A mesterséges intelligencia körüli közbeszédet elsősorban technológiai félelmek uralják. A vita a „szuperintelligencia” lehetőségéről, a munkahelyek tömeges megszűnéséről vagy az autonóm rendszerek kockázatairól szól. Azonban egyre több elemző szerint a legnagyobb veszély inkább pénzügyi természetű.

Sokat beszélünk az MI lehetséges hatásairól, ám az egyik fő kérdés az, hogy milyen hitel- és beruházási ciklus épül majd köré.

A Mises Institute egyik elemzése szerint

a mesterséges intelligencia körüli gazdasági boom elsősorban a finanszírozási oldalon hordoz kockázatot.

Az MI-fejlesztések hatalmas infrastruktúra-igénnyel járnak, hiszen adatközpontok, félvezetőgyárak, energiarendszerek és számítási kapacitás épül miatta világszerte. Ezek a beruházások pedig rendkívül tőkeigényesek, jelentős részük hitelből vagy tőkepiaci finanszírozásból valósul meg.

Az elmúlt években a technológiai vállalatok a kötvénypiac egyik legnagyobb kibocsátóivá váltak, az MI-infrastruktúra finanszírozása pedig gyakran olyan bevételekre épül, amelyek még bizonytalanok. Ha a várt üzleti modell nem működik vagy a kereslet lassabban alakul ki, mint ahogy a beruházások bővülnek, akkor a korrekció nem feltétlenül a részvény-, hanem a hitelpiacokon jelentkezik majd.

Technológiai boom vagy hitelciklus?

A jelenség nem példa nélküli a gazdaságtörténetben, mivel a nagy technológiai áttörések gyakran hitelvezérelt beruházási hullámokkal jártak együtt. A 19. század vasútépítési boomja, a dotkomlufi a 2000-es évek elején vagy a 2008-as pénzügyi válság előtti ingatlan- és hitelbuborék hasonló mintázatot mutatott: egy új technológiai ígéret hatalmas tőkebeáramlást indított el, ami később korrekcióhoz vezetett.

A mesterséges intelligencia körüli beruházási verseny különösen az adatközpontok és a félvezetőgyártás területén kiemelkedő. A világ vezető technológiai cégei egyre nagyobb számítási kapacitás kiépítésébe fektetnek, miközben a fokozódó energiaigény is kihívást jelent. Egyes becslések szerint az MI-adatközpontok energiafogyasztása a következő években több ország teljes villamosenergia-igényével vetekedhet.

Gazdasági szempontból a mesterséges intelligencia egy új típusú, az emberi munka termelékenységét fokozó eszköz, hasonlóan ahhoz, mint korábban a gépek vagy később a számítógépek. Az ilyen technológiák nem közvetlenül fogyasztási cikkeket állítanak elő, hanem egy hosszabb, több lépcsős termelési folyamat részei. Jó példa erre a ChatGPT, amely a felhasználók számára egy kész szolgáltatásként jelenik meg, de mögötte hatalmas kutatási, számítási és infrastruktúra-beruházási lánc áll.

A Nobel-díjas Friedrich A. Hayek szerint az ilyen összetett gazdasági folyamatok működését a kamatlábak segítik összehangolni, mert jelzik, mennyi megtakarítás áll rendelkezésre a beruházásokhoz.

Ha azonban ez mégsem működne – például a pénzrendszer vagy a monetáris politika miatt –, akkor a gazdaság könnyen túl sok tőkét irányíthat bizonyos területekre. Ebben az értelemben az MI sem kivétel, hiszen bármennyire fejlett technológiáról is van szó, a köré épülő beruházási hullám ugyanúgy ki van téve a pénzügyi ciklusoknak és a torz kamatlábak okozta túlberuházás kockázatának.

Az MI-boom monetáris háttere

A mesterséges intelligencia körüli beruházási hullám egy különleges monetáris környezetben bontakozott ki. A 2008-as pénzügyi válság után, majd a pandémia idején a jegybankok – különösen az amerikai Federal Reserve – példátlan mértékben bővítették a pénzkínálatot, miközben hosszú ideig rendkívül alacsonyan tartották a kamatlábakat. Az olcsó hitel ilyen pedig beruházási boomot indított el, mert a vállalatok számára sok olyan projekt jövedelmezőnek tűnt, ami normál pénzügyi feltételek mellett nem lenne az.

Ludwig von Mises szerint a kamatlábak mesterséges lenyomása torzíthatja a beruházási döntéseket, hiszen a vállalkozók olyan fejlesztésekbe kezdenek, amelyek a kedvező hitelkörnyezet megszűnése után már nem fenntarthatók.

A mesterséges intelligencia különösen érzékeny erre, hiszen hatalmas kezdeti beruházásokat, hosszú megtérülési időt és gyakran bizonytalan piaci keresletet igényel.

A technológiai verseny geopolitikai dimenziója tovább erősíti ezt a folyamatot, mivel az Egyesült Államok és Kína között kialakuló stratégiai rivalizálás az MI-infrastruktúra gyors bővítésére ösztönzi a vállalatokat és az államokat. Egy ilyen versenyhelyzetben azonban a beruházások üteme könnyen elszakadhat a reális piaci kereslettől.

Európai szempontból a helyzet különösen összetett. A kontinens technológiai értelemben nem tartozik az MI-infrastruktúra fő nyertesei közé, ugyanakkor jelentős szerepet játszik a finanszírozásában. Az európai bankok, nyugdíjalapok és befektetési alapok erősen jelen vannak a globális kötvénypiacokon, így közvetetten ki vannak téve az MI-boom hitelkockázatának.

Magyarország számára ennek a hatása inkább közvetett, mivel a hazai gazdaság egyre szorosabban kapcsolódik az európai ipari és technológiai láncokhoz, különösen az elektronikai és félvezetőipari beruházások révén. Ha a globális finanszírozási ciklusokban korrekció lesz, az gyorsan átgyűrűzhet a regionális beruházási és hitelpiacokra is.

A mesterséges intelligencia valószínűleg valóban átalakítja a gazdaságot, a kérdés azonban az, hogy milyen hitel- és beruházási ciklus lesz körülötte. Ha az MI-boom túlzott hitelre épül, akkor a következő globális pénzügyi sokk nem a technológiából, inkább annak finanszírozásából indulhat ki.

Kapcsolódó: