A klímaváltozás nemcsak a szárazság formájában jelenthet kockázatokat, a megnövekedett hőmérséklet hatására ugyanis amíg egyes területeken intenzívebbé válik a párolgás, ami gyakoribb és szélsőségesebb esőzéseket okoz, addig máshol a kiszáradást gyorsítja. A légkör minden 1 °C-os hőmérséklet-emelkedéssel 7 százalékkal több nedvességet képes magában tartani. Ebben a folyamatban fontos szerepe van az ún. légköri folyóknak, ezeknek a föld légkörében megjelenő nedvességből és szélből álló sűrű sávoknak, amelyek nagy mennyiségű csapadékot szállítanak. Ezek a legfontosabb és legnagyobb mechanizmusai az édesvizek légköri áramlásának.

A Copernicus uniós földmegfigyelési program szerint a februári extrém csapadékos időjárás különösen Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát és Marokkót érintette, ugyanakkor a kontinens többi részén szélsőséges szárazság uralkodott (1. ábra). A globális átlaghőmérséklet az év második hónapjában 1,49 °C-kal haladta meg az iparosodás előtti szintet, ezzel az idei február az eddigi öt legmelegebb közé került. A La Niña csendes-óceáni ciklikus hidegáramlat átmenetileg mérsékelte a februári globális átlaghőmérséklet további emelkedését.

Európán kívül a szokásosnál több csapadék Ausztráliát, Mozambikot és Botswanát sújtotta, míg az Egyesült Államok, Mexikó északi része, a kínai keleti partvidék, valamint Dél-Amerika és Délkelet-Afrika egyes részei szárazságtól szenvedtek.

1. ábra: Hosszan tartó és rendkívüli esőzések Nyugat-Európában januárban és februárban. A csapadékos napok – amelyeken legalább 1 mm eső esett – számának rendellenességei és szélsőséges értékei 2026. január 1. és február 20. között, összehasonlítva az 1991–2020 közötti azonos időszak átlagával. A legmagasabb és legalacsonyabb kategóriák a 1979–2026 közötti időszak január 1. és február 20. közötti szélsőséges értékein alapulnak. Forrás: Financial Times/ERA5, C3S/ECMWF.

Európa szempontjából a fő probléma, hogy a légköri folyók télen megterhelik a termelésre alkalmas régiókat, ezzel megzavarják a növénytermesztést.

Az Egyesült Királyságban például a gazdák arra figyelmeztettek, hogy az idei február 23 százalékkal csapadékosabb volt az átlagnál, ezért egyes termények már most rothadnak. A hőmérséklet régiónként jelentősen eltérő volt Európában: Nyugat-, Dél- és Délkelet-Európában átlag feletti hőmérsékleteket mértek, míg a Skandináv-félszigeten, a balti államokban és Oroszország északnyugati részén hideg időjárás volt jellemző.

Európán kívül a világ egyes részein, többek között az Egyesült Államokban, Kanada északkeleti részén és a Közel-Keleten az átlagosnál melegebb, míg Alaszkában, Kanada északi térségében és Grönlandon hideg időjárás volt jellemző.

A légköri folyók szépségei

A légköri folyók kialakulásának a következő feltételei vannak:

• erős, de alacsony magasságú szél – ezek szállítják a vízgőzt, és a sebességük akár 442 km/óra is lehet,

• magas páratartalom – a csapadák kialakulásának feltétele,

• orografikus hatás – ez a jelenség vagy „tereptárgy”, például egy hegy, amely felemeli a légtömeget, ami így gyorsan lehűl, fokozza az ott található levegő nedvességtartalmát, végül felhők kialakulásához vezet, amelyekből megfelelő körülmények között kicsapódik a víz, azaz esni kezd az eső.

A légköri folyóknak számos különböző hatása van az ökoszisztémára és a globális édesvízkészletekre. A legfőbb előnyük, hogy

fenntartják a vízbiztonságot és egyensúlyban tartják a vízciklust, ugyanakkor ezek felelősek a földcsuszamlások, a sárlavinák és a nagyobb áradások miatt is,

hiszen túlzott mennyiségű csapadék esetén a talaj nem képes felszívni a vizet, ami felhalmozódik, és végül árvizeket okoz. A földcsuszamlások és/vagy sárlavinák ugyanebben az esetben olyan meredek területeken tapasztalhatók, ahol nincs elegendő növényzet, ami megköti a talajt. Ha viszont valahol nem érvényesülnek a légköri folyók hatásai, ott szárazság fenyeget.

Egy 2020 októberében a Geophysical Research Letters földtudományi lapban publikált tanulmány szerint az elmúlt négy évtizedben a déli féltekén a légköri folyók évtizedenként 0,24°, 0,27° és 0,72°-kal tolódtak a sarkok felé. Ez megváltoztatta az óceánok felszíni hőmérsékletét, így közvetetten a légköri hőmérsékletet is, illetve növelte az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben, ami felgyorsította az ózonréteg elvékonyodását.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Yoan Valat