A közel-keleti konfliktus egyik paradoxona, hogy a háború talán legnagyobb nyertese nem is a térségben található. Az olajárak emelkedése, az amerikai fegyverkészletek gyors fogyása és a diplomáciai figyelem átrendeződése olyan helyzetet teremtett, amely Moszkva számára kedvezőbb, mint bármilyen csatatéri áttörés.

Azt még nem látni, mikor és hogyan ér véget az Irán ellen és az utóbbi által indított háború, a konfliktusnak azonban máris van egy (minimum rövid távú) nyertese, amely több fronton is profitál a helyzetből. A káosz hatásai gazdasági, katonai és diplomáciai síkon egyszerre erősítik Oroszország pozícióit, ellentétben Ukrajnával, amelynek a mozgástere hirtelen beszűkült.

A kijevi vezetés azonnal és sajátos módon igyekezett reagálni az eseményekre: saját szakértői és technológiai tapasztalatait ajánlja fel az iráni drónok elleni védekezésben, ám – kis csavarral – nem is burkoltan arra célozva, hogy az ajánlat csak azokkal az országokra érvényes, amelyek haditechnikai eszközökkel és/vagy pénzzel támogatják Ukrajna háborúját. Bár Zelenszkij azt állította, hogy az amerikai kormányzat segítséget kért tőle az ügyben, maga Trump cáfolta ezt az állítását, mondván, az Egyesült Államoknak semmilyen formában nincs szüksége Kijevre az iráni háború kapcsán.

Ukrajnának tehát egyetlen lapja van a közel-keleti konfliktusban, igaz, azt sem tudja megfelelően kijátszani. Miután maga is folyamatos drón- és rakétatámadások alatt áll, nehezen engedheti meg magának, hogy komolyabb létszámú szakértői gárdát, pláne elfogódrónokat „exportáljon” egy másik háborúba. Zelenszkij ajánlata így elsősorban politikai gesztus és geopolitikai figyelemfelkeltés a Nyugat felé, hangsúlyozva a saját képességeinek fontosságát, illetve abban reménykedve, hogy az iráni események nem vonják el a figyelmet és az erőforrásokat az ukrajnai háborúról.

Putyin a házban

Ezzel párhuzamosan és ellentétben Moszkva ismét világpolitikai tényezőként pozicionálja magát. Nem meglepő módon Trump elnöknek ismét sürgős lett egy telefonhívást lebonyolítania Putyinnal, ezúttal azonban elsősorban a saját háborújának diplomáciai lezárási lehetőségei voltak terítéken. Oroszország valóban kivételes helyzetben találta magát: egyszerre áll jó kapcsolatban Iránnal és a Perzsa-öböl országaival. Ebből a pozícióból nem kevés előnyt kovácsolhat, olyan szereplőként lépve színre, amely az összes féllel képes tárgyalni.

Kérdés, hogy Oroszország mennyire akarja a közel-keleti helyzet mielőbbi rendezését, a konfliktus gazdasági hatása ugyanis rövidebb távon mindenképpen az ő malmára hajtja a vizet. Irán gyakorlatilag lezárta a világ egyik legfontosabb energiaszállítási útvonalát, a Hormuzi-szorost, amelyen a globális olajexport ötöde haladt át. A kereskedelmi blokád berobbantotta a Brent olaj piaci árát, a készletszűkösség pedig nagyon is kedvez Moszkvának, és mivel az orosz olajnak semmi köze a közel-keleti útvonalakhoz, így már csak arra volt szükség, amit az amerikai kormányzat meg is tett: a szankciós lazításokra. Washington első körben Indiának adott felmentést az orosz olaj vásárlási tilalma alól, a másodikban a tengereken fellelhető valamennyi orosz olajat szállító tanker mentességet kapott, a válság elhúzódása esetén pedig borítékolható, hogy az energiaellátási vészhelyzetre való tekintettel teljesen feloldja a Moszkvára kivetett tilalmi intézkedéseket. Paradox módon az iráni háború tehát olyan nyerő helyzetbe hozhatja Oroszországot, amelyben már fel sem merül az európaiak által a mai napig hangoztatott „gazdasági térdre kényszerítés” gondolata.

A közel-keleti konfliktus legnyilvánvalóbb következménye azonban katonai természetű, mivel az iráni rakéták és drónok elleni védekezés hatalmas mennyiségű amerikai légvédelmi rakétát emészt fel. Az Egyesült Államok és szövetségesei Patriot elfogókat és olyan más légvédelmi rendszereket használnak a támadások kivédésére, amilyeneket Ukrajna is kap az európaiaktól, miután azok megvásárolták Washingtontól. Zelenszkij szerint az iráni konfliktus első napjaiban több Patriotot lőttek ki a Közel-Keleten, mint amennyit Ukrajna a teljes háború alatt.

Ez viszont komoly probléma Kijev számára. Miután az ukrán légvédelem szinte teljes egészében az amerikai szállításokra támaszkodik, a Pentagon raktárkészleteinek az átirányítása egy másik háborúba Ukrajna védelmi képességeinek az összeomlását, egyben az orosz rakétatámadások hatékonyságának megsokszorozódását okozhatja.

És ami szintén Oroszországnak kedvez, az az ukrajnai tárgyalási folyamatok lelassulása. Zelenszkij szerint a diplomáciai egyeztetések – köztük a tervezett háromoldalú találkozók – a konfliktus miatt elhalasztódnak, ami kifejezetten rosszul jön Ukrajnának, hiszen Oroszország ezáltal folytathatja az előrenyomulását a fronton, és minden elfoglalt négyzetkilométerrel erősödnek a pozíciói egy jövőbeli béketárgyaláson.

A konfliktus közvetlen hatása Moszkvára nézve így összességében pozitív: az Ukrajnának szánt nyugati fegyverkészletek gyorsan fogynak a Közel-Keleten, a diplomáciai figyelem megoszlik, az olajválság a szankciók eltörlésének ígéretét hordozza magában, Oroszország mozgástere tehát gyorsan nő. Mindez abban az időszakban, amikor a tavasz beköszöntével egész Ukrajna egy új orosz offenzíva elleni védekezésre készül. Az ukrajnai fronton így a közel-keleti háború hosszabb távú következményei hamarabb jelenhetnek meg, mint magában a térségben.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat/Krisztina Szolovjova