Peking nem most kezdett el gondolkodni azon a forgatókönyvön, ami bekövetkezett a Hormuzi-szorosban, így az elmúlt években kiépített többszörös energiavédelme hónapokig távol tarthatja a sokkot. Ha a helyzet azalatt normalizálódik, meg is úszta az egészet.

Miközben a Hormuzi-szoros a történelem során először valóban megszűnt létezni az energiakereskedelem számára, minden idők egyik legnagyobb olaj- és földgázválságával fenyegetve a világot, Peking bízhat abban, hogy háromrétegű energiapolitikai pajzsával néhány karcolással megúszhatja az újabb globális sokkot.

Amint arra a Chinese Business Spotlight is rámutat: Kínának a legnagyobb problémát nem csupán az iráni energiahordozók kiesése okozza, hanem az, hogy a világ legnagyobb olajimportőreként az ellátásának jelentős részét a Perzsa-öböl menti országokból szerzi be – vagyis azokból, amelyek az iráni blokád miatt szintén nem szállítanak. Irak, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Omán együtt Kína nyersolajimportjának mintegy negyven százalékát teszi ki, a szoros lezárása így a globális energiaellátási láncok egyik legfontosabbjának az összeomlását jeleni, ami természetesen pusztító hatással jár az olaj- és LNG-piacokra.

Az ázsiai nagyhatalom azonban speciális helyzetben van. Bár energiahordozók terén még mindig importfüggő, évek óta építi azt a védelmi rendszert, amely korlátozza a sebezhetőségét, és amely a jelek szerint most élesben debütál.

A válság és megoldásai

Ahhoz, hogy Kína képes legyen a rövid távú válságmegoldásra, gazdaságpolitikájának átértelmezésére és drasztikus stratégiai átkalibrálására volt szükség. Hszi Csin-ping 2019-ben prioritássá tette az önellátási törekvéseket az új doktrínában, vagyis Kína a nemzeti szuverenitás alapfeltételének tekinti az energia, a nyersanyagok és a kulcsfontosságú technológiák ellátásbiztonságát.

Az akkori, tizennegyedik ötéves terv már ezt a gondolatot ültette gyakorlatba és pontosan meghatározott gazdaságpolitikai ütemtervekbe. Kína csökkenti az importált energiahordozók arányát, és egyre nagyobb mértékben a hazai forrásokra támaszkodik. E törekvésében elsődleges fegyvere a megújuló és zöldenergiák világelső fejlesztése és alkalmazása. A szél-, a nap- és a vízenergia növeli a hazai villamosenergia-termelés arányát, egyben csökkenti az importált olaj és gáz iránti hosszú távú igényt.

A teljes átállás azonban még messze van, a nagyhatalom változatlanul hatalmas fosszilis importra szorul, ezért a puffert ki kellett terjesztenie. Csúcsra járatta tehát diverzifikációs importpolitikáját, hogy csökkentse a kitettségét az ellátási láncok kockázatának. Például amíg Európa szinte teljesen elvágta magát az alapból olcsó és korlátlan mennyiségű orosz olajtól, Kína milliárdszámra rendelte diszkontáron a hordókat Moszkvától, kiaknázva és maximálisan kihasználva a piacszűkülés szolgáltatta alkalmat. Jelenleg a Hormuzi-szoros blokádja épp az orosz energiahordozók jelentőségét emeli az egekbe, olyannyira, hogy az amerikai kormányzat – tartva egy nagyobb piaci összeomlástól – az energiaterületi szankciók enyhítését, több esetben megszüntetését javasolja Moszkvával szemben.

Az importdiverzifikáció tette lehetővé Kínának a harmadik védelmi vonal, a stratégiai tartalékok rendszerének kiépítését. Ez klasszikusan a rövid távú sokkok kiküszöbölésére szolgál, Peking azonban tudatosan készült a jelenlegihez hasonló energiakrízisekre, ezért maximális erőbedobással dolgozott a kiterjesztésén. Csak tavaly 150 millió hordó fogyasztáson felüli olajat vásárolt, így az idén januárban körülbelül 1,2 milliárd hordó tartalékkal, a globális készletfelhalmozás 90 százalékával büszkélkedhetett.

Minél többet, minél gyorsabban

Az új, tizenötödik ötéves terv következetesen folytatja ezt az energiabiztonsági politikát, miután a megújuló energiaforrások további bővítése mellett újabb és újabb beruházásokat irányoz elő az energiatárolás és a stratégiai tartalékok terén. A villamosenergia-hálózatokat tovább bővítik, miközben növelik az akkumulátoros tárolókapcatisákat, emellett olaj- és gáztároló létesítményeket hoznak létre.

A szél- és napenergia növekvő részaránya miatt a kínai energiarendszer és a helyi termelés bővülése kevésbé függ az importtól, ugyanakkor tárolási kihívásokat okoz: a megújulókból származó villamos energia erős külső ingadozásoknak van kitéve, noha az iparnak, a közlekedésnek és a városoknak stabil energiaellátásra van szükségük. Vagyis az energiatárolás és a megújuló energiát szolgáltató erőművek még mindig csupán stabilizációs feladatot látnak el, azt azonban – tekintve a mostani helyzetet – kiválóan. Bár a megújulók térnyerésében Kína világelső, az energiastruktúra lassú változása miatt a jövőben is a világ egyik legnagyobb fosszilis importőre marad.

Peking már az 1980-as években felismerte, mit jelent a kitettség nemzetbiztonsági szempontból, ezért kezdett hosszú távú, napjainkig tartó stratégiába a függőség enyhítésére és semlegesítésére – vagyis annak érdekében, hogy a hazai piaca meg tudja őrizni a stabilitását a globális piac zavarai esetén. A diverzifikáció, a megújulók alkalmazása és a felhalmozás pufferként használható ellátási zavarok vagy durvább áringadozás esetén: a kínai vezetésnek így lehetősége van befolyásolni a piacot annak érdekében, hogy elkerülje a kellemetlen következményeket.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime