatok” mondatot ismételgeti a kormánynak – mindennél aktuálisabb: lehet-e diverzifikációnak nevezni azt, amikor egy egész kontinens elzárja magát a szomszédjában lévő energiahordozóktól, és inkább a világpiaci árkáoszt választja, Oroszország helyett/mellett a globális konfliktusoknak és az Egyesült Államok külpolitikai szeszélyeinek téve ki saját függőségét?
A legsúlyosabb következmény egy árháború miatt kialakuló válság lehet. Az Egyesült Államok saját készleteinek köszönhetően biztonságban van, Ázsia azonban zömében éppúgy a közel-keleti ellátásra szorul, mint Európa. Ha azonban a katari termelés huzamosabb ideig kiesik, az USA pedig visszafogja az LNG-exportját (márpedig Európa letette a voksát a tengerentúli szállítmányok mellett), a hiány azonnali árrobbanást, egyben licitháborút okoz. – épp ennek látjuk az előjelét a holland gáztőzsdén. Japán, Dél-Korea, különösen India és Kína egyre agresszívebben ígér majd többet és többet a csökkent globális készletekért, márpedig a piac törvényei szerint az LNG oda megy, ahol a legtöbbet fizetnek érte.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az európai gáztározók a kemény tél után többnyire kiürültek. Most kezdődne a betárazási időszak, amit minél gyorsabban és minél nagyobb mennyiségben igyekezne mindenki elvégezni, ám a közel-keleti események miatt várhatóan ezt már nem tudja megtenni az eddigi szerződéses árakon. Hiába vannak kerülőútvonalak (Egyesült Államok, Norvégia és például Algéria), a kieső mennyiség olyan szervesen épült be a globális kereskedelembe, amit egyetlen ország sem tud megfelelően és főleg nem azonos mennyiségben és áron pótolni. Az árrobbanás tehát borítékolható, ami ismét láncreakciót indít el: az ipari szegmensre mért újabb csapástól a háztartási fogyasztókra háruló, brutális rezsiszámlákig. Az orosz LNG-kereskedők mindeközben ugrásra készen várakoznak, és újrahegyezik a ceruzáikat.
Kinek fáj majd jobban?
Katar GDP-jének körülbelül 60 százaléka energiaexporton, elsősorban LNG-értékesítésen alapul, ráadásul igen jelentős külföldi befektetésekkel. A Shell, az ExxonMobil, a TotalEnergies vagy a ConocoPhillips mind jelen vannak a katari LNG-infrastruktúrában. A termelés leállítása tehát globális káoszt okozna, mivel a QatarEnergy több mint 120 ország számára biztosít energiát – csak az imént említett India LNG-igényének 45, míg a kínai import 30 százalékát elégíti ki az Öböl-ország.
A kapacitásmegszűnés az árháború és a szűkös készletek miatt továbbgyűrűző válságot robbanthat ki egyidejűleg számos országban, elsősorban az EU-ban, amelynek diverzifikációs eredménytelensége a közel-keleti események fényében még kétségbeejtőbben látszik. Míg India (Trumpnak tett ígérete ellenére) vissza fog fordulni az orosz energiahordozók felé, Peking pedig eddig is diszkontáron raktározta az orosz energiát, az unió makacsul ragaszkodik egy ideológiai alapon hozott, gazdaságilag teljesen irracionális döntéshez, és inkább hagyja magát felpofoztatni a világpiaccal, de nem fogja felvenni a kapcsolatot Moszkvával.
A kereskedők legnagyobb félelme továbbra is a konfliktus eszkalációja és egy regionális háború kialakulása. A sarokba szorított Teherán ezúttal hajlandó minden vörös vonalat átlépni, és már az Öböl menti energia-infrastruktúrát is célozza, ezáltal a konfliktus további országokra is átterjedt. A legfájóbb mozzanat világgazdasági szempontból így már nemcsak a „globális energiakapu”, a Hormuzi-szoros lezárása volt, hanem a régió kulcsfontosságú olaj- és gázinfrastruktúrájára mért csapássorozat is.
A szorosban gyakorlatilag megszűnt a szállítás, vagyis a világ olaj- és gázkészleteinek egyötöde nem jut ki az öbölből. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a biztosítótársaságok felfüggesztették a régióban a tankerekkel és LNG-szállítókkal kapcsolatos tevékenységüket, míg a hajótulajdonosok a kockázat miatt Katar leállása után már napi több mint 200 ezer dollár bérleti díjat követelnek az LNG-szállító járművekért – ez százszázalékos ugrást jelent egyetlen nap alatt.
Katar „eleste”, a biztosítások szüneteltetése és ez utóbbi végletekig próbára teszi majd az európai tárolók utántöltési lehetőségeit, hatalmas nyomást gyakorolva az ipari energiaköltségekre. A krízis egyetlen nap alatt elérte a gázkereskedőket – nem kell hozzá sok idő, hogy ismét megjelenjen a háztartásokban is. Keserű és késői elégtétel lesz Magyarország számára, amely a globális energiapiaci átrendeződés ellenére sem volt hajlandó lemondani az eddig biztonságosan szállított, olcsó orosz energiahordozókról, folyamatosan hangoztatva a diverzifikáció szó eredeti jelentését.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Filip Singer
