Egyes washingtoni stratégiai körök – különösen a neokon irányzathoz köthető elemzők – azzal számoltak, hogy az iráni állam meggyengítésének egyik lehetséges módja a belső etnikai törésvonalak kihasználása lehet. A gondolat középpontjában a kurdok mellett az iráni azeriek közössége állt, amely Irán egyik legnagyobb kisebbsége.

Irán északnyugati régióiban becslések szerint 15-20 millió azeri él, ami jóval meghaladja Azerbajdzsán lakosságszámát. Egyes washingtoni stratégiai elképzelések szerint egy Irán és Azerbajdzsán közötti katonai vagy politikai konfrontáció etnikai feszültséget kelthetett volna ebben a térségben, amiszeparatista törekvéseket vagy belső destabilizációt is elindíthatott volna Iránon belül.

A Responsible Statecraft elemzése azonban arra mutat rá, hogy ez a forgatókönyv azért nem valósult meg, mivel az azeri vezetés nem kívánt konfliktusba sodródni Iránnal. Ennek az egyik oka a geopolitikai realitás, miszerint az ország kulcsfontosságú energetikai infrastruktúrája – az olaj- és gázvezetékrendszere – viszonylag könnyen elérhető az iráni rakétákkal.

A konfliktus egyik pontján egy olyan elképzelés is körvonalazódott, amely egy északi front megnyitását célozta Irán ellen.

A feltételezés szerint kurd fegyveres csoportok bevonásával próbálták volna növelni a nyomást Teheránra, majd egy Nahicsevánt ért dróntámadás – amelyet Baku iráni eredetűnek feltételezett, bár Teherán ezt tagadta – ürügyet teremthetett volna Azerbajdzsán belépésére a konfliktusba, hiszen a támadás civil célpontokat is érintett.

Miért nem nyílt meg az északi front Irán ellen?

A Kaszpi-térségből induló vezetékek az ország gazdaságának gerincét jelentik, hiszen ezek kötik össze Azerbajdzsánt Törökországgal és Európával. Egy ilyen infrastruktúra elleni támadás súlyos gazdasági következményekkel járna Baku számára, és ez a stratégiai sérülékenység jelentősen korlátozza Azerbajdzsán mozgásterét egy Iránnal szembeni konfrontációban.

A regionális erőviszonyok szintén a konfliktus elkerülése felé terelték a helyzetet, hiszen Törökország, amely Azerbajdzsán legfontosabb szövetségese, ugyancsak nem érdekelt egy Iránnal való közvetlen konfrontációban. Ankara számára a térség stabilitása, az energiaszállítások biztonsága és a regionális egyensúly fenntartása fontosabb, mint egy kockázatos geopolitikai kaland. Számukra különösen érzékeny kérdés ez, mivel iráni rakéták időnként török területeket is fenyegetnek – egyes támadások látszólag az amerikai hadsereg által használt incirliki légibázist célozták. Ankara stratégiai szempontból azonban ennél is súlyosabb kockázatként tekintene egy Nyugat-Iránban létrejövő független kurd entitásra, amelyet közvetlen fenyegetésnek tartana a saját területi integritására és biztonságára nézve.

Az elmúlt években ugyan előfordultak határ menti incidensek és retorikai feszültségek Irán és Azerbajdzsán között, ezek azonban nem vezettek nyílt konfliktushoz.

Az iráni azeriek közösségét sem sikerült olyan szinten mobilizálni, hogy az fenyegette volna a perzsa állam stabilizálását.

Ez különösen figyelemreméltó annak fényében, hogy az Iránban élő azeriek száma jóval meghaladja Azerbajdzsán lakosságát, mégsem jelent meg érdemi törekvés az Irántól való elszakadásra vagy egy „Nagy-Azerbajdzsánhoz” való csatlakozásra.

A jelek inkább arra utalnak, hogy a közösség jelentős része az iráni állammal azonosul, és sokan kulcsszerepet töltenek be az ország politikai életében is: a nemrég meghalt ajatollah, Ali Hámenei, valamint Maszúd Peszeskján elnök is azeri származású, illetve számos más azeri politikus megtalálható a teheráni elitben. A száműzetésben lévő „dél-azerbajdzsáni” aktivista csoportok és a pántürkista propaganda erőfeszítései ellenére ezek az elképzelések eddig csak korlátozott hatást gyakoroltak az Iránban élő azeriekre.

Az etnikai geopolitika korlátai

A történet egyik fontos tanulsága, hogy a modern geopolitikában továbbra is léteznek olyan stratégiák, amelyek egy állam belső etnikai vagy regionális törésvonalaira építenek. A hidegháború idején mindez gyakran megjelent nagyhatalmi eszközként, és a Közel-Kelet sokszínű etnikai térképe miatt ez a gondolat ma is visszatér.

A mostani fejlemények azonban arra utalnak, hogy az etnikai diverzitás önmagában nem jelent automatikus destabilizációs lehetőséget.

Irán esetében az állam stabilitása, a regionális erőegyensúly és a helyi közösségek politikai érdekei erősebbnek bizonyultak annál, mint hogy egy külső konfliktus belső felkeléssé alakuljon.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy azok a stratégiai elképzelések, amelyek Azerbajdzsánt próbálnák bevonni az Irán elleni háborúba, teljesen kifulladtak volna. Ha a konfliktus hetekig vagy akár hónapokig elhúzódik – ami jelenleg egyre valószínűbbnek tűnik –, akkor az Ilham Alijev azeri elnök által Iránnak felajánlott „humanitárius segítség” könnyen átértelmezhető „humanitárius beavatkozássá” az Iránban élő azeri lakosság védelmének jelszavával.

Egyes bakui, rezsimpárti kommentárokban már meg is jelent egy ilyen forgatókönyv, amely az iráni területre történő mélyebb katonai behatolást és egy úgynevezett pufferzóna kialakítását is jelenthetné. Alijevre ráadásul egyre nagyobb politikai nyomás nehezedhet amiatt is, hogy viszonozza Izrael támogatását a 2020-as hegyi-karabahi háború idején. Ugyanakkor Törökország – amely szintén kulcsszerepet játszott Azerbajdzsán katonai sikereiben – várhatóan nem támogatná egy Irán elleni közvetlen konfrontáció eszkalációját.

Európai szempontból a kérdés különösen fontos, mivel a Kaukázus és a Közel-Kelet közötti térség egyre nagyobb szerepet játszik az energia- és közlekedési folyosók szempontjából. Azerbajdzsán kulcsszereplő az Európába irányuló déli gázfolyosóban, így egy Iránnal kialakuló konfliktus közvetlenül érintené az európai energiabiztonságot.

Magyarország számára is lényeges a térség stabilitása, hiszen a délkelet-európai és a kaukázusi energiaútvonalak egyre fontosabb szerepet játszanak az ellátásunk diverzifikációjában. Éppen ezért egy Irán és Azerbajdzsán közötti konfliktus nem csupán regionális biztonsági kérdés lenne, hanem az európai energiapolitika egyik újabb kockázati tényezője is.

Címlapfotó: Dreamstime

Kapcsolódó: