Az Amerikai Kereskedelmi Képviselet Hivatala (USTR) vizsgálatot indított 16 gazdaság, köztük az Európai Unió és Kína ellen. Ezzel azt jelzi Washington, hogy a stratégiai riválisokon kívül már a saját partnereit is ugyanabba az iparpolitikai kategóriába sorolja, ha úgy látja, hogy az exportmodelljük vagy az állami támogatási rendszerük kárt okozhat az amerikai ipari termelésnek.

A kínai fókuszról egy tágabb doktrína felé

Az USTR szerint egyes gazdaságok állami beavatkozással, pénzügyi ösztönzőkkel, piacra jutási korlátokkal, bérleszorítással és más nem piaci gyakorlatokkal építették fel az ipari kapacitásaikat, miközben a belföldi keresletet túl gyengén hagyták ahhoz, hogy felszívja a gyárak teljesítményét. Ebből a gazdasági logikából az következik, hogy termelési túlkapacitás, állandó exportnyomás és végül amerikai ipari veszteség keletkezik. A hivatalos értesítés az autóipartól az acélon át a félvezetőkig több ágazatot is megnevez, valamint a túlkapacitást szerkezeti problémának írja le, jelezve, hogy az már nem csupán átmeneti jellegű.

Ezért politikailag már azelőtt jelentős az ügy, hogy egyetlen új vámot is kivetnének. A Trump-adminisztráció a vámháborús logikát egy tágabb iparvédelmi jogi keretbe próbálja meg átcsomagolni. Erre azután kerül sor, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a korábbi, rendkívüli felhatalmazásra épített globális Trump-vámokat. Másképp fogalmazva Washington nem feladja a vámnyomást, inkább erősebb jogi talapzatra próbálja helyezni.

Erősebb jogi alap, de nem korlátlan mozgástér

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Fehér Ház talált volna egy varázsgombot. Az úgynevezett 301-es szakasz szerinti vizsgálat nagyobb mozgásteret ad az USTR-nek, de dokumentált eljárást is előír. A jogszabály arra szolgál, hogy az amerikai kereskedelmet terhelő vagy korlátozó, igazolhatatlan, észszerűtlen vagy megkülönböztető külföldi gyakorlatokat kezelje. A mostani folyamat egyelőre még csak konzultációkat, írásbeli észrevételeket és meghallgatásokat tartalmaz, az állásfoglalások határideje április közepe, a meghallgatások pedig május elején kezdődnek. Ez tehát egyelőre figyelmeztető lövés, nem azonnali vámfenyegetés, de érdemes komolyan venni. A kormányzat erősebb bírósági alapot építhet, mint korábban, aminek el kell bírnia a bizonyítékok súlyát.

Jamieson Greer amerikai kereskedelmi képviselő már februárban jelezte, hogy Washington olyan jogszabályokra támaszkodva építené újra a vámstratégiáját, amelyek jobban megfelelnek a jogi kihívásoknak, mint a Legfelsőbb Bíróság által elutasított rendkívüli felhatalmazás. Mivel a kereskedelmi képviselő a Trump-adminisztráció tagja, így a vizsgálat kimenetele valószínűsíthető. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy minden későbbi lépésnél jogilag bizonyítható kapcsolatot kell fenntartani a kifogásolt külföldi gyakorlat és az arra adott büntetőintézkedés között. A mozgástér nagyobb, mint a Legfelsőbb Bíróság ítélete után látszott, de korántsem korlátlan.

Európa már nem kivétel

A vizsgálat az európai–amerikai alku hitelességét is próbára teszi. Az Európai Bizottság visszautasította azt az elképzelést, hogy Európa a szerkezeti túlkapacitás forrása lenne, és azt hangsúlyozza, hogy a blokkot piacvezérelt partner, nem pedig a probléma része kellene legyen a globális torzulások kezelésében. Közben az európai tisztviselők világos magyarázatot kérnek arra, hogyan fér össze ez a vizsgálat a korábbi uniós–amerikai vámmegállapodással, illetve jelezték, hogy bármilyen jogsértésre határozott és arányos választ adnának. Ha egy szövetségest ugyanabba a jogi kosárba tesznek, mint egy rendszerszintű riválist, akkor az a bizalmat érthető módon hosszú távon rombolhatja.

Kína természetesen még keményebben olvassa az amerikai lépést: a tudósításaik azt emelték ki, hogy Washington a vizsgálatot maga indítja el, vizsgálja ki, bírálja el és hajtja végre, ezért az alapvetően egyoldalú eszköz, erős politikai ráhatással. Peking hamis állításnak nevezte az amerikai túlkapacitás-vádat, ezért elutasította az egyoldalú vámeszközöket. A két nyelvezet közti különbség sokat elárul: Washington szerint ez jogi rendrakás egy bírósági kudarc után, Peking azonban újracsomagolt politikai-kereskedelmi fegyvernek látja.

Az értéklánc pereméről

Európa kisebb, exportorientált gazdaságai, köztük Magyarország számára a tanulság kellemetlen. Maga az USTR-értesítés is utal arra, hogy a kínai elektromosautó-ipar külföldi termelési hálózatokon keresztül terjeszkedik. Kiemeli hazánkat azok között a helyszínek között, ahol ez a jelenlét növekszik, ami azt jelenti, hogy egy ország akkor is belekerülhet egy nagyhatalmi ipari konfliktusba, ha nem is ő írta annak forgatókönyvét. Ha a növekedés erősen a határokon átívelő termelési hálózatokra épül, könnyen az első vonalban találhatja magát, pusztán azért, mert valaki más döntött arról, hol álljon a gyár, az akkumulátorsor vagy az összeszerelő üzem.

A nagy kép tehát arról szól, hogy Amerika miként definiálja újra a partnerségeket. Azokban az ágazatokban, amelyeket Washington stratégiai jelentőségűnek tart, az EU egyre kevésbé természetes szövetségesként, inkább olyan versenytársként jelenik meg, amelynek ipari modelljében rejtett torzulásokat kell keresni. Ez komoly elmozdulás, a közös szabályokra épülő transzatlanti alkuról egy egyre inkább ipari gyanakvással terhelt viszony felé. Bár a mostani folyamat még végződhet megegyezéssel is, még ha nem is jön új vám, a régi alku hitelessége már így is sérült.

Kapcsolódó:

Fotó: JD Vance alelnök 2025-ben beiktatja Jamieson Greert az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének

Az Egyesült Államok Kereskedelmi Képviselőjének Hivatala