Közel két évtizeddel a 2008-as globális pénzügyi válság után a bankokba vetett bizalom visszatért, és erősebb, mint korábban azokban az országokban, amelyek jelentős pénzügyi veszteségeket és gazdasági hanyatlást szenvedtek el. Tavaly a válság által leginkább érintett 25 országban a válaszadók 63 százaléka fejezte ki bizalmát saját pénzügyi intézményei és bankjai felé, ami új csúcs.

A válság előtt a bankokba vetett bizalom ezekben az országokban 57 százalék volt, ám ez az arány a pénzintézetek összeomlása után 2009-ben 40 százalékra esett vissza, majd az euróövezeti krízis idején, 2012-ben a rekordalacsony 37 százalékra süllyedt. Ezt követően fokozatosan emelkedve 2020-ban elérte az 56 százalékot.

A globális pénzügyi válságot követően a bankokba vetett bizalom elvesztése elsősorban azokra az országokra volt jellemző, amelyeknek nagy volt a pénzügyi szektora, és amelyek jelentősen ki voltak téve a válság hatásának. A jelentés 25 államot vizsgált, amely a legnagyobb veszteségeket szenvedte el. Ezek a veszteségek a 2006 és 2009 közötti GDP-arányos tőzsdei kapitalizáció, valamint a válságot követő GDP-esés során mutatkoztak meg.

Ezzel szemben a kisebb pénzügyi szektort működtető és a krízisnek kevésbé kitett országokban nem tapasztaltak hasonló bizalomvesztést a pénzügyi intézmények iránt, sőt a világ többi részén a bankokba vetett hit 2008 és 2011 között nőtt. Az említett, a 25 leginkább érintett országban tapasztalt bizalomnövekedés azt jelenti, hogy a válság óta először ugyanúgy tekintenek a pénzügyi intézményeikre, mint a világ többi részén.

A bankok ismét megbízhatónak tűnnek

A globális gazdasági válság előtt a bankok a jelentésben szereplő 25 ország legmegbízhatóbb intézményei közé tartoztak, e tekintetben csak a hadsereg előzte meg őket. Ez 2009-ben gyökeresen megváltozott, amikor is az emberek a bankokban bíztak a legkevésbé.

A következő évtizedben a bankok és a kormányok egymást követték a bizalmi rangsor alján, majd a pénzintézetek felé tanúsított lojalitás fokozatos javulásával a bankok helyzete is javult.

Ez annak is köszönhető, hogy a válság után több ország reformokat és szigorúbb szabályozást vezetett be a pénzügyi rendszerében, beleértve a magasabb tőkekövetelményeket és a fokozott felügyeletet. A leginkább érintetteknél ezek a változtatások gyakran az Európai Unió pénzügyi feltételeihez és követelményeihez kapcsolódtak.

Azonban a felmérésből az derült ki, hogy az abban szereplő 25 országban a lakosság kitartásának a helyreállása inkább az általános gazdasági fellendülésnek, nem pedig a szabályozási reformoknak köszönhető. A bankok iránti bizalom növekedése ugyanis szorosan összefügg a háztartások megélhetésének javulásával.

A bankokba vetett bizalom különböző módon tért vissza

Nyolc országban – Csehországban, Japánban, az Egyesült Arab Emírségekben, Argentínában, Horvátországban, Németországban, Olaszországban és Mexikóban – 2025-ben legalább 5 százalékpontttal magasabb szintű volt a bizalom a bankok iránt, mint a válság előtti csúcsidőszakban, 2006-ban vagy 2007-ben. További hétben a bizalom szintje öt ponton belül van a krízis előtti értékhez képest, így nagyjából megegyezik azzal – ezek között vannak olyanok is, amelyek a legnagyobb gazdasági csapást szenvedték el, mint Írország, Ausztria, Magyarország és Szlovénia.

Kilenc országban a bizalom szintje tavaly legalább öt ponttal alacsonyabb maradt, mint a válság előtt. Idetartozik Belgium, Spanyolország, Görögország és az Egyesült Államok, amelyek mindegyikénél legalább 14 ponttal alacsonyabb pontszámot regisztráltak, mint a válság előtti csúcsponton.

A pénzügyi rendszerek iránti hűség nem omlott össze és nem is épült fel egységesen. Írország például kiemelkedik azzal, hogy a világon a legnagyobb egyéves visszaesést tapasztalta ezen a téren, és 2011-ben a globális legalacsonyabb értéket, 13 százalékot regisztrálta, amely azóta 51 ponttal, 64 százalékra emelkedett. Ez jelentős fordulat egy olyan ország számára, amelynek a bankszektora a válság után közel 75 százalékot vesztett a tőzsdei értékéből és a gazdasága 9 százalékkal zsugorodott.

Számos ország – köztük az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Portugália, Németország és Ausztria – nagyjából hasonló tendenciákat mutatott a lojalitás helyreállítása terén, míg Görögország, Magyarország, Belgium és Spanyolország mindegyike egyedi. Vagyis a helyreállítás világszerte változatos volt, a pénzügyi válság pedig nem minden országot érintett ugyanúgy.

A bankokba vetett bizalom fontossága

Függetlenül attól, hogy mi vezette a helyreállítást, fontos megérteni a bankokba vetett közbizalmat, mert az alátámasztja a pénzügyi rendszert. Ha ugyanis az emberek nem bíznak a bankokban, ezért kivonják a pénzüket, az bankpánikot, illetve szélesebb körű pánikot válthat ki. Azaz minél nagyobb a bizalom a rendszerben, annál inkább hajlandók az emberek megtakarítani és befektetni. Vagyis elmondható, hogy a bizalom biztosítja a pénz áramlását a pénzügyi rendszerben, elősegítve a növekedést.

Könnyen átfordulhat

Ennek a helyreállása rendszerszintű fejlemény: ha a lakosság és a vállalatok bíznak a bankrendszerben, akkor hajlandók megtakarítani, befektetni és hosszú távú pénzügyi döntéseket hozni, ami stabilizálja a pénzügyi közvetítőrendszert, csökkenti a bankpánik és a válságok elterjedésének a kockázatát, illetve támogatja a GDP-növekedést. Ez főként a feltörekvő és alacsonyabb jövedelmű országokban kulcsfontosságú, ahol a bizalom és a növekedés közötti kapcsolat erősebb. Érdemes azonban kiemelni Magyarországot, hiszen hazánkban az alábbi ábrán is láthatóan nyílni kezdett az olló. Görögország és Spanyolország után nálunk a legnagyobb a különbség az ábrán szereplő 11 ország közül a 2025-ös mediánérték (63 százalék) és a magyar adat (49 százalék) között, ami azt jelzi, hogy itthon a pénzintézetekbe vetett bizalom visszaesett a járvány előtti 49 százalékos szintre.

Politikai dimenzióban a bankrendszer iránti bizalom a gazdasági kormányzás legitimációját is erősíti. A 2008-as válság után a pénzügyi elitbe vetett hit megrendülése hozzájárult a rendszerkritikus politikai erők erősödéséhez. A bizalom visszatérése ezért részben a politikai stabilitást is támogatja. Azonban ha a növekedése elsősorban a konjunktúrának és a javuló jövedelmi kilátásoknak köszönhető, akkor ciklikus jelenségről beszélünk, amely egy újabb globális sokk hatására gyorsan visszaeshet.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons