A Gallup legújabb felmérése pillanatképet ad arról, hogyan látták az amerikaiak az Egyesült Államok globális helyzetét közvetlenül az előtt, hogy az USA és Izrael katonai akciót indított Irán ellen.

A többség támogatja az Egyesült Államok szerepvállalását a globális ügyekben, de nem vezető szerepben

A megkérdezett amerikaiak egyértelmű többsége támogatja országa aktív szerepvállalását a globális ügyekben, bár csupán 21 százalékuk szerint kell az vezetőnek lennie, 43 százalék úgy vélte, hogy jelentős (de nem vezető) szerepet kell játsszon, míg 26 százalék kisebb szerepet szán az USA-nak.

A republikánusok 73, míg a demokraták mintegy 66 százaléka szerint fontos, hogy az Egyesült Államok jelentős szereplő legyen a nemzetközi színtéren, míg kettejük közül az előbbiek kétszer annyian mondták azt, hogy az országnak vezető szerepet kell vállalnia.

A függetlenek valamivel kevésbé hajlanak erre, 58 százalék támogatja a vezető vagy jelentős szerepet, míg 38 százalék a kisebbet vagy annak teljes elutasítását.

Az amerikaiak elégedetlenek az Egyesült Államok globális pozíciójával

A megkérdezettek 38 százaléka volt elégedett, 61 százaléka pedig elégedetlen az USA világban betöltött pozíciójával az iráni katonai akció előtt.

Ez az arány az elmúlt negyedszázadban nagyban változott. Az elégedettség 2000-ben és 2001 elején is magas volt, 2002-ben, a 9/11-es terrortámadások után 71 százalékra emelkedett, majd az iraki háború alatt csökkent, és 2008-ban, George W. Bush elnökségének az utolsó évében 30 százalékra esett.

Barack Obama alatt, 2009 és 2016 között az ország globális helyzetével való elégedettség továbbra is alacsony szintű, 32 és 40 százalék közötti volt, Donald Trump első elnöki ciklusa alatt (2017–2020) emelkedett, és 2020 februárjában, röviddel a járvány kitörése előtt elérte az 53 százalékot.

Ez az arány 2021 februárjára visszatért a 37 százalékos szintre, Joe Biden elnöksége alatt alacsony maradt, 2024-ben 33 százalékon zárt, és tavaly, Trump második ciklusának a kezdetén 39 százalékra emelkedett.

A pártok közötti különbség az ország helyzetével való elégedettségben rekordmagasságra emelkedett

Talán nem meglepő, hogy a republikánusok és a demokraták véleménye az ország globális helyzetéről összefügg azzal, hogy melyik párt van hatalmon, ám a kettejük közi különbség az idén a legnagyobb.

Februárban republikánusok 80 százaléka volt elégedett az ország globális helyzetével, míg a demokratáknak csak a 7, ami 73 százalékpontos különbség. Ez nemcsak az egy évvel ezelőtti 51 pontos differenciához képest növekedés, de meghaladja a 2020-ban mért korábbi, 66 pontos csúcsot is.

A pártok közötti legnagyobb különbség a Biden-korszakban 52, Obamánál 44, George W. Bush idején 57, 2000-ben, Bill Clinton elnökségének utolsó évében 21 pont volt.

Az amerikaiak harmada szerint nem elég hatékony az USA védelme

A megkérdezettek szerint az ország védelme nem elég erős, jelenleg 31 százalék osztja ezt a véleményt, szemben az egy évvel ezelőtti 43-mal. Ugyanakkor a felük úgy véli, hogy az Egyesült Államok védelmi képességei megfelelők, sőt 17 százalék szerint a szükségesnél erősebbek.

Az amerikaiak véleménye a nemzet védelmi felkészültségéről mindig is változott, és általában a demokrata elnökség alatt voltak kevésbé elégedettek vele. Ez a mintázat azonban George W. Bush elnökségére nem volt igaz, ám abba belejátszottak a 9/11-es terrortámadások és az iraki háború.

A múlt hónapban a republikánusok 10, a függetlenek 18 és a demokraták 20 százaléka gondolta úgy, hogy az ország védelme erősebb a szükségesnél, és körülbelül fele szerint megfelelő.

Tízből négyen kételkednek abban, hogy az USA a világ vezető katonai hatalma

A válaszadók közel hatvan százaléka szerint az Egyesült Államok katonai szempontból a világ első számú hatalma – ez az elmúlt évtized egyik legmagasabb értéke –, míg 39 százalék úgy vélte, hogy csak egy a több vezető katonai hatalom közül.

Bár a republikánusok és a függetlenek többsége az USA-t tartja a világ vezető katonai hatalmának, a demokraták kevesebb mint fele ért egyet ezzel. Ezek a vélemények eltérnek a Biden elnöksége alatt mérttől, akkor, 2022-ben a republikánusok kevesebb mint a fele gondolta úgy, hogy az Egyesült Államok a vezető katonai hatalom.

Egyharmaduk szerint nem fontos, hogy az USA katonai szempontból az első legyen

Az amerikaiak közel kétharmada szerint fontos, hogy az Egyesült Államok katonai szempontból az első legyen, 34 százaléknak ez nem annyira lényeges mindaddig, amíg az ország a vezető hatalmak között marad. Ez az általános vélemény az elmúlt években viszonylag stabil volt, és a többség továbbra is nagyra értékeli a katonai dominanciát.

Ebből a szempontból is jelentősen eltérnek a pártok szerinti vélemények. A republikánusok szinte egyhangúlag úgy vélik, hogy az USA-nak katonai értelemben vezető szerepet kell betöltenie, míg a függetlenek 64, a demokraták mindössze 43 százaléka osztja ezt a véleményt.

A többség ellenzi, hogy az Egyesült Államok a szövetségesei támogatása nélkül cselekedjen

A megkérdezettek körülbelül kétharmada úgy gondolja, hogy az USA-nak nem szabad a szövetségesei támogatása nélkül cselekednie nemzetközi válságok esetén, míg 27 százalék támogatja az önállóságot.

A republikánusok közel fele, a függetlenek 27 és a demokraták 8 százaléka mondta azt, hogy az Egyesült Államoknak szükség esetén egyedül kell cselekednie, ugyanakkor a demokraták 88, a függetlenek 63 és a republikánusok 43 százaléka szerint csak szövetségeseivel közösen szükséges fellépnie.

Az Egyesült Államok külföldi megítélésének a negatív képe megegyezik az iraki háború idején mérttel

Az amerikaiaknak az országuk nemzetközi megítéléséről alkotott véleménye az elmúlt két és fél évtizedhez képest most a legnegatívabb.

A megkérdezettek 40 százaléka véli úgy, hogy az Egyesült Államok megítélése világszerte nagyon vagy kissé kedvező, míg 59 százalék szerint kedvezőtlen. Ez utóbbi lényegében megegyezik a 2007-es iraki háború közepén mérttel, ami akkor 58 százalék volt.

A 9/11-es támadások után, 2002 elején 79 százalékos csúcsot ért el az amerikaiak pozitív megítélése az ország globális helyzetéről, de ez az iraki háború alatt meredeken visszaesett. 2005-re 50 százalék alatt volt, 2007-re pedig a legalacsonyabb értékre, 40 százalékra csökkent, ami megegyezik a jelenlegivel.

Bár 2007 után javult az USA belföldi megítélése, többek között Trump első elnöki ciklusa alatt, ez az érték az utóbbi években ismét csökken.

Kevesen vélik úgy, hogy az Egyesült Államok gazdaságilag vezető szerepet tölt be a világban

Csak minden negyedik megkérdezett gondolja úgy, hogy az USA gazdasági szempontból a világ első számú hatalma, 72 százalék szerint csak egy a több vezető gazdasági hatalom közül. 1999-ben és 2000-ben, az Egyesült Államok erős gazdasági növekedésének időszakában több amerikai tartotta országát vezető gazdasági hatalomnak, ám azóta ez az arány 16 és 26 százalék között ingadozik.

Az amerikaiak megosztottak abban a kérdésben, hogy fontos-e a gazdasági dominancia

A válaszadók aránya egyenlően oszlik meg abban a kérdésben, hogy fontos-e az Egyesült Államok számára, hogy gazdasági szempontból az első helyen álljon: 49 százalék szerint igen, míg ugyanennyien vannak, akik szerint nem annyira.

Ennek az oka az lehet, hogy a közvélemény egyszerre látja az erős katonai képességeket és érzékeli a presztízs-, illetve pozícióvesztést, miközben a pártpolitikai megosztottság még sosem volt ilyen nagy ebben a kérdésben. Az Iránnal való konfliktus alakulása azonban döntően befolyásolhatja, hogy ezek a percepciók megerősödnek vagy tovább polarizálódnak-e.

Egy potenciálisan eszkalálódó iráni konfliktus küszöbén kirajzolódnak az amerikai stratégiai gondolkodás korlátai. A társadalom továbbra is támogatja az aktív globális szerepvállalást és a katonai erő alkalmazását, de nem adja meg az egyértelmű felhatalmazást az egyoldalú fellépésre, ami arra utal, hogy a jövőbeli külpolitika inkább a koalíciós, multilaterális irányba mehet el. Kiemelten fontos a rekordméretű pártpolitikai megosztottság, ami azt hozza magával, hogy a külpolitika egyre inkább belpolitikai kérdéssé válik.

Ez viszont a szövetségesek szemében csökkenti a stratégiai kiszámíthatóságot és növeli annak a kockázatát, hogy kormányváltások esetén éles irányváltások jöhetnek.

Mindeközben a lakosságnak a katonaságba vetett hite viszonylag erős, a gazdasági dominancia iránt gyenge, az ország nemzetközi megítélését pedig kifejezetten negatívnak látja. Ez arra utal, hogy az amerikai hard power percepciója stabilabb, ez pedig hosszabb távon meghatározhatja az USA befolyásának minőségét.

Az Egyesült Államok jól láthatóan továbbra is globális szereplőként definiálja magát, de a belső politikai fragmentációja és presztízsveszteség-érzete korlátozhatja a stratégiai mozgásterét egy elhúzódó vagy költséges konfliktus esetén.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons