Kelet-Ázsiában két nagy társadalmi „kísérlet” zajlik:

Kína a tehetséggondozásra, a minél jobb oktatáspolitikára, az agyelszívás megelőzésére igyekszik megoldást találni, Dél-Korea ugyanakkor azzal küzd, hogy a társadalma elfogy, az átlagos születésszáma ugyanis egy alá csökkent.

Kínai előretörés

Az ázsiai ország felemelkedése mögött egy tudatos humántőke-stratégia áll. Kínának az elmúlt három évtizedben tapasztalt előretörését sokáig az olcsó munkaerővel, az exportra épülő iparral és az állam iparpolitikájával magyarázták. Ezek mind fontos tényezők,

manapság azonban mindez már nem feltétlen elég, független oktatáspolitikára is szükség van.

Az az ország, amely saját maga képes kinevelni a tudományos, a mérnöki és az innovációs elitjét, hosszabb távon sokkal kevésbé függ a külső technológiától, a külföldi szaktudástól és az importált kutatási eredményektől.

Ennek a felismerésnek egyértelmű jele a finanszírozás.

Kína kutatás-fejlesztési kiadásai 2007 és 2023 között 136 milliárd dollárról 781 milliárdra emelkedtek, vagyis megközelítették az amerikai szintet. Az egy kutatóra jutó átlagos K+F-ráfordítás pedig 305 ezer dollár évente, ami már az európai átlag fölött van.

Ez a mennyiség ráadásul folyamatos, hiszen míg több nyugati országban a kutatási támogatás ciklikus, Kínában az állam évtizedeken át kiszámíthatóan emelte az arra szánt forrásokat.

Mindez jelentős eredményekkel is járt, hiszen 2010-ben még csak egy kínai egyetem szerepelt a világ legjobb felsőoktatási intézményeit bemutató QS-rangsor első ötven helyezettje között, míg tavaly ez a szám ötre nőtt. Emellett nem csak az intézmények kezdtek el hasítani:

a világ vezető tudományos folyóirataiban megjelent kínai publikációk aránya is rohamosan nőtt, a Science által tavaly elfogadott cikkek 14 százaléka kínai szerzőkhöz kötődött.

Korán felismerni a tehetséget

A rendszer egyik legfontosabb sajátossága, hogy Kína nem vár a tehetségek kiválogatásával,

már középiskolás korban leválasztja őket a tömegoktatásról, ezáltal nagyjából évente százezer fiatalt von be az intenzív természettudományos és informatikai képzésbe.

Ez a konstrukció stratégiai szempontból azért is rendkívül hatékony, mert a legjobb diákok a hagyományos tananyag helyett már tizenévesen egyetemi szintű matematikával, fizikával, kémiával, informatikával foglalkoznak, sőt nemzetközi diákolimpiákra készülnek. Aki pedig ezen kimagasló eredményt ér el, az részben vagy egészben megkerülheti a kínai felsőoktatás rettegett szűrőjét, a gaokaót.

A gaokao részben azért olyan rettegett vizsga, mert 9 órás, ami akár 3-4 napig is elhúzódhat. A vizsga tétje hatalmas: nagyban meghatározza, ki milyen egyetemre jut be, ezzel együtt a későbbi társadalmi felemelkedés esélyeit is.

Vagyis a rendszer egyszerre kínál presztízst, gyorsított előrejutást és államilag támogatott elit pályát.

Kína ezzel lényegében iparszerűen „hozza létre” a tudományos elit utánpótlását. Ez a megközelítés alapvetően különbözik a nyugati felfogástól, ahol a tehetséggondozás sokszor széttagolt, intézményileg kevésbé koordinált és erősen piaci logika szerint működik. Kínában a kiválasztás, a képzés és a stratégiai iparágakhoz kötés egy összefüggő rendszerként működik.

Az eredmények

Az ázsiai országnak az oktatáspolitikába való beruházása azért különösen figyelemreméltó, mert ez mára Kína piaci és a geopolitikai teljesítményében is megmutatkozik. A „zseniosztályokból”, az elit középiskolákból és a csúcsegyetemekről kikerülők jelentős része az ország technológiai zászlóshajóinál köt ki.

A ByteDance, a Meituan, a PDD, a Taobao, a Cambricon, a DeepSeek vagy az Alibaba fejlesztői között sok ilyen hátterű mérnök és kutató található.

A DeepSeek felemelkedése jól mutatja a modell létjogosultságát: Nyugaton sokan még 2024-ben is abból indultak ki, hogy az amerikai exportkorlátozások érdemben lassítják majd a kínai mesterségesintelligencia-fejlesztéseket, ehhez képest a DeepSeek rövid idő alatt világszinten is figyelmet keltő modellt tudott létrehozni, méghozzá nagyrészt hazai képzésű kutatókra támaszkodva. A vállalat vezetője hangsúlyozta, hogy Kína csak akkor törhet ki a világot követő szerepéből, ha saját maga neveli ki a csúcstehetségeit.

Daniel Wang Kínára alkalmazott mérnöki állam fogalma jól megfogja a rendszerük lényegét: amíg a nyugati országok jogászi állama, az állandó harc a beruházások megvalósítása érdekében megöli a gazdasági növekedést, addig Kína épít és fejlődik. Ennek egy fontos szegmense az oktatás, hiszen az minden tudományos áttörés alapja és a kínai kitörés alapvető lehetősége.

Kapcsolódó:

Borítókép: Mesterséges intelligencia (Chat GPT) által készített kép